Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 45. szám - A nemzetközi béke eszméje tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás - A román büntető törvénykönyv. Folytatás

178. oldal. Jogesetek Tára 45. szám. Ügyvédi dijak. I. A kolozsvári ügyvédi kamara által kiadott ügyvédi díjszabás a bíróságra egyáltalában nem kötelező és semmi tekintetben sem irányadó, mert a fennálló törvényes szabályok szerint az ügyvédi dijakat a bíróság minden esetben az ügy és a kifejtett ügyvédi munka minőségéhez és az arra fordított időveszteséghez képest az ügy tárgya értékének és a felmerült kész kiadásnak flgyelembe vétele mellett, szabad belátása szerint van jogosítva és hivatva megállapítani. II. Nem állapított meg a tábla a felebbviteli beadványért dijat az ellenjegyző ügyvéd részére még saját felével szemben sem, midőn a felfolyamodás a fél nevében volt ugyan beadva, de kizárólag az ellenfél terhére megállapított költségek felemelésére irányult, azonban sillerre nem vezetett. 159. Sz. 3467—1913. polg. A kolozsvári kir. ítélőtábla végzett: A kir. Ítélőtábla a felfolyamodásnak belyet nem ad. Dr. B. Gy. ügyvéd részére a felfolyamodásért dijat és költséget saját leiével szemben sem állapit meg. indokok: Annak előrebocsátásával, hogy a felfolyamodásban emiitett ügyvédi díjszabás (tarifa) a bíróságra egyáltalában nem kötelező és semmi tekintetben sem irányadó, mert a lennálló törvényes szabályok szerint az ügyvédi dijakat a bíróság minden esetben az ügy és a kifejtett ügyvédi munka minőségéhez és az arra fordított időveszteséghez képest, az ügy tárgya értékének és a felmerült kész kiadásnak figyelembe vétele mellett, szabad belátása szerint van jogosítva és hivatva megállapítani, a kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak azért nem adott helyet, mert az első bíróság által a 4437—1913. tk. sz. árverési kérvényért megállapított 18 K 30 f. költséget az imént kiemeit szempontok és körülmények figyelembe vételével kellő összegben megállapítottnak találta. A leifolyamodó, illetőleg ügyvédje ugyanis a beadott kérvényben az árverést két rendbeli tkvben foglalt ingatlanokra több rendbeli tökeösszegek erejéig kérte és a kérvényhez két adóbizonylatot csatolt ugyan, de az első bíróság végzésének meg nem támadott része szerint az árverés csupán az egyik összeg 247 K töke és ennek jár. erejéig és csakis egy birtokrészletre, az a.-i 691. sz. tjkvben foglalt és 8 K 88 f. becs- és kikiáltási áru ingatlanjutalékra rendeltetett el, a kérvénynek többi része pedig azért utasíttatott el, mert a többi ingatlan már korábban elárvereztetett s azt épen az árverést kérő felfolyamodó vette meg. Ebből nyilvánvaló egyrészt az, hogy az árverési kérvény ezen elutasított részére fordított munkadiját, valamint az erre vonatkozóan beszerzett adóbizonylat költségét a végrehajtást szenvedő viselni egyáltalá nem tartozik, de kitűnik másrészt az is, hogy a felíolyamodó, illetőleg ügyvédje a kérdéses árverési kérvény megszerkesztése és benyújtása alkalmából a felfolyamodásban említett tkönyvi szemlét vagy egyáltalán nem vagy pedig helytelenül foganatosította. A teljesített s fentebb jelzett eredményre vezetett ügyvédi munkának ilyen minősége mellett pedig a 8 K 88 f. kikiáltási áru ingatlan jutalékra vonatkozóan 247 K tőke és jár. erejéig egy példányban beadott árverési kérvényre fordított munka s a kérvényhez csatolt egyik adóbizonylat beszerzése, a felmerült készkiadás figyelembevétele mellett is, az első biróság által megállapított 18 K 30 f. összeggel kellően van díjazva, amiért is az ennek felemelését célzó felfolyamodásnak helyet adni nem lehetett. Minthogy az ügyvéd saját felétől is dijat és költséget csak az ügyfele érdekében végzett munkáért igényelhet a felfolyamodás pedig, amely a dr. B. Gy. ügyvéd által a végrehajtató nevében beadott árverési kérvényért a most nevezett ügyvédet illető és neki járó költségösszegnek felemelését célozta,' tehát nem a végrehajtatónak, hanem egyedül és kizárólag a nevezett ügyvédnek érdekét volt hivatva szolgálni, ennélfogva a kir. ítélőtábla a sikerre nem vezetett ezen felfolyamodásért dr. B. Gy. ügyvéd részére dijat és költséget saját felével szemben sem állapított meg. 1913. szeptember 15. Birói mérlegelés. Annak a megítélése, hogy a tanuk vallomása képezhet-e alkalmas bizonyítékot, vagy valószínűsítő (támogató) adatot és mily tényre nézve, a biróság szabad belátására van bízva s egyedali kötelessége a/., hogy idevonatkozó meggyőződését megfelelően indokolja, azaz meggyőződésének okai iratszerüek és ésszerűek legyenek. 