Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 18. szám - Bírák az esküdtek között - és esküdtek a bírák között

VII. évfolyam. 18. szám. Kolozsvár, 1914. május 3. R KOLOZSVRRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. tö'rv.-széki biró. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Papp József, ügyvéd, a Kolozsvári Ügyvédi Kamara elnöke, Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Szitás yenő és Dr. Stefáni Károly. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelen minden vasárnapon. Előfizetési-dij: Egész évre 16 K. Félévre .... 8 K. Negyedévre .... 4 K. Késiratok bérmentve a szerkesztőséghez. Előfizetések és hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendök. TARTALOMJEGYZÉK : Birák az esküdtek között és esküdtek a birák között. — A nyomdatulajdonos sajtójogi felelőssége az uj sajtótörvényben. Irta : Bodor László. — Az örökség birtokba vételéről. (Optkv. 797—824. §§. — T. II. 1843—1872.) Irta : Dr. Tóth György. (Folyt.) — A román büntető törvénykönyv. Fordította s a kereskedelmi törvénynek a csődre vonatkozó büntető határozataival kiegészítette : Lélimann Róbert jog- és államtudományok tudora, ügyvéd, törvényszéki hites tolmács és keresk. akadémiai nyug. tanári (Foly.) KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatoka kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. Birák az esküdtek kőzött - és esküdtei; a birák között. Az esküdtbíróság előtti eljárásra és a semmiségi panaszra vonatkozó rendelkezések módosításáról szóló 1914. évi XIII. tcikk 1914. április 12-én életbe lépett. A törvénynek egyik kardinális ujitása, hogy az esküdtek tanácskozását az esküdtbíróság elnöke vezeti, viszont a büntető ítélet meghozatalában két esküdt utján az esküdtek is részt vesznek. Hogy ez az újítás miként íog beválni, a jövő majd megmutatja, mert minden intézménynek az élet a próbaköve. Nem lesz érdektelen azonban vizsgálat tárgyává tenni, hogy tulajdonképen minő hatásköre van az esküdtbíróság elnökének az uj törvény szerint. És pedig annál inkább érdemes ezt vizsgálat tárgyává tenni, mert az egyik vélemény szerint: ,Az elnök vezeti a tanácskozást, de felvilágosítást adnia nem szabad, mihelyt ilyennek szüksége felmerül, rögtön be kell hivatni a bíróság más két tagját, a vád és védelem képviselőit és a sértettet. Az esküdtminta ilykép értelmezve csak annyit jelent, hogy az esküdtek, az elnök vezetése alatt, de vele nem tanácskozva, maguk közt tanácskoznak és határoznak." E nézet szerint az elnöknek a zárt tanácskozás alatt az esküdtekhez kitanitást intézni vagy nekik útmutatást adni nem szabad ; segítségükre lehet egyes bizonyítékok megvizsgálásában, megvilágíthatja a szavazás alá bocsátott kérdést; egyébként azonban a tanácskozás formai vezetésén kivül passzív szerepe van. Ezzel szemben van egy másik nézet, amelyik az elnök szerepét nem a passzív asszisztálásban látja kimerítve, hanem az elnöknek aktív szerepet is vindikál. Hogy melyik nézet a helyes, — erre nézve a törvény rendelkezése és a törvény miniszteri indokolása megmutatják. Az 1914: XIII. t.-c. 15. §. első bekezdése az elnök hatáskörét illetően azt mondja: „Az esküdtek tanácskozását a bíróság elnöke vezeti és gondoskodik a tanácskozás rendjéről és szabadságáról." A törvény ezen rendelkezéséből prima vista kétségtelen, hogy az esküdtek határozatában részt nem vehet, ennélfogva az ő ténykedési köre nem ebben, hanem másban van. És ez nem más, mint a rendező és rendfenntartó jogosultság. Vezeti az esküdtek tanácskozását és gondoskodik a tanácskozás rendjéről és szabadságáról. Vagyis amint a m.