Erdélyrészi jogi közlöny, 1914 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1914 / 15. szám - Az örökség birtokbavételéről. 0ptkv. 797-824. §. - T. II. 1843-1872. Folytatás

V). szám. Krdélyrészi Jogi Közlöny 123. oldal. azt nem illeti meg, aki valamely dolgot, midőn annak tulajdonosa még nem volt, maga nevében elidegeníti, utóbb pedig annak tulajdonosává lett. Az Oplkv. ezen rendelkezéséből, mely az u. n. rei vindicatiót foglalja magában, az előbb emiilett §§. kifejezetten kivételt tesznek, midőn a tulajdonos keresetével szemben is védelmet nyújtanak, sőt egyenesen elismerik, hogy a részletezett kivételes esetekoen tulajdon nem tulajdonostól is szerezhető. Az Optkv. ezen intézkedése kivételes koncesszió a forgalmi élet biztonsága számára. Ingatlanoknál, mint már láttuk, az Optkv. jogrendszere szerint teljes tulajdon csak a nyilvánkönyvbe való bekebelezés utján szerezhető. Az Optkv. jogrendszere szerint a forgalmi élet biztonságát éppen a telekkönyv nyújtja, minek a folyománya, hogy a telekkönyv szerinti jogszerzés nem támadható meg. Miután pedig az Optkv. szerint telekkönyvbeli jog rendszerint csak megfelelő előző esetén lévén szerezhető, az ingóékhoz hasonló kivétel nem szükséges. Annyira, hogy pl. az osztrák joggyakorlat még most is szigorúan ragaszkodik hozzá hogy az Optkv. 367. és 368. §§. kizárólag csak az ingókra vonatkoznak, így pl. Stubenrauch kommentárában világo-an kijelenti, hogy ezen két §. intézkedése csak ingó dolgokra vonatkozik, mert mint mondja, az ingatlan dolgok forgalmának biztonságára a telekkönyv intézménye áll fenn, melyből azon dolog felől, a melyet meg akarunk szerezni, biztos felvilágosítást nyerhetünk, mit a birói gyakorlat per legis analógiám mindössze oda módosított, hogy a 367. §. intézkedését azon országokra, melyeknek telekkönyvei nincsenek, kiterjesztette, melyet a mi jogunk is elismer, midőn a nem telekkönyvezett ingatlanokra az ingó dolgokra vonatkozó jogszabályokat kiterjeszti. Ha most már azt vizsgáljuk, hogy melyek azok az esetek midőn a szóban forgó döntvény alkalmazásáról lehet szó, azt fogjuk talaini, hogy az esetek tulajdon szempontjából nézve kétfélék lehetnek: úgymint vagy telekkönyvön kivüli a joga az árverési vételt megtámadó felperesnek, vagy pedig tényleg telekkönyvi tulajdonos, de valamint névcsere folytán vagy más uton a másé gyanánt árverezték ingatlanát el. Az utóbbi esetben semmi sem állja annak ulját természetesen, hogy a rosszhiszemű árverési vevővel szemben a tényleges telekkönyvi tulajdonos reivindikatioval felléphessen, mert az árverési vevő megfelelő telekkönyvi előző hiányában nem is szerezheti meg a dolog tulajdonát és legfeljebb a forgalmi élet biztonsága számára lehet felállítani azt a szabályt, hogy jó hiszemü szerzés esetén nem vindikálható tőle a dolog, ez ugyanazon eset, mint fent láttuk az ingókra nézve. Minazonáltal azzal a kivétellel, hogy itt a dolog telekkönyvi tulajdonosa kell az árverési vevő tulajdonjogát elismerje. Vagyis az esetben tulajdonképen nem az árverési vétel megtámadhatatósága szorul indokolásra, hanem a jóhiszemű árverési vevő védelme. A telekkönyvi rendszer mellett egészen más a másik eset, midőn a tulajdonképeni jogosult nem telekkönyvi tulajdonos, hanem u. n. telekkönyven kivüli tulajdon cimén vindikálja a dolgot. Az Optk. jogrendszere ez esetre a telekkönyvi tulajdonost védi ugyan de általában szintén csak jóhiszeműség esetében. Mint látjuk tehát, sem a végrehajtási eljárás, sem az