Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 15. szám - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

15. szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny rendelte eseteken kívül — elárulják, egy hónaptól hat hónapig terjedhető fogsággal és száz leitől hatszáz leiig megállapítható pénzbüntetéssel büntettetnek. Második fejezet, A tulajdon elleni büntettek és vétségek. Első szakasz. Lopások. 306. Az, aki más valakinek valamely ingó dolgát azzal a szándékkal veszi el, hogy azt jogtalanul magának eltulajdositsa, lopást követ el. (P. 215. §.) 307. A férj által a saját felesége kárára, vagy a feleség által a saját férje kárára, vagy valaki özvegy férfi, vagy özvegy asszony által az ő elhalálozott hitvestársa ingó dologbeli hagyatékának kárára, vagy a gyermek, avagy más lemenő ágbeli Tokonok valamelyike által az atyja vagy anyja, vagy valamely más felmenő ágbeli rokona kárára, vagy az atya, vagy az anya, vagy valamely más felmenő ágbeli rokon által az ő gyermekeik, vagy valamely más lemenő ágbeli rokonaik kárára, vagy az ugyanazon izbeli atyafiak, sógorok, vagy fivérek, vagy nővérek által titokban elkövetett elvételük lopásoknak nem tekinthetők, hanem csakis magánjogi kártalaniságnak vannak alája vetve. (380.) 308. (Az 1874. februJrius 17-iki törvény által módosítva.) A lopás, valamint a lopás kísérlete is tizenöt naptól két évig terjedhető fogsággal és némelykor ötventől egyezer leiig megállapítható pénzbüntetéssel fog büntettetni. A bíróságok azonban a vétkest jogai meghatározott időre való gyakorlásának betiltásával is büntethetik. (P. 216.) 309. (Az 1874. februárius 17-iki törvény által módosítva.) Három hónaptól két évig terjedhető fogsággal és egyszáztól egyezer leiig megállapítható pénzbüntetéssel fog büntettetni: 1. az, aki mezőn lovat vagy teherhordó, igavonó vagy meglovagolható valamely más. akár nagy, akár kicsiny állatot, mezőgazdasági holmit, vagy elzárt parkokban található vadat, vagy gátketrecekből, vagy más elrekesztett helyekről halakat, méhkasokat, a szárítás vagy fehérítés céljaira rendelt helyekről odateriíett posztókat, vásznakat, avagy más szöveteket ellopott vagy ellopni megkisérlette ; 2. az, aki erdőből levágott, avagy le nem vágott fát, vagy faizásra rendelt raktárból való fát, vagy valamely usztatóból való fát, vagy tutajfát, vagy mezőkről, rétekről, kertekből szénát, gabonát, gyümölcsöt vagy más hasznos terméket, legyenek azok Tearaiottak, lekaszáltak avagy nem, ellopott vagy ellopni megkisérlette ; 3. az, aki bérfizetés melletti szolga létére lopást követett el, avagy kísérlett meg a gazdájától, vagy ennek az ő gazdájának házában levő épen idegen személyektől, vagy annak a házában a hova gazdájával együtt ment, vagy aki munkás, legény avagy tanonc létére a lopást az ő gazdája házában, műhelyében vagy raktárában, avagy abban a lakhelyiségben, műhelyben vagy raktárban követte el, amelyben rendszerint tartózkodik ; 4. a fogadós, a vendéglős, a korcsmáros, a szállodás, a fuvaros, a szekeres, a hajós vagy az ő alkalmazott embereik, kik az ő reájuk — e minőségükben — bízott dolgokat elloptak vagy ellopni megkísérelték, valamint hasonlókép azok az utasok is, kik a fogadóból, a vendéglőből vagy szállodából amelybe befogadíattak, valamely dolgokat elloptak vagy ellopni megkísérelték. Ugyanezen büntetéssel fog büntettetni: 5. a valamely lakott házban — és pedig éjszakának idején — vagy két avagy több személy által ezen két körülmény közül csak egyikében is elkövetett lopás. Mindezen föntemlííett esetekben a vétkesek a főbüntetésen kívül még jogaik korlátolt időn át való gyakorlásától is eltilthatok. (P. 217. §.) 310. (Az 1895. évi május 4-iki törvény által módosítva.) Három évtől öt évig terjedhető fogsággal és jogai korlátolt időn át gyakorlásától vaió eltiltással fog büntettetni az, aki valamely lopást a következő esetekben követ el: 1. midőn a lopás, feltörés vagy felnyitás utján valamely isíenitiszteletre beszentelt helyiségben, istenitiszíeletre fölszentelt tárgyakon követtetett el; 2. midőn a lopás feltörés vagy felnyitás utján valamely lakott vagy lakásra szolgáló házban vagy az ahhoz tartozókban vagy valamely bezárt udvarban követtetett el; 3. ha a vétkes a lopás elkövetésére valamely házba, lakosztályba, szobába vagy hajóba vagy bezárt udvarba való behatolás vagy ajtók, bútordarabok, vasból való szekrények, tartályok, ládák avagy egyéb, pénzek, eszközök vagy más egyéb bennük levő tárgyak megőrzésére rendelt