Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 38. szám - Az ujabb moratorium-rendelet

286. oldal. Krdélyrészi Jogi g&öz6öimy. 38. szám. összeg erejéig teljesítendő, a fizetési kötelezettségek sorrendjére nézve pedig a telekkönyvi rangsor irányadó. Az 1. bekezdésben a moratórium alól kivett azon tartozások tekintetében, amelyek a jelen rendelet életbelépése előtt jártak le, a 6045—1914. M. E. számu rendelettel engedett halasztás érintetlenül marad. 10. §. Abból az okból, hogy az adós 6045—1914. M. E. számu rendelet 4. §-ának 3. pontja és a jelen rendelet 9. §-a szerint halasztás alá nem eső tartozásokat nem teljesítette, a hitelező a nem teljesités esetére megállapított jogkövetkezményeket a minisztérium további intézkedéséig nem érvényesítheti, kivéve a lejárt kamatoknak és töketörlesztő részleteknek, valamint járulékaiknak érvényesítését, idértve a kamat vagy töketörlesztő részlet nem fizetése esetére ez után kikötött kötbért is. Ez a rendelkezés visszaható hatállyal azokra a tartozásokra is áll, amelyek e rendelet életbelépése előtt 1914. év augusztus 1. napja óta voltak fizetendők. 11. §. A 6045—1914. számú rendelet 5. §-ának utolsó bekezdése a gyámpénztárak javára pénzintézeteknél folyószámlára vagy betéti könyvre elhelyezett betétekre is kiterjed. 12. §. A 6045—1914. M. E. számú rendelet 5. §-a a következő rendelkezéssel egészíttetik ki: Városok és községek folyószámlára vagy betéti könyvre elhelyezett betéteikről folyó szükségleteik fedezése végett a kikötött felmondási idő épségbentartása mellett — a 6045—1914. M. E. számú rendeletben megszabott korlátokra való tekintet nélkül rendelkezhetnek A folyó szükséglet mértékét a törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városokra nézve a belügyminiszter, a nagy- és kisközségekre nézve 5000 koronát meghaladó összegek tekintetében a belügyminiszter, 5000 koronát meg nem haladó összegek tekintetében pedig a vármegye alispánja állapítja meg. 13. §. A vasutak alkalmazottainak illetményeiből az 1914: XVII. t.-c. 25. §-a alapján engedett levonásokat a moratórium ideje alatt a következő szabályok szerint kell eszközölni: I. A hadba nem vonult alkalmazottaknak illetményeiből a levonásokat — a moratóriumra való tekintet nélkül — ezután is változatlanul keli eszközölni. II. A mozgósítás folytán katonai szolgálatra bevonult alkalmazottak illetményeiből teljesítendő levonások a következőkép szabályoztatnak: 1. Mindaddig, amig a hadbavonult alkalmazott állandó illetményeit a vasúttól csorbítatlanul megkapja, a levonásokat az illetményekből változatlanul, azaz ugy kell teljesíteni, minha az illető katonai szolgálatra be nem vonult volna. 2. Azoknál az alkalmazottaknál, akiknek állandó illetményei a hadbavonulás folytán csökkenést szenvednek, az állandó illetmények csökkenésének időpontjától kezdve a levonásokat a következőképp kell teljesíteni: a) az 1914. évi XVII. t.-c. 22. §-ában emiitett jóléti intézmények tagsági dijait és járulékait az illető intézetek alapszabályai szerint a csökkent illetményekből is változatlanul le kell vonni; b) a zálogjoggal biztosított követelések levonásával ügyelni kell arra, hogy — a katonai havidíjnak évi összegét teljesen figyelmen kivül hagyva — fizetésnek nem a fizetés természetével bíró állandó illetményeknek eredeti összegét, hanem csak a szabályoknak megfelelően leszállított összegét lehet tekinteni s hogy ennélfogva a zálogjoggal biztosított követeléseket — minden ujabb birói eljárás nélkül — az 1908. évi XLI. t.-c. 6. §-a értelmében csak ennek a leszállított öszszegnek egyharmada erejéig, de évi 2000 koronának érintetlenül hagyásával lehet levonni. E határozmány alól kivétetnek azok a zálogjoggal biztosított követelések, amelyeknél a levonás, a fizetésnek amelkedése esetén sem változó egyenlő havi részletekben történik, amelyeket tehát a fizetés természetével biró állandó illetményeknek csökkenése dacára továbbra is a bíróilag előjegyzett havi részletekben kell levonni, de az 1914. évi XVII. t.-c. 25. §. IV. pontjában megállapított korlátok sérelme nélkül; c) a vasutak kebelében vagy az alkalmazottak körében létesült és az 1914. évi XVII. t.-c. 22. §-ában nem említett jóléti intézmények, jótékonycélu egyletek és szövetkezetek követeléseinek, valamint tagsági dijainak (1914: XVII. t.-c. 25. §. III. 5. pontja) levonását be kell szüntetni. III. A jelen rendelet életbelépése előtt teljesített levonásokat visszakövetelni nem lehet, valamint az ezt megelőző időre levonásokat sem lehet utólag követelni. 