Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 43. szám - A román büntető törvénykönyv. (Kihirdetett 1865. május 1-én. Módosittatott a 1874. februárius 17-én, 1882. februárius 21-én, 1893. május 28-án, 1894. februárius 15-én és 1895. május 4-én kelt törvényekkel)

43. szám. Jogesctek Tára 171. oldal. talta az alpereseket, mint akiknek a károsításban való részvételük meghatározhatónak nem mutatkozik, a kárösszeg egyetemleges megtérítésére. 1913. évi május hó 16. napján. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető : Dr. Stefáni Károly kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. Meghatalmazás. Alperesnek megbízásából felperes az alperes fuvarozásainak fuvarbárcákra teljesítendő kirizetését magára vállalta, anélkül, hogy azért díjazás kikötve volt volna. Ez megbízást tartalmazó szerződést az Optkv. ÍOO'-J. sj-ában meghatározott meghatalmazás! szerződésnek minősítendő, következőleg felperes nincs feljogosítva fáradságáért jutalmat követelni. CLV. 1913. G. 258/3. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt : A felebbezési bíróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, a végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek perköltséget fizessen. Indokok: A felebbezési bíróság részéről az elsőbiróság ítéletéből elfogadottnak kijelentett tényállásnak a felülvizsgálati eljárásban meg nem támadott s igy az 1893: XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében irányadó tartalma szerint alperesnek megbízásából felperes ;:z alperes fuvarozásainak fuvarbárcákra teljesítendő kifizetését magára vállalta, anélkül, hogy azért díjazás kikötve volt volna. Felperes az 1909. május 15 töl 1910. évi november 30-ig teljesitftt 38.304 kor. 16 fill. összegig menő ebbeli működéséért való díjazás címén követeli a leszállított kereseti összeget. Az alsófoku bíróságok e megbízást tartalmazó szerződést az Optkv. 1002. §-ában meghatározott meghatalmazási szerződésnek helyesen minősítették. Minthogy azonban a megállapítás szerint díjazás világosan kikötve nem volt, a felperesről, a ki korcsmáros, nincs állitva sem, hogy világos kikötés hiányában álláshoz képest csak hallgatólngos jutalom kikötésére is támaszkodhatnék, az Optkv. 1904. §-ában megjelölt e feltételek valamelyike nélkül, a szerződés a viszteher nélküliek közé tartozik. Az Optkv. 1013. §-a szermt pedig a fentebb tárgyalt 1004. §-ban foglalt eseteken kivül a hatalmazott nincs jogoáitve fáradságáért jutalmat követelni. Ez utóbbi jogszabályt tehát az alsófoku bíróságok helytelenül mellőzték, amidőn felperes maga sem hivatkozott dijkikötésnek fentebbi valamely esetére s pusztán azon a cimen igényel jutalmat, hogy alperes részére munkát és fáradságot áldozott, a minek ingyenes végzéséről szó közöttük nem volt. Azonban maga a törvény fenthivatkozott 1004. § a az ügyvitelt rendszerint igyenesnek határozza meg s igy alperest nem is terhelte az ingyenességnek bizonyítása, ellenkezőleg felperesnek kellett volna a fentebbiek szerint bizonyitnia, mivel a jutalom kikötése nélkül díjazást fáradságáért igényelnie joga nincs. A/. Optkv. 1014. §-ában feloldott költség és előleg, avagy kár címén való követeléséről pedig itt szó nem lévén, ez utóbbi törvényszakaszt az alsófoku bíróságok egyáltalán tévesen alkalmazzák. Felperes részére tehát anyagjogi szabály ellenére díjazás megítélhető nem lévén, a felülvizsgálati kérelem alapos s annak a rendelkező rész szerint helyet kellett adni. B költség viselésére vonatkozó határozat a felperes pervesztességének folyamányaként az 1893 : XVIII. t.-c. 204. 168. és 109. §§-ain alapszik. 1913. évi szept. hó 23. Perújítás. Az optkv. 