dolgok felnyithatása végett álkulcsokat használt; 4. ha a vétkes közutakon, utcákon vagy köztereken, valamely gyorskocsin vagy a posta udvarán vagy házában, a vasúton vagy állomáson, gőzösön vagy más valamely hajózható folyókon ievő egyéb vizi jármüveken, kötelek elvágásával, pecsétek feltörésével, fedelek felnyitásává', avagy álkulcsok alkalmazásával az utasok dolgai vagy a tovavitelre rendelt dolgok valamelyikét ellopja; 5. ha a vétkes azok közül való valamely dolgot lopott, melyeket valaki őrült, eszeveszett vagy tizenkét évesnél kisebb korú gyermek magán vagy magával hordott; 6. ha a lopás valamely tüzeset vagy valamely vizáradás idején oly tárgyakon követtetett el, melyek még veszélyben forogtak vagy valamely biztonságos helyre le voltak téve. (Folytatjuk.) KÜLÖNFÉLÉK. I>r. Kenyeres Balázs előadása. Az ügyvédjelöltek gyakorló óráiba illesztve, f. hó 20-án, d. u. 4—6-ig egy érdekes előadás fog sorra kerülni. A kamara vezetőségének — ugyanis — sikerült dr. Kenyeres Balázs egy. tanárt, az egyetem ezidei rektorát megnyerni egy előadásra, a melyet „A vallomás mint bizonyíték" cím alatt fog megtartani. Az érdekesnek ígérkező előadásra felhívjuk az ügyvédi kar figyelmét is. Az előadás a törvényszék büntető fötárgyalási termében fog megtartatni. = Az ügyvédjelöltek s helyettesek sérelmének orvoslása. Az ügyvédjelöltek és helyettesek körében sok p.inaszra szolgáltatóit okot a szervezeti novella 1. és 2. szakaszainak azon intézkedése, mely szerint az átmeneti időnél csak az a katonai szolgálat számíttatott be a jelöltek jav.ira, a melyet a hivatkozott törvény életbelépte után teljesítettek. Ugy, hogy az a jelölt, aki bár joggyakorlatának megkezdése után, de a törvény életbelépte előtt volt katona s e miatt nem tehette le 1913. október 31-ig az ügyvédi vizsgát, a 2 évi ügyvédhelyettességet kitölteni kényszerült. Ezt a sérelmet lesz hivatva orvosolni az a törvényjavaslat, amelyet az igazságügyminiszter a képviselőház múlt pénteki ülésén terjesztett elő s am^ly szerint: Az 1912. évi VÍI. t.-c. 1. és 2-ik szakasza akként egészit' telik ki, hogy, akik az idézett törvényszakaszok második bjkezj désében meghatározott másfél évi határidő eltelte, vagyis az | 1913. évi október hó 31. napja előtt a vizsgára bocsátáshoz meg! kívánt három évi joggyakorlatot kizárólag amiatt nem fejezhették be, mert joggyakorlatuk ideje alatt — akár az idézett törvényszakaszok életbeléptetése előtt, akár azután — a joggyakorlat idejébe be nem számitható, tényleges katonai szolgálatot telje| sitettek, azok nem kötelesek a két évi utólagos joggyakorlatot I kimutatni, föltéve, hogy a gyakorlati bírói vizsgálatot, illetőleg I az ügyvédi vizsgát vagy az egységes bírói és ügyvédi vizsgát a j jelen törvény életbelépte előtt letették vagy ezután legkésőbb I 1914. éri október hó 31. napjáiq bezárólag leteszik. = A törvénykezési bélyegek és illetékek rej farmja. A Pp. életbelépése szükségessé teszi a törvénykezési | bélyegek és illetékek reformját. Eddig a pénzügyi kormány semj mit sem áruit el a készülő reform felől, csak az szivárgott ki, | hogy a bélyeg, valamint a százalékos illeték felemelését tervezi" j A felemelést azzal indokolják, hogy az állam bevételei a Pp. I nyomán érezhetően csökkenni fognak: kevesebb lesz a papir ; (t. i. elmaradnak a periratok és a kérvények nagy része), keI vesebb lesz tehát a bélyeg is. Nézetünk szerint szó sem lehet | arról, hogy a Pp. a kincstárnak bélyeg- és illetékjövedelmét j érezhetően csökkentené. Az ezer koronán aluli perekben (kivéve j a váltópereket és a kereskedelmi perek csekély töredékét) a ! Pp. egyáltalában nem tartalmaz oly újítást, amely ezt a jöve| delmet apasztaná. És minthogy épen az ezer koronán aluli pe. rekben a bélyeg- és illetékteher ma is elég magas, különösen a | legkisebb perekben, annak további fokozása legnagyobb mérvI ben igazságtalan volna. Indokolatlan volna az emelés azonban I az 1000—2500 koronás perekben is. Ezeket a pereket ma első | fokon három biró intézi, a Pp. szerint egy biró. A kincstár '. személyi kiadásai ezekben a perekben nyilván csökkennek. Csak j a 2500 koronán felüli perekben, melyek az összes ügyeknek ; aránylag csekély részét teszik ki, mondható tehát indokoltnak a j bélyeg- és jogilletékek emelése. Ezekben a perekben a szóbeli | eljárás behozatala folytán a birák jóval több időt fognak töl| leni egy-egy per elintézésével; tehát az elintézés több pénzébe i fog kerülni az államnak, mint eddig. De indokolt a felemelés