Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 39. szám - Észrevételek a magyar polgári törvénykönyv tervezetének második szövegéhez. Befejező közlemény

39. szám Erdélyrészi Jogi Közlöny. 363. oldal. és tetszés szerint leendő telepítésére felhatalmazást, illetve engedélyt eszközöltek ki. A Curia azonban e számításokat rövidesen keresztülhúzta. Megállapította ugyanis, hogy az ilyen felhatalmazás a váltó természetével merőben ellenkezik, mert a felhatalmazást adó váltóadósra nézve lehetetlenné teszi a fedezetnek a telep helyére való elküldéséről leendő gondoskodást. Ezzel az indokolással az ilyen felhatalmazást hatálytalannak nyilvánítván, kimondta, hogy az ily felhatalmazás alapján történt utólagos telepítés esetén a telep helyén felveit óvás a visszkereset fentartására nem alkalmas. Gyors egymásutánban következett ezután az egymásnak ellentmondó határozatoknak és elvi kijelentéseknek egész sorozata. Pénzintézeteinkre nézve az utólagosan telepitett váltók beperesitése a merényes actusok közé kezdett számítódni. A Curia joggyakorlata az eddigi merevségével felhagyva, a kérdést mellékvágányokra terelte s ujabbnál-ujabb elvont jogelvek felállításával teljes jogbizonytalanságot létesített. Szerepet kezdtek játszani a Curia ítéleteiben az egyes pénzintézeteknél kifejlődött szokások, sőt több esetben az utólagos telepítésre való általános jogosultság konkludens tények alapján is megállapittatott, de nem sokkal ezután még az írásbeli nyilatkozattal adott felhatalmazás joghatályához is megkívántatott, hogy a telepítési felhatalmazásban ugy a telep helye, mint maga a telpes is kifejezetten megjelöltessék. Ezzel ellentétben ugyanezen időben s igen rövid időközökben elismerte ugyan a Curia a tetszés szerinti telepitésre adott felhatalmazás joghatályát, de egyidejűleg kimondotta, hogy a telepithetésre való feljogosítás kizárólag csak a felhatalmazót köti. így tehát ha a felhatalmazást a váltó kibocsátója adta — az ennek alapján eszközölt utólagos telepítést a forgatókkal szemben jogtalannak minösitette. Ezen ingadozó s immár tarthatatlanná vált joggyakorlat tisztázásához nagy mérvben járult hozzá az Országos Magyar Jogászgyülés, midőn teljesen liberális álláspontra helyezkedve, elvileg kimondta, hogy feltétlenül szükségesnek tartja, miszerint a váltóbirtokosnak megadassék az a jog, hogy ellenkező megállapodás hiányában a váltóürlapnak nemcsak a váltó lényeges kellékeire, hanem a telepitésre utaló hézagot is utólag kitölthesse. Ezekután végre a Curia is honorálta a hitéletnek idevágó igényeit s az eddigi gyakorlatával teljesen szakítva, „ujabbi meggyőződésére" hivatkozva, kimondta, hogy a forgalom felfogása és az ennek alapján a forgalmi életben kifejlődött általános szokás szerint a váltó rendes tartalmához tartozik, hogy a telep és a telepes a váltón világosan ki legyen tüntetve és minthogy a váltóbirtokos a váltónak a forgalomban szokásos rendes tartalmát a kitöltetlen váltóban kitölteni jogosult: ennélfogva a telep és telepes utólagos kitöltésére is — ellenkező megállapodás hiányában — jogosult. Alig érkezhetett el e nyugvóponthzz hiteléletünk, midőn a kir. Curia az utólagos telepítéssel kapcsolatban annak törlése tárgyában foglalt el oly álláspontot, mely a gyakorlati élet és a forgalom érdekeivel homlokegyenest ellentétben áll. A konkrét tényállás, melyet a Curia 322/1913. sz. alatt hozott ítéletében elbírált, a következő volt: a kereseti 9 drb váltó, midőn azokra az elfogadói nyilatkozat, illetve aláírás rávezettetett, telepítve egyáltalában nem volt s a telepítés kérdésében a felek között semmiféle megállapodás létre nem jött. A felperes váltóbirtokos a kereseti váltók közül 5 drb összesen 51.000 korona értékű váltót utólagosan Miskolcra, a „Borsodmiskolci Hitelbank rf-hoz, 4 drb összesen 9205 koronáról kiállított váltót pedig Budapestre, S. M. B. és Társa bankcéghez telepitette. Felperes később, de a váltók lejáratát megelőzően ezen utólagos s az elfogadó tudásán kivül telepitett váltókról a telepítéseket kitörölte s a váltókat rendezés hiányában az elfogadónál az elfogadó lakhelyén óvatoltatta. Az ekként megóvatolt váltók alapján kibocsátott sommás végzés ellen az elfogadó élt kifogásokkal azt állítván, hogy a telepítés törlésére nézve megállapodás nem lévén, annak törlése jogtalanul történt. A Curia a fenti számú ítéletében ezen váltókifogásnak helyet adott. ítéletének indokaiban expressis verbis arra az álláspontra helyezkedett, hogy igaz ugyan, miszerint a váltóbirtokos az ujabb bírói gyakorlat értelmében a fizetési helyre nézve kitöltetlenül kapott váltót ellenkező megállapodás hiányában utólag telepitheti, de ha ezzel a jogával már élt, akkor ezen joga alapján, tehát jogszerűen a váltóra már reá vezetett telepet a