894. g-án nyugvó általános jogelv szerint a főadós részéről a hitelezővel megejtett elszámolás a kezesnek hozzájárulta nélkül az ő terhére nem szolgálhat s a perujitó erre alapított kifogással az újított perben sikeresen élhet ha az alapperben ellene mulasztási ítélet hozatott. CLVI. 1913. G. 245/3. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla, mint polg. felülvizsgálati bíróság végzett: A felebbezési biróság ítéletet — a perújításnak megengedésére vonatkozólag nem érintve — az ujitott per érdemében feloldja s a felebbezési bíróságot utasítja, hogy az alább, az indokolásban kifejtett irányban a tényállást szintén megállapítva, ujabb, a költségviselésre is kiterjedő véghatározatot hozzon. Indokok: A jelenleg perujitót. az alapperben II. rendű alperest, mint az elsőrendű alperesért kezest, a kereseti kérelemhez képest, csupán a meg nem jelenés okából marasztalták el. Az alapperben tehát, csakis a keresetben felhozott tények, vagyis a főadós I. rendű alperessel megejtett elszámolás és II. rendű alperesnek korábban történt kezesség vállalása, vétetvén valóknak, ez szolgált az elmarasztalásnak alapjául. Ámde alperesi védekezés amott hiányozván, — nincs s nem lehet eldöntve az a jogi kérdés, amely irányban II. rendű alperes az ujitott perben kifogással élt is, vájjon a hitelező felperesnek egyedül a főadóssal az alapperbeli I. rendű alperessel végzett tartozás elszámolása a kezesi minőségben közbenjárással korábbról érdekelt I. rendű alperesre kihat-e és minden esetben, vagy nem ? Az optkv. 894. §-án nyugvó általános jogelv szerint a főadós részéről a hitelezővel megejtett elszámolás a kezesnek hozzájárulta nélkül az ö terhére nem szolgálhat s a perujitó erre alapított kifogással az ujitott perben sikeresen élhetett s ezt a kérdést most el kell dönteni. A felebbezési biróság azonban nem bocsátkozott bele ebbe a kérdésbe ama téves jogi álláspontjáról, hogy ez már az alapperben eldöntött s itt újból el nem dönthető jogi kérdés volna. Ki kell tehát terjeszteni az ügy tárgyalását (1893: XVIII. t.-c. 35. és 37. §§.) arra is, vájjon az elszámolás minő alapon és a kezest mennyiben kötelezőleg történhetett s ha ily alap megcáfolást nyerne, akkor tisztába kell hozni, hogy a kezesség vállalásnak tartalma mi volt s milyen terjedelemben történt? Kiterjedhet-e az elszámolásba felvett összes s nevezetesen minő ügyekre s minden egyes ügyben az ott felvett, avagy csak csekélyebb és mily mértékű költségekre? Szóval a tényállás a fennt érintett irányban szabályszerűen pótlandó, mert annak hiányában e helyütt az ügy érdemében dönteni nem lehetett, hanem az 1893: XVIII. t.-c. 204. §-ának második és következő bekezdése értelmében kellett ezúttal határozni. 1913. évi szeptember hó 2-ik napján. IVőtarlás. I. Az a kérdés, vájjon a nő a férjének vele szemben tanúsított viselkedése miatt, jogosítva volt és van-e, hogy férjétől 'lí.ü'önváltan éljen és eltartására szükséges költséget a férjétől a természetben való eltartás helyett követelje — jogkérdés s a felülvizsgálat körébe tartozik. II. A földmives sorsban élíí nő sem tekinthető arra kötelesnek, hogy férjénél megmaradjon, aki őt vagyoni érdekből csak oiy feltéícllel türi meg a házánál, ha az apai vagyonát a háztartás céljára íorditjn. III. A tartás költsége a különválás idejétől jár és pedig a lejárt időre egyszerre, egy összegben, a további időre minden hónapra az Optkv. 1418. §-a szerint előlegesen. CLV1I. 1913. G. 269/2. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint felülvizsgálati biróság üélt: A felebbezési biróság ítéletét megváltoztatja s alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy a perben álló házastársak