Optk. rendszere tényleg olyan szabályt, mely az árverési vétel, mint tulajdonszerzési módnak külön jogi hatályt tulajdonitana, nemismer. Dacára ennek, mint láttuk, a Kúria kiemeli, hogy az árverési vétel alkalmával az árverési vevőtől nem lehet megkövetelni azt a gondosságot, mint amelyet magánügyieteknél általában megkövetelünk. Ezt a kijelentést szintén nem lehet oda magyarázni, hogy azt jelenti, hogy a Kúria bizonyos fokig mégis elismeri az árverési vételnek a rendes vételtől való különböző jogi természetét, hanem mindössze csak annyit jelent, hogy a Kúria a gondosság és rosszhiszeműség fogalmait individuálisan fogja fel, mely individuális felfogása a gyakorlati élet követelményeinek meg is felel. X 9z öröhseg birtohbauef el érül. A(0ptkv. 797-824. §. - T. II. 1843-1872.) Irta: Dr. Tóth György. (Folytatás.) 811. §. Az örökhagyó hitelezőinek biztosításáról vagy kielégítéséről a bíróság tovább nem gondoskodik, mint magok kérik. De a hitelesők as örökös nyilatkozatára várakozni nem tartoznak. Igényeiket a tömeg ellen beadhatják és kérhetik, hogy annak képviselése végett gon tnok neveztessék, ki ellen követeléseiket intézhetik. I. Az ipso jure és az aditionalis rendszer közötti különbséget a gyakorlatban a 811. §. által szabályozott esetek juttatják legszembeötlőbben kifejezésre. Az ipso jure elven nyugvó öröklési rendszer szerint az öröklés megnyíltának pillanatától I kezdve az öröklési képességgel bíró örökösök lépnek az elhalt helyébe. Ezek azonban bíróilag rögtön megállapíthatók nem lévén, a Curia 42. sz. döntvénye szerint: Ha az örökhagyó hitelezője az örökség birtokbavétele, avagy birói átadása előtt kívánja követelését a törvény utján érvényesíteni, tartozik a meghalt adósnak valamennyi örökösei! és az ismeretlen örökösöket is ügygondnok által perbe idéztetni. (1889. IV/2.) Magától értetik, hogy az ország azon részeiben, amelyekben az ausztriai általános polgári törvénykönyv van érvényben, jelen határozat által a nevezett törvénykönyv 811. szakaszának rendelkezése nem érintetett. E területen ugyanis a hagyaték (herditas jacens) birói átadás előtt: jogi személy. Ugy az activ, mint a passiv perekben — az örökösödési nyilatkozat beadásáig — csak a gondnok képviselheti (547. §.). Az örökösödési nyilatkozat beadása által az örökösök már jogosultságot nyernek a hagyaték képviseletére.1 Ellentétes örökösödési nyilatkozatok esetén azonban csak a gondnokkal együtt.2 1 a) Az örökösök jogviszonyai a hagyatéki adósokkal szemben. A gyakorlatban az örökösök activ pérképességöket akként igazolják, hogy a hagyatékot tárgyaló kir. közjegyzőtől bizonylatot kérnek, hogy a hagyatékra nézve örökösödési nyilatkozatot tet ek. Ez az 547. § értelmében kellő legitimatio. Helyes határozat: Fölperes örökösödési minőségét községi elöljáróság által kiállított helyhatósági bizonyitványnyal kivánta igazolni. Ily bizonyítvány egyáltalában nem alkalmas okmány (bizonyiték), mert az emiitett ténykörülmény hiteles igazolása nem tartozik az azt kiállító községi elöljáróság hatáskörébe. (Ko. 1911. G. 137. — E. J. K. 1911. évi 27. sz.) A hagyaték átadása előtt azonban az Ítélet csak birói letétbehelyezésre szólhat, mert a jogosult örökösök igazolása a 797. § szerint birói átadással történik. Glaser: 7969. eset; (1890 :V 7.): ellentétes örökösödési nyilatkozatot tett örökösök egyike sem jogosított perben fellépni. b) Az örökösök perbeli helyzete a hagyatéki hitelezőkkel szemben. Passiv perek indításánál a fölperes a hagyatéki bíróság bizonyítványával köteles igazolni, hogy hagyatékadóvégzés nem hozatott; sőt az 547. § rendelkezésére tekintettel azt. hogy örökösödési nyilatkozat nem tétetett. Ha a hagyatéki iratok a közjegyzőnél vannak, a bíróság a közjegyző értesítésének bekivánása előtt bizonyítványt nem adhat. A közjegyző közvetlenül is megkereshető bizonyítvány kiadása iránt. A hagyatéki gondnok köteles a perről a vélelmezett örökösöket értesíteni, hogy az 547. § szerinti jogukat mielőbb gyakorolhassák. 