váltókötelezettek beleegyezése nélkül többé nem törölheti. Megállapítván ezek szerint a telep törlésének jogtalanságát, a törlést nem létezőnek s a váltókat a törlés dacára is telepitettekgek tekintve, miután az óvás nem a kitörölt telep helyen, a telepesnél, hanem az intézvényezettnél, ennek lakhelyén vétetett fel, a váltótörvény 43. §-ában foglaltakra való hivatkozással felperest a kifogásoló alperessel szembeni keresetével mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával elutasította. A Curiának ezen ítélete — indokaiból kiteiszöleg — arra az elfogadott jogelvre van felépítve, hogy az utólagos telepítés jogszerűen történvén, ez okból a telepítésnek a váltókötelezettek beleegyezése nélkül való kitörlése, a váltó tartalmának jogosulatlan megváltoztatásával azonos joghatálylyal bir. Ez az indokolás azonban merőben téves s illetve csak akkor állhatna meg, ha az utólagos telepítés jogszerűségének a váltókötelezettek beleégyezése szintén törvényes előfeltételét képezné. De ezt a Curia sem állítja, hanem ellenkezőleg az ujabban hozott Ítéleteiben következetesen, egyértelmüleg és ismételten azt a tételt állította fel, hogy az utólagos telepítés jogszerűségét már a megállapodás hiánya egymagában is feltétlenül megállapítja. Ha tehát az utólagos telepítést nem a váltókötelezettek beleegyezése teszi jogszerűvé, semmivel sem indokolt az ilyen utólagos telepítés törlésének jogszerűségét a váltókötelezettek beleegyezésétől feltételezni. A váltónak utólagos telepithetése a váltóbirtokost saját joga alapján és facultátive illeti meg. E joggal — megállapodás hiányában — a saját korlátozatlan tetszése szerint élhet, vagy tetszése szerint azt nem gyakorolja. így tehát miután az utólagos telepítést nem áll kötelességében az elfogadóval tudatni és ennek dacára a telep helyén a telepeseknél felvett óvás az elfogadó részéről jogosan nem kifogásolható, semmivel sem indokolt, hogy az óvásfelvétel szabálytalannak minősíttessék, kizárólag azon az alapon, hogy az utólagos telepítés törlése folytán a váltó az elfogadónál az elfogadó lahelyén vétetett fel. A törlés jogszerűségét tehát az utólagos telepítés jogszerűsége feltétlenül magával hozza. Ha tehát a Curia szakított azzal a régi gyakorlatával, mely szerint az utólagos telepítést váltóhamisításnak minősítette, azonképen az utólagos telepítés törlése sem tekinthető indokoltan a váltó-tartalom jogosulatlan megváltoztatásának. De ettől el is tekintve, még más szempontok is ellene szólnak az emiitett Curiai Ítélet helyességének. A váltótörvény 82. §-a értelmében ugyanis minden váltókötelezett a váltónak azon tartalma szerint felelős, amelyet aláírásával magáévá tett. A jelen konkrét esetben a kérdésben forgó kereseti váltók az elfogadás alkalmával telepítve nem voltak. így tehát ezen váltókat az intézvényezett azzal a tartalommal fogadta el, hogy azoknak beváltásáról a lejárat idejében a saját lakhelyén fog gondoskodni. Ha már most a váltóbirtokos í ezen váltókat utólagosan telepiti, de még a lejárat előtt azokat visszaváltván, az utólagos telepítést kitörli, váltójogilag semmi egyebet nem csinált, mint visszaállította a váltónak azt a tartalmát, melylyel az az elfogadói nyilatkozat megtételekor bírt s melyet az intézvényezett elfogadó az aláírásával magáévá tett. Az elfogadónak váltójogi helyzete tehát semmi tekintetben nem változott. Ö a saját lakhelyén ígérte a fizetést s az óvás felvételekor tényleg a saját lakhelyén lett elvállalt kötelezettségeinek teljesítésére felhiva. Váltójogi helyzetére nézve teljesen irreveláns körülményt képez az, hogy elfogadmányai időközben reescomtálva és telepítve lettek; mert tény, hogy a váltóbirtokos ott követelte tőle a váltói beváltását, ahol azoknak beváltására váltójogi kötelezettséget vállalt. A váltótörvény világos rendelkezéseivel áll tehát ellentétben, ha jogtalannak minősítjük a váltóbirtokos azon eljárását, midőn kizárólag a forgalom érdekében megengedett és általa eszközölt tartalomváltoztatás törlése által a váltónak a megváltoztatás előtti eredeti tartalmát állítja vissza. X Észreuételeh a mogyor polgári töruényhönyv teruezeténeh második szövegéhez. Irta: Dr. Borbély Sándor, kir. ítélőtáblai biró. X (Befejező közlemény.) 21. §. A jogképességről lemon- Ez a rendelkezés itt meldani nem lehet. lözendö. Ez a rendelkezés szoros kapcsolatban áll azzal, hogy minden ember jogképes. Tehát a jogképességet tárgyazó első szakasz után esetleg második szakasz gyanánt lenne elhelyezendő már csak arra való tekintettel is, mert a személyiség és jogképesség egymást nem fedő fogalmak s az, hogy a jogképességről nem lehet lemondani, annak szinte harmonikus kiegészítése, hogy minden ember jogképes, következően ezeknek a törvénykönvben is együtt és egymás mellett van helye.