Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 42. szám - Minden 1914. évi augusztus hó 1. napja után keletkezett pénztartozás ki van-e véve a moratorium alól?

308. oidal. Erdély részi Jogi Közlöny 42. szám. teri tiszta jövedelme és adó- és becslési bizonyitvány alapján megállapítható értéktől eltér, a szakértőt az eltérés okának előadására s tüzetes megokolására is fel kell hivni. 11. §. A bíróság a becslés foganatosítása után a becslést az esetleg előadóit észrevételek szempontjából is megvizsgálja s amennyiben megfelelőnek találja, a becslést végzéssel jóváhagyja s végzését, továbbá nz eljárásról készített jegyzőkönyvnek, ha pedig a szakértő véleményét külön iratban adta elő, annak az iratnak hiteles másolatát az általa becsatolt iratokkal együtt a becslést kérőnek kiadja. Ha a bíróság a becslést nem találja megfelelőnek, ugyanannak vagy m is szakértő becsüsnek közreműködésével az eljárás hiányainak pótlását vagy az eljárásnak újból foganatosítását rendeli el. A bíróságnak a 2. vagy a 3. bekezdés alapján hozott végzése ellen egyfokú felfolyamodásnak van helye. 12. §. Amennyiben a jelen rendeletből más nem következik, a Pp. 341—349. §-a, valamint az 555. §. 1. bekezdése megfelelő alkalmazást nyernek. 13. §. A szakértő diját az erre fennálló jogszabályok szeiint kell megállapítani. 1 V. Záró rendelkezések. 14. §. Az ezzel a rendelettel szabályozott eljárásban felmerülő bélyegületékek tekintetében a törvénykezési illetékekről szóló szabályoknak azokat a rendelkezéseit kell alkalmazni, a melyek az egyéb bírói eljárásokban fizetendő bélyegilletékekre vonatkoznak. 15. §. Ha a becslésnek célja a bizonyításnak előleges felvétele, nem ezt a rendeletet, hanem a Pp. 381—386. §-át kell alkalmazni. 16. §. Az 1909. évi szeptember 19-én 21.140. I. M. szám alatt kibocsátott rendelet (Igazságügyi Közlöny XvIII. kötet 389. 1.) hatályát veszti. 17. §. Ez A rendelet a polgári perrendtartásról szóló 1911:1. törvénycikkel egyidőben lép életbe. Irta: Dr. Stefáni Károly kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. E cím alatt lapunk 39. számában Dr. Gönczy Gábor a második moratóriumi icndelet (6045/1914. M. E. sz.) nyomán azt fejtegeti, hogy az 1914. évi augusztus 1. után keletkezett mindazok a magánjogi cimü pénztartozások, amelyek nem jogügyleten alapulnak, moratórium ala esnek. Sztrény nézetem szerint ezek a fejtegetések a második moratóriumi rendelet 1. §-ának rendelkezésével össze nem egyeztethetők s minthogy a felvetett kérdést a harmadik moratóriumi rendelet (7305/1914. M. E. sz.) 1. §-a is teljesen azonosan szabályozza, e kérdést mielőbb tisztázandónak tartom. Almoz ugyan nem férhet kétség, hogy a moratórium beállta (1914. aug. 1.) után keletkezett jogügyleten alapuló pénztartozásokra a moratórium hatályát azért sem kell és nem is lehet kiterjeszteni, mert ebben az időben már az adós a háború által megzavart gazdasági helyzetet és a saját viszonyaiban beállott változást ismerve vállal újabb kötelezettségeket. Ámde ebből arra következtetni, hogy a hivatkozott moratóriumi rendeletek 1. §-rnak szövegezésénél a moratórium beállta után Ív letkezett pénztartozásokat illetően csakis azokra voltak figyelemmel és illetve akarták a moratórium alól kivenni.... a melyek jogügyleti alapon keletkeztek, annál kevésbé lehet, mert a moratóriumnak a „más magánjogi czimen" alapuló pénztartozásokra való kiterjesztését egymagában az a körülmény, hogy ezek rendszerint az adós kötelezettség vá]lalási szándéka nélkül keletkeznek, közgazdaságilag indokolttá nem teszi. Lehetetlen ugyanis, a méltányos megoldást megtalálni s racionális szabályozást elérni akkor, ha a dolgot egyoldalúan az adós szempontjából vizsgáljuk, a hitelező helyzetét pedig figyelmen kívül hagyjuk. Hiszen most már a hitelező is csak akkor hajlandó ujabb ügyletkötésbe bocsátkozni, ha tudatában van annak, hogy a mennyiben a moratórium beállta után vagyoni állapotában s illetve jogviszonyaiban — bár akaratán kívül — olvan változások állanak be, a melyekkel kapcsolatban követelései keletkeznek, vagy e követelései megfizetésére nyomban perrel is kényszerítheti adósát. E szerint a hitelező helyzete azzal, hogy a moratórium beállta után keletkezett pénzkövetelései közül cswpan a jogügyleten alapuló!'at perelheti, kellően biztosítva nincsen, mert a „más magánjogi cimen" alapuló követelések köre nagyon is tág. A moratórium hatályának