Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 40. szám - Moratorium és az ügyvédek sorsa

40. szám. Krdély részi Jogi Közlöny 29ő. oldal. a felügyelő-bizottság által megvizsgált évi mérleggel együtt a részvénytársaság igazgatóságának a közgyűlés elé terjesztendő jelentését is, a közgyűlést 8 nappal megelőzően közzétenni, avagy az igazgatóság emlitett jelentésének közzététele nem kötelező, hanem csupán a társaság igazgatósága által aláirt s a felügyelőbizottság által megvizsgált és aláírásával szintén ellátott mérlegre vonatkozó jelentést közzétenni?" (A döntvény alapjaiul a budapesti kir. Ítélőtáblának 842/V. 1913. és 1426/V. 1913. számú ellentétes határozatai szolgáltak.) Határozat: Az 1875: XXXVII. t.-c. 198. §-a értelmében a részvénytársaság igazgatósába a felügyelő-bizottság által megvizsgált évi mérleggel együtt a részvénytársaság igazgatóságának a közgyűlés elé terjesztendő jelentésétJrözzétgnni nem kötgjes^ hanem a közgyűlést megelőzően 8 nappal, csupán a társaság igazgatósága által aláirt s a felügyelő-bizottság által megvizsgált és aláírásával szintén ellátott mérlegre vonatkozó jelentést kell közzétennie. (Hitelesíttetett 1914. június 24-én.) = Hitcljogi határozatok. 1. A biztosító érvényesen kikötheti azt, hogy a biztositasi összeget a biztosítottnak beszámíthatatlan állapotában elkövetett öngvilkossága esetében sem tartozik kifizetni. (Kúria 1087/913. IV." p. t.) 2. A dohányzási tilalom a malomban megfelelő módon közzé lévén téve, annak megszegése a tűzkár ellen biztosított malomban a kt. 490. §-a alá csak akkor esik, ha bizonyítva van, hogy arról a biztosító tudott. (Kúria 859/1913.) = Az iij moratórium-rendelet. A minisztérium a „Budapesti Közlöny" október 1. 228-iki számában tette közzé a moratórium meghosszabbításáról szóló 7205/1914. M. E. számú rendeletet. A moratórium e rendelet szerint is csak az olyan pénztartozásokra terjed ki, amelyek augusztus l-e előtt kötött ügyleten vagy augusztus l-e előtt keletkezett más magánjogi j gcimen alakulnak. A rendelet a moratóriumot ismét csak két hónappal hoszszabbitja meg, még pedig ugy, hogy a szeptember 30-ig lejárt tartozások mind november 30-ig halasztatnak el, az októberben és novemberben lejáró tartozások pedig a lejárattól számított két hónapi halasztást kapnak. Az uj rendelet összefoglalja az eddigi moratórium-rendeletek összes szabályait, ideértve a kétoldaiu szerződések teljesítésére vonatkozó szabályokat is. Az uj rendelet szerint mindennemű kamatot, amely aug. I-nél nem régibb idő óta folyik, a moratórium ideje alatt is i fizetni kell. Ez a lejárt váltók után fizetendő (késedelmi) kama- J tokra is áll. A harminckét szakaszból álló rendeletnek közlését a jövő számunkban megkezdjük. Az uj moratórium-rendelet, mint a Hábom esetére szóló kivételes rendelkezésekről intézkedő 1912: LXII1. t.-c. és vonatkozó összes rendelet c. gyűjtemény (Szerk. Dr. Hatiegán Emil és dr. Szitás Jenő) folytatása külön füzeiben megjent és 40 fillérért kapható a szerk. bármelyikénél. (Kolozsvár, kir. törvényszék.) Zálogjogi előjegyzések a moratórium ideje alatl. Napról-napra tapasztalhatjuk, hogy a moratórium alá helyezett követeiésekkel rendelkező hitelezőknek igen széles rétegei, különösen pedig egyes vidéki bankok vezetőségei nagv idegenkedéssel viseltetnek azok iránt az általános szempontok iráni, melyek a moratóriumról szóló rendeleteknek életet adlak. A betétek visszafizetésének túlzott korlátozását a legrigorozusabban alkalmazzák, nem szívesen és csak elszórtan rendezik a reeszkomptált váltóikat, ellenben hitelezői minőségükben ideges kapkodással oly eszközökhöz nyúlnak, melyek homlokegyenest ellenkeznek azzal a céllal, melyet a kormány a kiadott rendeleteivel az általános közgazdaság, az igazság és méltányosság követelményeinek megfelelően elérni kivánt. Erre az idegi\s állapotra vezethető vissza az a tapasztalati tény, hogy a telekkönyvi hatóságokat tömegesen halmozzák el oly kérésekkel, melyekben a lejárt váltóköveteléseik erejéig az adó-aik ingatlanaira zálogjogi előjegyzéseket kivannak kieszközölni. Birórágaink körében ezen előjegyzési kérések mikénti elintézése tekintetében egyöntetű joggyakorlat az idő rövidsége miatt természetesen még nem alakulhatott ki. A budapesti telekkönyvi hatóság az ilyen előjegyzési kérvényeket konzekventer elutasítja: a vidéken azonban értesüléseim szerint több telekkönyvi hatóság az ellenkező álláspontot fogadva el — a kért előjegyzéseket elrendeli. Ujabban a „Jogtudományi Közlöny" 38-ik szunában dr. HeumaiiM Ödön foglalkozik e tárgygyal, aki az előjegyzés megengedhetöségének kontrovers kérdését igenlöleg old,a meg. Szerény vélekedésem szerint azonban ez a megoldás a mai kivételes helyzet igényei szempontjából téves és egyáltalában nem megnyugtató. A cikk igen helyesen distinguál lejárati és fizetési nap közt s igen helyesen állapítja meg, hogy a moratórium csak a fizetési napot tolja ki két hónappal anélkül, hogy a lejáratnak a rendelet által nem érintett egyéb következményeit is megszüntetné. Tévedése azonban abban áll, hogy fejtegetései rendén nincs kellő tekintettel a 13300/1914. 