-i. kifejezi, az elnök már passzív jelenlétével meggátolja az illegitim befolyások érvényesülését. Gondoskodik továbbá arról, hogy a tanácskozás tárgyilagos, komoly mederben folyjon. — Ha pedig az esküdtek szavazatukat leadták — a szavazatokat a jegyzővel együtt összeszámlálja és a szavazatok arányát az egyes kérdések mellett feljegyzi. (ÍG. §.) Az elnöknek ebből a ténykedési köréből önként következik aztán az, hogy az elnök az esküdteknek tanácskozásuk alatt jogi tanácsokat nem adhat, felvilágosításokat sem nyújthat s jogi fejtegetésekbe sem bocsátkozhatik, mert ha ezt akarja tenni és ennek szükségét látja, a 15. §. 2. bekezdése értelmében kell eljárjon, vagyis a felek kontrollja mellett kell tegye ezt. A fent előadottakból önként következik, hogy az elnök működési köre — a törvény által határolt jogkörön belül — aktiv és nem passzív. Ö a törvényes körében ténykedik, a ténykedés pedig mindig aktiv. Passzív a tanácskozást illetően, a mennyiben abban részt nem vesz, de ez nem is esik az ő ténykedési körébe. Az elnök a tanácskozás vezetésében és a rendfentartásban — nem statisztál, hanem tevékenyen eljár és tevékenykedésével közreműködik abban, hogy emberileg helyes határozatot hozzanak (nélküle!) az esküdtek. Ez ideálisan szép hivatása az elnöknek és kétségtelen, hogy jelenléte az esküdtek tanácskozásának színvonalát különösen és szemmelláthatóan emelni fogja. Attól pedig, hogy az elnök jelenlétével az esküdteket helytelen irányban suggerálni fogja, félni nem kell. Jó irányban pedig nem baj! Míg a szakbíró az esküdtek határozatában aktiv részt nem vesz, addig az esküdtek az Ítélethozatalban már aktive vesznek részt. Ez egy jelentékeny plus — az esküdteknek — a múlttal szemben. És itt már nem érvényesült az az elv, a mit dr. Lukács Adolf kifejezett, hogy „nem elzárni az elfogulatlan birót az esküdtek tanácskozásától, hanem ellenkezőleg tért kell engednie neki, hogy az esküdtekkel együtt tanácskozzék, elfogulatlan véleményét velük minden irányban közölje. A tanácskozás legyen közös, csak a döntés maradjon az esküdtek kizárólagos jogköre." Mert szerinte és nagyon helyesen, nem az a fő, hogy a néporganumnak helyet adjunk az igazságszolgáltatásban, hanem az, hogy az igazságszolgáltatás a törvénynek megfelelő és igazságos legyen. Ez után az esküdtek a miatt, hogy nehogy igen súlyos ítéletet kapjon a vádlott — nem kell a felmentéshez folyamodniok, mert véleményüket az itélethozásban kifejezésre juttathatják. A 18. §. szerint választott két esküdtet a 25. §. utolsó bekezdése szerint az Ítélethozatalban ugyanazon jogok illetik, mint a birói szavazó tagokat. Jogkörük tehát ugyanaz, mint a biráké. Mint kuriózumot, felvetem itt a kérdést, hogy a két esküdt az ítélethozatalban milyen sorrendben fog szavazni? Hogy az esküdtek miként, milyen sorrendben szavaznak az ö határozatuk hozatalánál, arra a Bp. 367. §-a az irányadó. De hogy milyen sorrendben szavaznak az Ítélethozatalnál, arra nézve már nincsen törvényes intézkedés. A szavazás sorrendjére eddig, tekintve, hogy a tanács csak három tagból állott, az Ü. Sz. 185. és köv. §-ai voltak irányadók. Az előadó előterjesztette véleményét és azután birótársa szavazott (a szavazóbíró), végül pedig az elnök. Az 1914 : XIU. t.-c. hatálybaléptével azonban jelenleg a