Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 51. szám - A házastársak személyes viszonyai. (Jegyzetek az Optk. 89-92 §-aihoz.)

202. oldal. Jogesetek Tára 51. szám. A felebbezési bíróság ítéletében a perbeli adatokat és bizonyítékokat a S. E. 64. §. rendelkezése szerint mérlegelte és meg is indokolta, hogy miért alakult ki ténymegállapítással ama meggyőződése, hogy alperesnek tudomása volt a kérdéses időben W. A. fizetési megszüntetéséről. Ez a ténymegállapítás alperes érdekeire tekintettel, jogi következményeiben jogsértő lehet ugyan, de mivel alperes maga sem panaszolja azt, hogy a felebbezési bíróságnak ebbeli tényállás megállapítása iratellenesen, vagy lényeges eljárási szabálysértéssel történt volna és ilyeneket a kir. ítélőtábla hivatalból figyelembe vehetőleg nem észlelt, ennélfogva a törvényes feloldásra ok és alap c tekintetben sem forog fenn. 1913. évi június hó 28. * V. ü. A fizetések megszüntetésének megállapítása jogkérdést képez. E. J. K. VI. 98. Tkvi feljegyzés. A tulajdonközösség megszüntetésére Irányuló per folyafolyamatban létének telekkönyvi feljegyzését a ni. kir. Cnriának 11. száma polgári döntvénye nem zárja ki. 186. Sz. 3914—913. L A kolozsvári kir. Ítélőtábla végzeit: Az elsőbiróság végzésének megváltoztatása mellett a k.-i kir. járásbírósághoz 1913 aug. hó 30 án 1913 Sp. I. 1937. sz. alatt beadott sommás kereset folytán a f.-i 257. sz. tjkvhen A+2. rsz. 2932. hrsz. ingatlanra a tulajdonközösség megszüntetése iránt indított pernek feljegyzését, a 15434—913. tkvi számú végzés rangsorozatában, megengedi s az elsöbiróságot további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok : A rendelkező részben irt kereset tulajdonközösség megszüntetésére irányul. Minthogy pedig az ily irányú kereseti igény a nyilvánkönyvi tulajdonjogból folyik, az által nem uj telekkvi jognak elérése céloztatik, miből következik, hogy az ilyen per folyamatban létének telekkönyvi feljegyzését a m. kir. Guriának 11. számú polgári döntvénye nem zárja ki. Ez okból az elsőbírói végzés megváltoztatásával a tkvi rdts. 103. §-ának b. pontja alapján, a 133. és 146. §-ainak figyelembe vételével a rendelkező rész szerint kellett határozni. 1913. évi október hó 29. A Cst. 13 §-ához. A csőd tartama alatt a csődvagyonisoz tartozó^jelzálogjosokra további telekkönyvi jogokat a vagyonbnkottal kötött jogügylet alapján szerezni nem lehet. Ez a szabály akkor Is alkalmazandó, ha a kérdéses jelzálosjogra.a csőd elrendelése feljegyezve nem volt. 187. 3913/1913. I. sz. A kolozsvári kir. ítélőtábla végzett: Az elsőbiróság végzésének megváltoztatása mellett a 11775/1913. tkvi számú kérést elutasítja. Indokok: A 11775/1913. tkvi számú kérés 1913. évi június hó 30-ikán érkezett a telekkönyvi hatóság iktató hivatalába. Az r. t. ellen viszont ezt megelőzően 1913. évi június hó 29-ikén nyittatott meg a csőd. Ugyanezen napon 11660/1913. tkvi sz. a. csödnyitó végzés a telekkönyvi hatóságnak is megküldetett s oda meg is érkezett. Minthogy pedig az említett kéréshez csatolt okiratot a most nevezett vagyonbukott állította ki s annak alapján ugyanezzel szemben kivánt a kérvényező telekkönyvi jogot szerezni, minthogy továbbá az 1881: XVII. t.-c. 12. §-ára figyelemmel a csőd tartama alatt a csődvagyouhoz tartozó jelzálogjogokra további telekkönyvi jogokat a vagyonbukottal kötött jogügylet alapján szerezni nem lehet s minthogy végül ezen szabály akkor is alkalmazandó, ha a kérdéses jelzálogjogra a csőd elrendelése feljegyezve nem volt: az elsőbiróság végzését megváltoztatni s a kérést elutasítani kellett. 