1. M. É. sz. rendelet 6. §-ában foglalt rendelkezésekre s illetve nem ismeri el az ezen rendeletben foglalt jogszabályok kiterjesztésének helyességet. A kérdésben forgó miniszteri rendelet ugyanis azt tartalmazza, hogy a moratórium alá eső követelés behajtására vagy Tsiztositására kielégítési vagy biztosítási végrehajtást elrendelni nem lehet. Ezen jogszabály lényege tehát általában a moratórium alá tartozó követelések behajtását és biztosítását tiltja el anélkül, hogy a behajtás vagy biztosítás különböző módjai között kivánt volna indokolatlanul distinctiokat felállítani. Fontos közgazdasági érdek parancsolta, hogy az adósok a moratórium ideje alatt a hitelezők megrohanásai ellen megvédessenek. Ez a cél azonban még megközelíthető sem volna, ha a joggyakorlat a miniszteri rendelet betűihez ragaszkodva, a követeléseknek csak végrehajtás utján való biztosítását zárná ki, egyéb tekintetben pedig szabad utat engedne oly jogok érvényesítésének, melyek a követeléseknek más módon, de a végrehajtás utján való biztosítással teljesen azonos joghatályu biztosításához vezetnek. De jogi szempontból sem lenne indokolható, hogy a telekkönyvi rendtartás alapján a zálogjog előjegyzése utján megengedtessék egy oly követelésnek biztosítása, amely követelésnek a végrehajtási törvény 223. §-a szerint való biztosítása kifejezetten kizárva van. Dr. László Márton. — Jéerkülcsökbe nem ütköző jogügylet. A kolozsvári kir. ítélőtábla 1913. G. 271/2. számú határozata: Felperes felülvizsgálati kérelmét elutasítja. — Indokok: Irányadó tényállás szerint felperes sem a kereseti ingatlanok telekkönyvi tulajdonosaival, sem I. r. alperessel adásvételi ügyletet nem kötött, hanem az I. rendű alperes az alatt a feltétel alatt egyezett bele aboa, ho^y a telekkönyvi tulajdonosok által közvetlenül kiállítandó okirattal felperes saját nevére Írassa az ö telekkönyvön kívüli tulajdonát képező ingatlanokat, hogy felperes vele nemcsak továbbra is vadházasságban éljen, de sőt őt nőül is vegye, mely házasság azonban nem jött létre. És ezen megállapodás alapján kebeleztette be magára felperes a kereseti ingatlanok tulajdonjogát az előző telekkönyvi tulajdonosokként szereplő harmadik személyektől kieszközölt, bekebelezésre alkalmas okirat utján. Ebből a tényállásból kétségtelen az, hogy egyrészről a felperes és I. r. alperes közt az ingatlanok tulajdonjogának átruházása tárgyában létrejött jogügylet keletkezése idejében a nevezett peresfelek, a kölcsönös házassági ígéretük í'oivtán, jegyesi viszonyban levőknek tekintendők, másrészről pedig, hogy felperes a kereseti ingatlanok tulajdonjogát nem a telekkönyvi tulajdonosoktól, mint harmadik személyektől, hanem azoknak jogszerű telekkönyvön kívüli tulajdonosától az I. r. alperestől szerezte meg és pedig a házasság létre nem jöttének, mint bontó feltétéinek kitűzése mellett. Habár a felek közti jogügylet a jő erkölcsökbe nem ütközik, inert annak célja végeredményében a törvényes házasság létesítése volt, a feiebbezési bíróság az 188ó\ évi VII. tc. 22. §-ának b) pontja rendelkezésére való tekintettel helyesen mon dotta ki az I. r. alperes egyoldalú kifogása folytan a közje^vzöi okiratban nem foglalt kérdéses átruházási ügylet érvénytehmségét, mely még ha érvényesen jött volna is létre, a "feibontó feltétel bekövetkezése folytán joghatályát az Optk. 696. §-a értelmében különben is elvesztette volna. (1014. március hó 11.) = Az IMS -. JLIV. t.-c. 65. S-ácaak életbeléptetése. A m. kir. igazsáíiügvminiszter 51.3U0O/1914. Im. sz. alatt a polgári perrendtartásról szóló 1911 : I. t.-c. életbeléptetését tárgyazó 1912: LIV. t.-c. 85. §-ának életbeléptetéséről — rendeletet bocsátót ki. A rendelei szószerint igy hangzik : A polgári perrendtartásról szóló 1911: I. t.-c. életbeléptetését tárgyazó 1912: LIV t.-c. 108. §-ában kapott felhatalmazás alapján' az idézett 1912: LIV. LIV. t.-c. 85. §-át 1914. évi szeptember 1 napjával életbeléptéiéin. - Az államhivatalnokok részére az uj arcképes igazolványokat 1915. január 1-től kezdődő hatállyal a m kir. vasúti üzletvezetösegek állítják ki. Kiállítandó pedia az arcképes igazolvány az igenyjogosultak velük együtt élő nejeik és szuloi ellátás alatt lévő, önálló keresetképtelen, 10 éven felüli I gyermekeik részére, ideértve a mostoha és a törvényesen örökbe