Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 17. szám - A sértő és meggyalázó jellegű kifejezések éles elhatárolása ...

138. oldal. Krdély részi Joga Közlöny. 17. szám. két nagy elnök arcképét a tanácskozó terem részére, hogy ők az ö szellemi és a rájuk való kegyeletes visszaemlékezés legyen állandó a változásokban, ök fogják a multat összekötni a jelennel és a jövővel. A nagy tetszéssel és éljenzéssel fogadott beszéd után dr. Tőry Gusztáv igazságügyminiszteri államtitkár szólalt fel: Ezeket mondta: — Méltóságos Elnök Ur! Igen tisztelt ünnepi közgyűlés! Az igazságügyminiszter ur elodázhatatlan egyéb elfoglaltsága miatt őszinte sajnálatára nem jelenhetett meg a mai ünnepi közgyűlésen és engem bizott meg, hogy öt itt helyettesítsem. Az igazságügyminiszter ur tovább biztosítani kívánja az ügyvédi kart; hogy a kormány legnagyobb készséggel ragad meg minden kínálkozó alkalmat a jogos ügyvédi érdekek előmozdítására. Azt az óhajtást fejezem ki, hogy az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet a fejlődésnek azt a teljességét érje el, amely ideálként szemei előtt lebegett annak a két, sajnos oly korán elhunyt jeles férfiúnak, akiknek ma leleplezett arcképét az elnök ur beszédében az elismerés babérával font hervadhatatlan koszorúval övezte. (Zajos éljenzés és taps.) Ezután az elnök öt percre felfüggesztette a közgyűlést s az idő alatt a közgyűlés tagjai megtekintették a két jól sikerült arcképet, amely az elnöki emelvénytől balra, a diszterem sarkában, diszes emelvényen volt elnevezve. A két arcképet Glattel Simon festőművész festette. Majd megkezdődött a rendes évi közgyűlés. Az elnök a jegyzőkönyv vezetésére dr. Stern Sámuel titkárt, hitelesítésére pedig dr. Wolf Vilmos és dr. Márk Endre ügyvédeket kérte fel. Ezután nagy általánosságban ismertette a nyugdíjintézet mai helyzetét, a szükségessé vált választásokat és az igazgatóság javaslatait. Az évi jelentés előadásával dr. Stern Sámuel titkárt bizta meg. Dr. Róth Pál (Budapest) indítványozta az igazgatóság javaslatainak elutasítását és a mathematikai munkálatoknak ujabb gyakorlati szakférfiak által leendő felülvizsgáltatását. Kérte egyúttal, hogy ebben a kérdésben a közgyűlés a határozathozatalt függessze fel. Dr. Alföldi Dávid (Eger), dr. Strasser Lajos (Zombor), dr. Papp József (Kolozsvár), dr. Scitinszky Adolf (Pancsova), dr. Horváth Lipót (Budapest), dr. Wittmann Mór (Budapest), László Kálmán (Szombathely), dr. Rósa Izsó (Szeged), dr. Parecz Béla (Arad) és dr. Mark Endre felszólalása után az elnök bezárta a vitát s a közgyűlés az összes halasztó indítványok elutasításával túlnyomó többséggel elfogadta az igazgatóság javaslatát. Elfogadta a közgyűlés azonban dr. Papp Józsefnek, a kolozsvári ügyvédi kamara elnökének amaz indítványát is, hogy tekintettel arra, miszerint az 1908. évi XL. tc.