14. §. E rendelet hatálya, amennyiben a magyar szent korona országainak egész területén hatályos törvényben szabályozott jogviszonyra vonatkozik, Horvát - Szlavonországokra is laterjed. A 12. §. értelmében a városok és községek folyó szükségletei mértékének megállapítására hivatott hatóságot HorvátSzlavonországok területére nézve a bán határozza meg. 15. §. Ezen rendelet 1914. évi szeptember hó 11. napján lép életbe. KÜLÖNFÉLÉK. = „A háború esetére szóló kivételes intézkedésekről rendelkező 1912: LXIII. t.-c, a kapcsolatos törvényekkel és összes rendeletekkel" cimü gyűjtemény, amely tartalmazza az 1914. szeptember 11-én kibocsátóit 6796/1914. M. E. számu legújabb rendeletet is, már könyvárusi forgalomban van. Ára 2 K. Tartalmazza a fent emiitett törvénycikket és 44 rendeletet. Minthogy a vonatkozó rendeletek összegyűjtve nem kaphatók, a könyv igazán hézagot pótol e tekintetben és a praktikus jogászok részére nélkülözhetlen. A gyűjteményt sajtó alá dr. Hatiegdn Emil és dr. Szitás Jenő, lapunk munkatársai rendezték. A csinos kiállítású füzetel olvasóinknak szívesen ajánljuk. Kapható a szerzők bármelyikénél. = Az 1881: L,X. t.-c. 122. §-ának értelmezése. A marosvásárhelyi Jár. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itéleiei hozott. A felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad. Indokok: A meg nem támadott és az 1893 • XVIII. t.-c. 197. §. értelmében irányadó tényállás szerint felperes az 1913. évi január hó 10. napján 481 kor. tőke és jár. erejéig I. rendű alperes ellen végrehajtást foganatosított, mely alkalommal az 1881 : LX. t.-c. 132. §. alapján foglalás alá vette az I. r. alperest II. r. alperessel szemben megillető, a székelyudvarhelyi kii*, törvényszéknél 5121/1909. p. sz. keresettel érvénvesitett s a n.-vi 247. sz. fjkvben 533., 534., 535. hrsz. alatti ingatlan és tartozékaira vonatkozó tulajdoni igényét. Nem vitás, hogy az emiitett ingatlanokra a tulajdonjog a foglalási eljárás után végreha jtásilag bekebeleztetett I. r. alperes javára, utóbb azonban az alperesek között az emiitett perben létrejött egyezség folytán a 7408/1913. tkv. sz. végzéssel a tulajdonjog a megjelölt ingatlanokra II. r. alperes javára előjegyeztetett, továbbit az sem vitás, hogy felperes követelésének biztosítására d zálogjog a fenti ingatlanokon kivül még I. r. alperesnek a n.-vi 208. és 1528. sz. tjkvekben foglalt más ingatlanaira is bekekeleztetett cs hogy felperes ez utóbbi ingatlanokból követelésére nézve magát kielégíteni meg sem kísérelte. A miként a fetebbezési bíróság ítéletének indokaiban helyesen kifejti, az 1881 : LX. i.-c. 82. §-ának jogi hatálya az, hogy a végrehajtást szenvedő adósa a rendelvény kézbesítése által I történt értesítése által egy tekintet alá esik az olyan adóssal, a kinek a követelés engedményezése tudtára adatott és habár ebből folyólag a hitelező részére az adósság megszűntét eredményező fizetést nem is teljesíthet, az optkv. 1396. §. értelmében a személyes kifogásokon kivül minden más kifogást érvényesíthet a hitelező mint engedményessel szemben. A szóban forgó esetben tehát, midőn felperesnek kereseti kérelme arra irányul, hogy az alperesek között egy pere-^itett tulajdoni igény tekintetében létrejött egyezség vele, mint hitelezővel szemben hatálytalanittassék. Alpereseket kétségtelenül megilleti a kifogásolási jog abban az irányban, hogy a jogügylet hatálytalanításának előfeltételei fenn nem forognak, nevezetesen, hogy felperes nem mutatta ki, hogy I. r. alperes mint adósának már biztosítékul szolgáló más vagyonából kielégítést nem nyerhet, mert a végrehajtási foglalás által ebben az irányban sem a végrehajtást szenvedőnek, sem ez utóbbi adósának a kifogásokra vonatkozó joga korlátozva nem lett. Minthogy a megállapított tényállás szerint jelen esetben felperes nem mutatta ki, hogy I. r. alperesnek más vagyonából kielégítést nem szerezhetne, a felebbezésí bíróságnak a keresetet elutasító döntése anyagjogilag annyival inkább helyes, mert kellő fedezet fennforgása esetén kijátszási szándékra következtetést vonni és II. r. alperesnek vagvoni felelősségét megállapítani nem lehet. (Mv. tábla 1914. G. 211.) = Hitel jogi határozatok. 1. Ugyanazon felek között létrejött és ugyanazon határidők alatt részletekben szállítandó azonos árúk iránt kötött ügvletek- él, ha mindjárt azokról különI külön kötlevél állíttatott is ki, a vevőnek az egyik részlet szál-