közvetlenül a törvényen alapuló ily pénzkövetelésekre való kiterjesztése tehát a hitelezőt a moratórium beállta után is olyan bizonytalanságban tartaná, s ez által ügyletkötési s vállalkozási hajlandóságát is annyira csökkentené, hogy ez alighanem a gazdasági életnek pangására vezetne. Pedig a moratórium a háborúnak épen ezt a káros gazdasági hatását akarja megszüntetni oly módon, hogy csalis a háború beálta előtt keletkezett pénztartozásokra ad Italasztást abból a célból, hogy a változott viszonyok mellett új gazdasági élet keletkezzék. Uj gazdasági élet azonban a kifejtettek szerint csak ugy keletkezhetik, ha a háború beállta után létesülő mindennapi jogviszony mentesítve van a moratóriumtól. Ezt a célt tartva tehát szem előtt, a moratórium hatályát nem kiterjeszteni, hanem fokozatosan legyengiteni kell. Hiszen az 5761—1914. M. E. Sz. juristitíum rendelet a hadbavonultak érdekeit amugyis kellően megvédi. Mindezektől eltekintve sem a második, sem a harmadik mora'óriumi rendelet nem nyújt alapot a moratórium hatályának az 1914. augusztus 1. után nem jogügyleti alapon keletkezett pénztartozásokra való kiterjesztésére. A harmadik moratóriumi rendelet 1. §-ának 2. bekezdése ugyanis — a második moratóriumi rendelettel egyezően — kifejezetten csakis oly pénztartozásokra enged halasztást a melyek 1914. augusztus 1. előtt keletkeztek, azokat pedig a melyek 1914. aug. 1. után keletkeztek egyáltalán nem említi, a miből önként követke/.ik, hogy ez utóbbiakat a moratórium szempontjából szabályozni nem is kívánta, — tekintet nélkül arra, hogy ezek minő jogalapon keletkeztek. E rendelkezések szövegezése tehát egyáltalán nem tür meg olyan értelmezést, mely szerint az 1914. aug. 1. után keletkezett pénztartozások közül azok, a melyek nem jogügyleten alapulnak, moratórium alá esnek. Teljesen értéktelen az ellenkező álláspont mellett felhozott az az érv is, a mely a moratórium perjogi hatásáról szóló rendelet 4. §-ának abból a rendelkezéséből van merítve, hogy az 1914. aug. 1. után keletkezett perköltségtartozás moratórium alá esik. Az idézett szakasz ugyanis kifejezetlen moratórium alá eső pénztartozás iránt — 1914. aug. 15-ike előtt — indított pernek költségéről rendelkezik, s az ily perköltségtartozásra nem azért terjeszti ki a moratóriumot, mert ez a maraszlaltnak kötelezettség vállalási szándéka nélkül keletkezett, hanem nyilván annak a magánjogi elvnek a folyományaképen, mely szerint a mellékdolog a fődolog jogi sorsában osztozik. Ha a per főtárgya moratórium alá esik, nem lehet e kedvezményt megvonni a főtárgy járulékaként keletkező perköltségtartozástól sem. Különösen áll ez arra az cselre, ha a/, adósalperes a marasztalt fél. De az már vitatható, hogy a mikor a felperes válik pervesztessé, váljon gazdaságilag és jogilag indokolt-e az alaptalannak bizonyult perrel megzaklatott alperessel szemben ezt a kedvezményt az id. 4. §. alá eső perben a moratórium beállta után felmerült s illetve megítélt perköltség megfizetésére kötelezett felperes javára is kiterjeszteni csupán azért mert ő moratórium alá cső pénztartozás iránt indított pert. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla joggyakorlata szerint az id. 4. §. rendelkezése a pervesztes felperes perköltségtartozására is alkalmazandó. Az idézett szakasz rendelkezése azonban nem annyira kimerítő, hogy az ellenkező álláspont jogosultságát kizárná. Mert nem szabad itt szem elől téveszteni azt sem, hogy a moratóriumnál az összminiszterium rendeletében foglalt.... anyagjogi rendelkezései általában csak a pénztartozással terhelt adósnak engednek halasztást, minélfogva a 6045—1914. sz. M. E. rendelet 12. §-ában adott felhatalmazáson alapuló igazságügy miniszteri rendeletnek ama szabályai is, a melyek egyed ül az adós részére engedett halasztásnak perjogi határait vannak hivatva szabálvozni, csakis a rendszerint alperesként perben álló adós javára alkalmazhatók. Ezért ezt a vitát egy esetleg megjelenő ujabb rendeletnek kell véglegesen eldönteni. KÜLÖNFÉLÉK. = Dr. PSopia Györgynek, a m. kir. Kúria birájának „A törvénytelen gyermek jogi helyzete a magvar törvényes örökösödési jog rendszerében" cimü cikksorozatának közlését a mai számunkban megkezdtük. E mélven járó és az e^ész kérdést megvilágító cikkre olvasóink figyelmét külön is felhívjuk >C „Mindéi M M augusztus M l napja után Iieiefliisíf pénztartozás ki van-e mm a «io« alél?"