160. 1913. G. 164/3. szám. A kolozsvári királyi ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság ítélt : A felülvizsgálati kérést elutasítja. Indokok : Felperesek lényegileg azt panaszolják, hogy a felebbezési biróság a S. E. 64. §-ában irt eljárási szabály megsértésével és helytelenül állapította meg az ügydöntő tényállást, mert U. J. ügybeli tanú vallomása nem egymagában álló bizonyíték, hanem támogatva van a V. E. érdektelen tanú vallomásával s mert ennek folytán a felebbezési biróság íteletének idevonatkozó indokai ellenkeznek a bevett bizonyítékokkal. A panasz alaptalan, mert a felebbezési biróság az összes bevett bizonyítékokat, ezek között a V. E. tanú vallomását is figyelembe vette és méltatta s mert sem az U. J., sem a V. E. tanú vallomásainak iratellenes tartalmat nem tulajdonított. Annak a megítélése pedig, hogy a nevezett tanuk vallomása képezhet-e alkalmas bizonyítékot, vagy valószínűsítő (támogató) adatot és mily tényre nézve, a S. E. 64. §-a értelmében, a biróság belátására van bizva s egyedüli kötelessége az, hogy idevonatkozó meggyőződését mer/felelően indokolja, azaz meggyőződésének okai iratszerüek és ésszerűek legyenek. Miután a felebbezési biróság Ítéletében tüzetesen előadta azokat az okokat, amelyek miatt az U. J. tanú, valamint a V. E. tanú vallomását az ügydöntő felperesi állításokra nézve, sem bizonyítékul, sem valószínűsítő (támogató) adatul el nem fogadhatta, — miután ezek az okok iratellenes kijelentést nem tartalmaznak és nem ésszerűtlenek s ennek folytán azok, mint bizonyítékok szabad mérlegelésének eredményei, felülvizsgálat alá nem vehetők; miután ezekhez képest a tényállás megállapítása körül a felebbezési biróság a kifejezetten panaszolt irányban a S. E. 64. §-ában irt eljárási szabályt meg nem sértette : a S. E. 197. §-a szerint a felebbezési biróság által megállapított tényállás itt is irányadó. Ezen ténymegállapítás szerint felek között a pertárgya megvételére nézve csak alkudozások folytak, melynek folyamán alperes csak feltételesen (t. i. ha az erdő megfelelő és az ő erdeje mellett van) tett 500 korona vételár igérése mellett vételi ajánlatot; felperes azonban azt, hogy az ügylet — a keresetben előadott tartalommal — feltétlenül és tényleg megköttetett volna, nem bizonyították, nem is valószínűsítették. Ezen tényállásra tekintettel, az anyagi jogszabályoknak megfelel a felebbezési bíróságnak az a rendelkezése, hogy felpereseket — a keresetben felvett jogalap hiánya, be nem bizonyítása okából — keresetükkel elutasította. Ennek folytán az ügy végeldöntésére nincs kihatása annak a további indoknak, hogy t. i. az egységes vételi ügyben P. Zs. kisk. felperes vonatkozó része érvénytelen volna, mert — habár a szerződés létrejötte esetén alperes, mint szerződő fél, a kiskorúságra és a gyámhatósági jóváhagyás hiányára sikerrel nem hivatkozhatnék s ezen alapon csak a kiskorú felperes támadhatná meg az ügyletet s így az említett indokolás meg nem állhatna, a felebbezési biróság ezt az indokot másodsorban mellékesen és csak egy feltételezett (de kizárt) esetre vonatkoztatással hozta fel. A felülvizsgálati kérésnek a felebbezési biróság ezen utóbb emiitett indokolásával kapcsolatosan felhozott panasza tehát ügydöntő jelentőséggel nem bir; de egyébként sem alapos, mert a felebbezési bíróságnak e tekintetben kifejezetten és törvényszerűen meg nem támadott ténymegállapítása szerint felperesek nem bizonyították, hogy alperes magára vállalta volna a szerződés gyámhatósági jóváhagyásának kieszközlését; továbbá, mert az a felülvizsgálati előadása, hogy a gyámhatóság előzetes hozzájárulását meg is adta s hogy az alperesen mult a gyámhatósági jíváhagyás hiánya, mint az alsó bíróságok előtt nem érvényesített uj ténykörülmény, a S. E. 197. §-a szerint itt figyelembe nem is vehető. 1913. évi június hó 23.