1913. okt. 29. Árverés. I. Az ingatlan árverés elrendelése független attól, hogy a végrehajtást rendelő végzés mikor kézbesittetett a végrehajtást szenvedőnek. II. Az a kérd s hogy az árverési kérésben irt követeié* még az árverési kérés beadása előtt ki volt egyenlítve, felfolyamodás keretében nem is orvosolhatók Ily értelmű kérdés esak végrehajtás megszűntetése iránti perben nyerhet elbírálást. 188. 3742/1913. I. sz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla végzett: A felfolyamodásnak helyet nem ad. Indokok: Végrehajtást szenvedő kettős alapon ólt az árverési hirdetmény és feltételek mint árverést rendelő végzés ellen felfolyamodással ; egyfelől felhozta azt, hogy a végrehajtást rendelő végzés neki még kézbesítve nem lett, másfelől pedig vitatta, hogy azon összeg, melynek erejéig az árverés elrendeltetett, már kiegyinlittetett. A felfolyamodás nem alapos. Az 1881 : LX. t.-c. 144. §-a értelmében ugyanis végrehajtató a végrehajtási zálogjognak bekebelezését elrendelő végzésnek a végrehajtást szenvedő részről történt kézbesítésétől számítandó 15 nap eltelte után az árverés elrendelését kérheti. Az árverés elrendelése tehát független attól, hogy a végrehajtást rendelő végzés mikor kézbesittetett a végrehajtást szenvedőnek. Minthogy pedig az elsöhiróságnak a végrehajtási zálogjog bekebelézését elrendelő, 1912. évi november 16-ikán 8249 tkv. szám alatt kelt végzése a végrehajtást szenvedőnek az iratok között fekvő kézbesítési vevény tanúsítása szerint 1912. december 22-ikén kézbesittetett, végrehajtató 1913. május hó 14-ikén az árverés elrendelése iránt jogszerűen folyamodhatott. Ami pedig a felfolyamodásban panaszolt azt a sérelmet illeti, hogy az árverési kérésben irt 17 korona 40 fillér követelés még az árverési kérés beadása előtt ki volt egyenlítve s igy ez okból sem lett volna az árverés elrendelésének helye, erre vonatkozóan utal a kir. ítélőtábla arra, hogy végrehajtást szenvedő ezt az állítását semmivel sem igazolta, becsatolt ugyan egy 1912. október 1-én kelt postai feladó vevényröl szóló másolatot, ámde ez az állítólagos kiegyenlítés igazolására annál kevésbé szolgálhat, mert a kielégítési végrehajtás elrendelése a másolatban kitüntetett feladási időpont után 1912. október 31-ikén s akkor is a feladott 95 koronát, kitevő összeget meghaladó összeg erejéig összesen 97 korona 40 fillér erejéig történt. De ettől eltekintve e kérdés felfolyamodás keretében az 1881: LX. t.-c. 30. §-ára figyelemmel nem is orvosolható, mivel az ily értelmű csak végrehajtás megszüntetése iránti perben nyerhet elbírálást. 1913. szept. 29. Előjegyzés. Ha a zálogjog bekebelezésének alapján! szolgáló okiratba azon ingatlanok, melyekre a zálogjog bekebelezése kérelmeztetett, az okirat kiállítása ntán egyoldalnlag vezettettek be csak előjegyzés engedhető meg, de az is csak akkor, hogyha okirat eredeti tartalma szerint a tkvi rdts. C3. ém köv. §-aiban körülírt általános rendelkezéseknek megfelel és a perrendtartás szabályai szerint bizonyítékai szolgálhat. 189. Szám: 3436/1913. I. A kolozsvári kir. Ítélőtábla végzett: A kir ítélőtábla az elsőbiróság végzésének felebbezéssel megtámadott azt a részét, mely szerint a zálogjog bekebelezése iránt előterjesztett kérés a 302., 57., 246., 644., 139., 160., 501. és 551. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanokból a D. P. 28. hsz. lakos jutalékára nézve elu'asittatott, a végzés nem sérelmezett többi résznek érinletlenül hagyásg mellett, megváltoztatja és az 1909. évi augusztus 10-ikén kelt megrendelő levél alapján a zálogjogot 3430 korona töke és 370 korona költségbiztosíték erejéig D. F. lakosnak az 57. sz. tjkvben A + 4. 7. 12. 13. 14. 18. 19. rdsz. alatt felvett ingatlanaira, az o. 139. sz. tjkvben A. + 1—5. rdsz., az o. 160. sz. tjkvben A. + I. rdsz.,