Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 50. szám - Hatáskör és illetékesség a csődmegtámadási perekben - A román büntető törvénykönyv . Folytatás

198. oldal. Joge«etek Iára 50. szam. Ügyvédi dij. — Perköltség. I. Ügyvéd részére több személy által adott meghatalmazás alapján a meghatalmazol* az ügyvéd irányában ennek dijai tekintetében egyetemlegesen vannak kötelezve s e dijaknak fejenként való megosztását csak ugy követelhetnék, ha az ügyvéddel erre nézve külön megállapodtak volna. II. Az 1868 : L.IV. tc. 351. §-a által ki van zárva, hogy a •csak részben is nyertes felperes az alperes javára költségekben marasztaltassék. 181. Szám: 500/1913. I. A kolozsvári kir, ítélőtábla itélt : A kir. ítélőtábla az elsöbiróság Ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy az ott megítélt 7 korona 18 filléren felül kisk. M. G. alperest úgyis mint M. J. örökösét is további 20 korona 98 fillér töke és ennek 1909. december hó 29-töl járó 5% kamatainak az elsöbiróság Ítéletében megjelölt hagyatékra vezetendő végrehajtás terhe mellett a felperes részére 15 nap alatt leendő megfizetésére kötelezi, ezenfelüli elutasító részében azonban az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja, a per- és felebbezési költségeket pedig kölcsönösen megszünteti. Indokok: Az alperese!: jogelődje: F. D. és társai által P. L. és tsai ellen a néhai B. T. végrendeletének érvénytelenítése iránt indított perben a felperes ügyvédnek adott megbízás és a perben érvényesíteni kivánt igény egységességéből folyik, hogy ezek megbízók felperes irányában ennek dijai tekintetében egyetemlegesen voltak kötelezve s e dijaknak fejenként való megosztását csak ugy követelhetnék, ha a felperessel erre nézve külön megállapodtak volna. Ezt azonban alperesek nem is állították, miért is alpereseknek egyetemleges kötelezettségéből folyólag a felperesi egész követelésért a felelősséget megállapítani kellett. Az A./" alatti költségjegyzék tételeit a kir. Ítélőtábla vizsgálat alá vévén, annak kiemelése mellett, hogy a 13. tétel alattinál a költségjegyzékben felszámítás nem történt, a jegyzékben foglalt tételek közül a felperesnek megítélendőnek találta a 15. tétel alatt bíróságilag megállapított 91 korona 56 filléren felül a 7. és 8. és 14. tétel alattiakat és pedig a következő okokból: Jár a felperesnek a 7. és 8. tétel alatt felszámított címeken a levélért 1 korona 30 fillér, a tanuvallomási jegyzőkönyv három ivének másolásáért 3 korona, mert felperes nem a bíróság székhelyén lakván, a per viteléhez a tanúvallomásokra szüksége volt. Jár továbbá az Ítéletnek az S. alatti igazolása szerint a féllel történt közlés címén a 14. tétel alatti felszámítás címén 2 korona 30 fillér. Összesen jár tehát felperesnek 98 korona 16 fillér, melyből a már felvett 70 korona levonatván, fenmarad 28 kor. 16 fillér s igy a már megítélt 7 korona 18 íilléren felül felperesnek még további 20 korona 98 fillér volt megítélendő. Ellenben nem jár felperesnek : az 1. tétel alatt a L. N.-tól kapott külön meghatalmazás költsége, mert mivel sem igazolta felperes, hogy ennek kiállítására szükség volt és azt a perben fel sem használta; a 4. tétel alatt felszámított egy levél reklamációjával felmerült költség, mert felperes ezen eljárásának szükséges voltát szintén nem igazolta; az 5 tétel alatt K. T. halotti anyakönyvi kivonatának beszerzésével felmerült költség, mert ennek beszerzésére felperesnek szüksége már csak azért sem lehetett, mert nevezett elhalálozása, valamint az elhalálozásának helye és ideje a keresethez AJ' alatt becsatolt perre utasító végzésből is kitűnt és felperes ezen anyakönyvi kivonatot a perben tényleg fel sem használta ; a 10. tétel alatti felfolyamodás költsége, mert a bélyegilleték lerovásának elmulasztásából eredő ezen költség kizárólag a felperest terhelheti; a 12. tétel alatti levél költsége, mert felperes nem adta elő s a levélből sem állapitható meg, hogy ennek költségei az alperes jogelődét minő alapon terhelik; a 18. és l9. tételek alatt felszámított kérvények költsége, mert a másodbirósági Ítélet felperesnek még 1880. évi június hó 12-én kézbesítve lett, a vetiv tanúsága szerint azt sajátkezüleg vette át, az újbóli kindványozás iránti két kérvény tehát merőben felesleges