-nek a saját ellátásról való lemondásnak jogkedvezményét a tagok a régi táblázat hatálya és hatása alatt vették igénybe, a most megváltozott viszonyok mellett pedig ennek a fentartása sok esetben méltánytalan lenne, az igazgatóság foglalkozzék azzal s tegye meg az intézkedéseket azon irányban, hogy a törvény megváltoztatásával mód nyujtassék arra, hogy akik azt óhajtják, záros határidőn belül lemondásaikat visszavonhassák. A közgyűlés ezután az igazgatóságnak és a felügyelőbizottságnak a felmentvényt megadta, az 1914. évi költségvetési előirányzatot és a kivetendő kezelési pótlékot elfogadta. Dr. Gyöngyössy József intézeti ügyész ismertette az alapszabálymódositási kiegészítéseket,, amelyeket a közgyűlés elfogadott. Végül a választásokra került a sor. Megválasztattak elnökké dr. Papp József, helyettes elnökké dr. Somogyi Miksa, titkárrá dr. Stern Sámuel, ügyésszé dr. Gyöngyössy József, pénztárossá dr. Keresztessy József és ellenőrül dr. Metzler Gusztáv. Igazgatósági póttagok lettek Budapestről: dr. Frankéi Sándor és dr. Fitfler Dezső. A felügyelőbizoüság póttagja lett dr. Nyulászy János kassai ügyvéd. Az elnök köszönetet mondott a saját és tisztviselötársai nevében a közgyűlés bizalmáért, Ígérte, hogy miként a múltban, ugy a jövőben is, kötelességeiket lelkiismeretesen fogják teljesíteni az intézet felvirágoztatása érdekében. Ezzel a közgyűlés véget ért. A közgyűlést megelőzőleg szombaton este a közgyűlési tagok összegyűltek értekezletre a Budapesti Ügyvédi Kör termében, ahol dr. Stern Sámuel titkár a nyugdijintézeti kérdések egész komplexumára kiterjedő előadást tartott, amelyet a jelenvolt közgyűlési tagok tetszéssel fogadtak. A közgyűlésen hozott határozatok szükségessé tették azt, hogy a kolozsvári ügyvédi kamara a már megállapított 1914. évf költségvetését, pótköltségvetéssel egészítse ki, s az 1914. évre 13 okban megállapított évi tagdijat 150 K-ra felemelje, mert ellenesetben nem volna képes a 100 K-ra felemelt tag dijakat befizetni az intézet pénztárába. Ez okból a kamara elnöksége 1914. május 9-ére rendkívüli közgyűlést hívott össze, amelynek meghívóját lapunk más helyén közöljük. X»B sértő és meggyalázó jellegű kifejezések éles elhatárolása..." Irta: Szatmári Igaz Gusztáv, kir. járásbiró. Halmi. A magyar kir. Országos központi Statisztikai hivatal 1900—1912. évi adatgyűjtésének rendszeres feldolgozását tartalmazó évkönyvek szerint a kir. járásbirósági bűncselekmények 68%-át a becsületsértés vétsége képezi. A mérsékelt égövi magyar hazafiakat ezek szerint még a melegvérű szenvedélyes olasz és a bosszúálló szerb nemzet sem múlja e tekintetben felül. A nemzet gazdasági, a közéleti viszonyok kedvező, vagy kedvezőtlen volta alig 2—3°/o-ra lódítja el az évtizedet meghaladó időszak számtani középarányosát. A csalhatatlannak tekinthető adatgyűjtési aranyszabályok bizonyítják azt is, hogy a kir. Járásbíróságok büntető bírái a becsületsértés vétségének megállapításában kell, hogy a legteljesebb gyakorlatot sajátítsák cl. Még ha figyelmen kívül hagynók is azt, hogy a „bűntettekről és vétségekről" alkotott (btkv.) 1678. Vsz. t.-c. több, mint 34 év előtt lépett hatályba, a becsületsértés vétségének meghatározásával való hosszabb foglalkozás minden fokú büntető bíróságnál állandó gyakorlatot, egyöntetűséget fejlesztett ki. Ennek dacára egyik hazai kir. Járásbíróság büntető bírája megállapítván azon tényállást, hogy a bíróság szolgálatában álló kisebbrangu hivatalnok adósság hátrahagyásával lépett meg hitelezői elöl, az egyik meglepett hitelező által utána küldött levelezőlap tartalmát meggyalázó jellegűnek mondotta ki. Az említet jbirósági Ítélet