2 a) A hagyaték ellen elrendelt zárlat esetén a zárgondnok egyben perbeli képviselő is lehet. Sőt a célszerűség ezt követeli. A 811. §-ban jelzett gondnok: curator litis lévén, a per bírósága nevezi ki. A hagyaték activ pereinek vitele céljából gondnokot a hagyatéki bíróság rendel. (1894 : XVI. t.-c. 90. §.) b) Örökösödési eljárásbán az árvaszék által a kiskorú részére kirendelt ügygondnok diját nem a bíróság, hanem a gyámhatóság állapítja meg, mert az 1894: XVI. t.-c. 123. §-ában ezen ügygondnok felsorolva nincs. (Bp. tábla.) c) A C:1899. I 18-án 1898. G. 465, sz. határozata szerint: az 1394 : XVI. t.-c. 90. §-a megszüntette az egyes örökösnek azt a jogát, hogy a hagyatékba tartozó követelés behajtása iránt az adós ellen pert indíthasson akkor is, ha a hagyatéki >•!járás folyamatban van. Ujabban is: A felebbezési biróságnak azt a kijelentését, hogy bármely örökös jogosítva van. tekintet nélkül a többi örökös megegyezésére vagy ellenzésére, a hagyatékot illető követelésnek birói letétbe helyezését per utján követelni, a Curia tévesnek nyilvánítja, mert az 1894 : XVI. t.-c. 90. §-a szerint a behajtásra, ha erre nézve az örökösi minőségben igényt támasztók közt megállapodás nem jön létre, ügygondnok rendelendő. E^yik örökös az összes hagyaték képviseletében, az örökösödési eljárás mellőzésével, az adós örököstárs ellen perrel önhatalmúlag fel nem léphet. (C. 905. okt. 12. I. G. 178.) A törvényből szigorúan ez következik. A Curia szigorú álláspontjának a gyakorlatban a következő határozat felel meg a leginkább : Az 1894 : XVI. t.-c. 90. §-a értelmében, ha a hagyaték kiegészítő részét képez) követelések behajtására nézve az örökösi minőségben igényt támasztók között megállapodás létre nem jött, bármelyiknek csak az a joga van, hogy a követelések behajtására zárgondnok kirendelését kérhesse. A hagyaték átadása után pedig azok közül az örökösök közül, akikre a követelés szállott, mindegyik csak a maga jutalékát van jogositva követelni. (C. 478-901. 1902. I 17.) A gyakorlat azonban az 1894 : XVI. t.-c. életbeléptetése után is megengedi, hogy a halál esetfelvételi ívvel, vagy családi kimutatással igazolt örökös is peresíthesse a követelést, de a marasztalás ez esetben birói letétbe helyezésre szól. A csatlakozásra vonatkozó perjogi szabályok i!y esetben alkalmazást találhatnak. Végrendelet hátrahagyása nélkül elhalt örökhagyó oldalági örökösei jogositva vannak a hagyatéki követelések behajtására és birói letétbe helyezésére. (C. 99. dec. 12. I. G. 486.) A kereseti követelés felpereseket mint örökösöket csak részben, örökségük arányában illetvén meg, az egész összeg felvételére nem jogosultak és igy, tekintve, hogy a többi örökösök részéről a per vitelére meghatalmazva nem lettek, a kereseti összegnek birói kézbe leendő fizetésének szük ége forog fenn. (C. 96. febr. 21. 1790.) Az örökhagyót megillető követelésnek az adós ellen per utján való érvényesítésére bármelyik örökös fel van jogositva s a felperesként fellépő