volt; a 16. és 17., 20—22., 24—34. tételek alatt felszámított eljárások és kiadások, amelyek a pernek jogerős befejezése után 16-nál több év múlva merültek fel, mindmegannyi nem a felperesre bizott per vitelével, hanem felperesnek ezen perből eredő költségeinek biztosításával és érvényesítésével függnek össze. P^zek tehát a jelen per költségeihez tartoznak s ezeknek megítélése attól függ, hogy alperes a per költségeiben marasztalható-e vagy sem ? A kir. Ítélőtábla a perköltségekre vonatkozólag az elsöbiróság ítéletét, amellyel a per költségeiben a felperest marasztalta, ugyan megváltoztatta, mert az 1868 : LIV. tc. 251. §-a által ki van zárva, hogy a csak részben is nyertes felperes az alperes javára költségekben marasztaltassék, a perköltségeket azonban kölcsönösen megszüntette, mert felperes túlnyomó részben pervesztes és pedig nemcsak azért, mert követelése részben birói megállapításra szorul, hanem főleg azért, mert olyan címeken is támasztott követelést, aminő címeken alpereseket kötelezettség nem terhelte s igy a fentebb felsorolt és a perköltségekkel egy tekintet alá eső költségeket sem követelheti felperes az alperesektől. A 23. tétel alatt felszámított és az 1904. Sp. I. 802. sz. egyedül L. N. ellen lefolytatott per költségeit felperes alperestől nem igényelheti, mert az ezen perrel felmerült költségek csak az abban perbe fogott adóst terhelhetik. A 2., 3., 6., 9. és 11. alatt felszámított bélyegkiadások, továbbá a 10. tétel alattiak közül a tanúvallomások után járó egyszeres bélyegilleték cimén felszámított kiadások a felperesnek azért nem Ítéltettek meg, mert a 15. tétel alatti 45 forint 78 kraj cárban a m.-i kir. ítélőtábla 23'S2/880. sz. ítéletéből megállapithatólag felperesnek a perben felmerült összes készkiadásai és a helyettes ügyvédnek járó dijak is bennfoglaltatnak. A felebbezés csak igen csekély mértékben vezetvén sikerre, annak költségeivel az alperesek terhelhetők nem voltak. 1913. évi szeptember hó 24. Pertárgy értéke. A pertár^y értékének kiszámításához. 182. Szám: 1913. G. 62/3. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság végzett: A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet a S. E. 193. §-a értelmében hivatalból visszautasítja s az alpereseket arra kötelezi, hogy a felperesnek felülvizsgálati eljárási költséget 15 nap alatt megfizessenek. Indokok: A felperes keresetét arra alapította, hogy a n.-i 224. sz. tjkvben A. I. 1. rendsz. alatti ingatlan fele s a 84. sz. tjkvben A. I. 1—4. rendsz. alatti iugatlanok egészben a néhai K. L. és neje hagyatékát képezték, akinek 4 törvényes örököse maradt. Ezek közül azonban K. P. (felperesi jogelőd) az örökösödési eljárásban az örökösök közül kihagyták és ennek folytán a három örökös közül az egyiknek lemondása folytán a hagyaték 2/3-ad részben K. O.-nak, Vsad részben K. Z.-nak lettátadva. Az ilykép telekkönyvileg is átirt ingatlanokat a nevezett élők közötti jogügyletekkel külön-külön, az alperesekre (kivéve az örökös társként perbe vont, de átruházás folytán már nem tjkvi tulajdonos K. Z.-t) Írattak át tjkvileg. Minthogy pedig az öröklési eljárásban kihagyott K. P.-nek két örököse maradt, kik közül az egyik, a felperes azt kérte, hogy az alperesek ismerjék el az őt öröklés cimén Vs-ad részben megillető tulajdonjogát és ennek folytán a tulajdonjog bekebelezésére alkalmas okiratot adjanak és bocsássák a felperest Vs-ad részben birtokba. Minthogy tehát a felperes előadása szerint is a jelen esetben a hagyaték tárgyát képező ingatlanok birtokosai nem öröklési címen tartják azokat birtokukban, hanem élők közötti szerződések alapján, ezt a pert nem lehet öröklési pernek tekinteni, mert öröklés utján szerzett tulajdonjog elismerése iránt indított perről van szó. Ezek szerint a peres tárgy értékének hivatalból is vizsgált megállapításában irányadóul kellett venni az ingatlanok azon részének értékét, melynek tulajdona s birtoka vitás a felek között. (S. E. 3. §. 1. pont). A felebbezési eljárásban csatolt értékbizonylat tanúságaként az ingatlanok egészének forgalmi értéke 2650 korona. Minthogy azonban a 221 sz. tjkvben 1. rsz. alatt foglalt ingatlan a kereseti előadás szerint is csak fél részben képezte hagyaték tárgyát, ennek 1000 koronát kitevő értékéből 500 kor.