szerint íömagánvádló a többek között előző állomása helyének vendéglőseinél is hozómra étkezett. A szökésszerü távozás folytán felettébb megrökönyödött egyik vendéglős levelezőlapon figyelmeztette fizetésre az adósságok hátrahagyása tekintetében nagyobb eredményt elért bírósági hivatalnokot, mikor azt irta neki, hogy „Dinsztelt Ur", sírva kért, hogy szánjam meg, adjak enni, nehogy éhen haljon. Ön adós maradt, ez a viszonzás? Mégis az oláh csak sülve jó, ugy látszik, most jóllakva érzi magát, nem ugy, mint előbbi állomáshelyén. X. levelezőlap idézett kifejezései miatt egyrendbeli (folytatólagosan elkövetett) becsületsértés vétsége címén a jbiróság jelentékeny pénzbüntetésre Ítélte a hitelezők tömkelegéhez tartozó, anyagilag megkárosodott vendéglőst. A kir. törvényszék, mint büntető felebbezési bíróság 1/i részére szállította le a büntetést, egyébként azonban az Ítéletet indokainál fogva helybenhagyta. Nem is szólva ehelyütt arról, hogy a tekintélyes összegű érdekelt hitelező a polgári per elkerülése végett előbb az adóhivatalnók felettes hatóságához fordult, a levelezőlap elküldésével tehát csupán jogos magánérdekeit kívánta előmozdítani, a marasztaló ítélet egyébként sem állja meg a tárgyilagos bírálatot. A valódiság bizonyítására is alkalmat nyújtó kifejezések ugyanis nem meggyalázó jellegűek, „Dinsztelt Ur", vagy „Tisztölt Ur" lehet szójáték, akár csak az „Izgazgató Ur" vagy „Izgató Ur", ezek a társadalmi érintkezés keretén belül sürü használatnak örvendenek. Ilyen igyekezettel a „Fagyott Ur, Langyos Ur, Megfőtt Ur, vagy Megsült Ur" stb. is meggyalázó kifejezés lenne. Szomorú kezelése volna az élet sorsának, ha a víz, jég, fagy, tüz stb. áldozatául esett embertárs helyzete meggyalázó állapotot képezne. Az, hogy valakit megpárolnak, megfőznek, megsütnek, az illetőre nézve kétségkívül kellemetlen mozzanat, azonban a meggyaláztatás helyzetétől nagyon is távol van. Ilyen felületes, külső jelzők az egyéni értéket, a férfi jellemét nem csökkenthetik. „Sírva kért, hogy adjak enni" attól függ, hogy valótlan állitás-e, vagy sem? Ha valótlan állítás, akkor csak jellemzése akar lenni egy vagyonilag szorongatott körülmények közt tengődött kisebb hivatalnok csengésének, rimánkodásának, aki szivesebben vállalkozik a könnyezésre, mint sem arra, hogy könyöradományokra szoruljon, vagy ennek hiányában koplaljon. Akinek semmi becsületesen komoly hajlandósága sincs arra, hogy a közel jövőben elfogyasztandó, illetve a már bekebelezett élelmek árát meg is térítse. A túlzott érzékenység állítása nem lehet meggyalázó jellegű kifejezés, hiszen akkor azt sem lehetne mondani, hogy „összetett kézzel rimánkodtál, térden állva könyörögtél, égreíöldre esküdöztél" stb. Egészen természetes tehát, hogy a kérelemnek a meglepően gyorsan eltávozott eladósodott hivatalnoktól kellett kiindulnia, őt semmi esetre sem hivta a vendéglős magához, hanem mikor már egy másik vendéglős néhány száz koronáig hitelezett neki és a vendéglős megtagadta a további élelmezést, bírósági hivatalnokunk lapos tárcával kereste íel a vendéglőst és kieszközölte annak szívességét. Egész bizonyos tehát, hogy megkeltett előbb hatnia az elítélt vendéglőst, meggyőző érvekkel kellett fellépni a diadalmas hivatalnoknak,