Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 20. szám - Az országos ügyvédszövetség kolozsvári osztályának 1913. évi jelentése

VII. évfolyam. 20. szám. Kolozsvár, 1914. május 17. ERDELYRESZI3061 KÖZLÖNY R KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Rovatvezetők: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Papp József, ügyvéd, Dr. Szitás Jenő Vr* Pordea Gyula, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Katnara elnöke. és Dr. Tóth György, kir. törv.-széki biró. Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Dr. Stefáni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Megjelen minden vasárnapon. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez. Kolozsvár, \ Elöfizetési-dij: Egész évre 16 K. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz Deák Fercncz-utcza 42, szám. Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. intézendők. TARTALOMJEGYZÉK : Az Országos Ügyvédszövetség kolozsvári osztályának 1913. évi jelentébe. — A bírói hatalom gyakorlásáról, valamint a kir. bíróságok és kir. ügyészségek szervezetéről szóló törvényjavaslat ismertetése. (Befej, közi.) — Kereskedelmi csalás. Irta: dr. Weisz Nándor kolozsvári ügyvéd. — A dologbani elővásárlási jog, különös tekintettel harmadik jogszerzőkre. Ina : Zentai Ernő dr. ügyvédjelölt. — Az örökség birtokba vételéről. (Optkv. 797—824. §§. — T. II. 1843—1872.) Irta: Dr. Tóth György. (Folyt.) — A román büntető törvénykönyv. Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Lélimann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügvvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanár. (Foly.) KÜLÖNFÉLÉK. YIKLLÉKLET: Jogesetek táia. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. )(Az Országos Ügyuédszöuetség fíolozsvári osztályának 1913. éui jelentése. Egy évtizednél hosszabb idő óta egyre fokozódó mértékben hangzik föl a jogosult panasz a magyar ügyvédi kar túlzsúfoltsága s ezzel kapcsolatosan az ügyvédség erkölcsi tekintélyének aláhanyatlása, anyagi helyzetének megromlása, az ügyvédi proletárizmus egyre növekvő terjedése miatt. Már egy évtizeddel ezelőtt is jogosult volt a panasz. Már akkor is érezték az egészségtelen szaporodás káros következményeit. Hatványozott mértékben jogosult azonban minden panaszkodásunk a legutóbb mult két év több, mint egészségtelen ügyvédi tulprodukciója óta. Az 1912. évi VII. t.-c. még meg nem állapithatóan célirányos rendelkezései következtében ugyanis az elmúlt évben a magyar ügyvédi kar létszámában olyan nagyfokú szaporodás állott be, amely normális foglalkozási és életviszonyok statuálására sehogysem alkalmas. Az ügyvédi kar túlzsúfoltsága. Az 1911. év elején a magyar ügyvédek létszáma még 6383 volt. Az 1913. év elején 7659, mig az 1914. év elején már majdnem elérte a 9000-et is. Ennek a rohamos szaporodásnak kártételein mit sem változtat az a körülmény, hogy a szaporodásban két évi stagnáció fog bekövetkezni. A súlyosan megromlott magyar ügyvédi közállapotokon két évi stagnáció vajmi kevéssé s csakis radikális gyógyszer gyors alkalmazása segíthet. Ez is azonban — sajnos — csak hosszú évek múlva fogja hatását éreztetni. Ezek a közismert körülmények szükségképpen igénylik a komoly gondolkozást mindazok részéről, akiknek a magyar ügyvédség jövője szivükön fekszik s igy elsősorban is megfontolást igényelnek az államhatalom részéről, mivel mindenek fölött állami érdek az, hogy a magyar igazságszolgáltatásnak a bírósággal egyenlő jelentőségű társfaktora fontos hivatását erkölcsi és anyagi erejének, ha nem is teljességében, de legalább normális viszonyok közepette, megfelelően tölthesse be. Az ügyvédi kar és az állam. A magyar ügyvédi kar azonban — sajnos — a legmostohább gondoskodásban éppen az államhatalom részéről részesül. A kormány, a törvényhozás az ügyvédi érdekekkel komolyan mit sem törődik s a legérthetetlenebb ez a nemtörődömség a törvényhozás részéről, melynek tagjai majdnem egyharmad arányban az ügyvédi kar kebeléből kerültek ki, illetve még most is majdnem egyharmada a képviselőknek hivatásos ügyvéd. Ezek részéről az ügyvédi kérdések iránt az érdeklődés nemcsak a kezdő lépések tekintetében hiányzik, hanem az ügyvédi érdekeket érintő javaslatok tekintetében is. Eklatáns példa erre az ügyvédi gyám- és nyugdijintézetről szóló törvény tárgyalása, melynek képviselőházi vitájában egyetlenegy ügyvéd sem vett részt s igy jórészben ennek tulajdonitható, hogy ezt a törvényt már tényleges életbeléptetése idején — az öt évi vacans időszak elteltével — lényegesen javítani kell. Ugy hisszük, épen az ügyédszövetségnek állana kötelességében az ügyvédképviselőket a kari érdekekkel való szolidaritásra nemcsak, hanem az ügyvédi közállapotok megjavítása érdekében való kissé buzgóbb munkásságra serkenteni. Köztudomású tény az előző igazságügyminiszternek az ügyvédséggel szemben érzett antipátiája. Az ügyvédeket az állam gazdasági életén kivül esőknek minősítette azzal az ismert kijelentésével, hogy az ügyvédi jövedelmek az ország gazdasági erőforrásaiból való elvonások. Csak következetes maradt önmagához az előző igazságügyminiszter, amidőn mereven ellenszegült minden jogos ügyvédi kívánság teljesítésének s nyíltan vallotta magát a magyar ügyvédség nem túlságosan jó barátjának. A jelenlegi igazságügyminisztert az ügyvédi kérdésekkel szemben eddig még csupán passzivitásáról ismerjük. Lázas törvényalkotási tevékenysége közepette nem tartjuk túlságosan csodálatosnak, hogy az ügyvédség helyzetének javítása iránt tartozó kötelességéről megfeledkezett. Az ügyvédképviselők és a legfőbb igazságügyi faktor ilyetén mostoha gondoskodása mellett az ügyvédség társadalmi szervezetére, az Ügyvédszövetségre s a hivatalos szervezetekre, az ügyvédi kamarákra hárul az a feladat, hogy ennek a sajnosán kiterjedt társadalmi osztálynak nagy erejét egy várvavárt jobb jövő megalapozásánál minden lehető módon latba vessék. A kari érdekek iránti nemtörődömségből föl kell ráznunk a magyar ügyvédséget, mert ha jövendő sorsunkkal mi sem törődünk, ugy kevésbé várhatjuk ezt másoktól s viszont, ha a magyar ügyvédség egy emberként áll talpra jogos érdekei megvédelmezéséért, ilyen imponáló föllépés eredménye el nem maradhat. Bizonyos mértékben szakitanunk kell elvégre már azzal az altruizmussal, mellyel más társadalmi osztályok segítségére siettünk, azok jobb sorsát kivívtuk. Tegyünk egyszer már valamit magunkért is, mert a tettekre égetően szükségünk van s mert ellenünk éppen eleget tesznek. A szövetség feladata. Az Ügyvédszövetség feladatát a budapesti osztály 1913. jelentésében hármas irányban helyesen ismerte föl. Ezek az irányok az ügyvédi kar anyagi erejének növelése, az ügyvédi szolidaritás erősítése, az igazságszolgáltatási és törvénykezési kérdések előkészítése. Ebben a három irányban kívánunk e jelentés keretében a szövetség általános s a kolozsvári osztály