Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 38. szám - A nemzetközi béke eszméje, tekintettel az eddigi pozitiv alkotásokra. Folytatás

152. oldal, Jogesetek Tára 38. szám. hó 31-éig járó kamatokra számolt el, de elszámolhatta volna a fenti első árverési határnapig járó kamatokra is és az árverést megtarthatta volna, a kir. ítélőtábla a 2. tétel alatti 395 K 55 fillér kamatjárulékót az alperes terhére esőnek nem találta. Minthogy azonban a szükségszerű időközben tartható sorrendi tárgyalásig még felmerültek volna kamatok, a kir. ítélőtábla a 200 koronának elszámolását egyébként elfogadta. A 3 tétel alatt felszámított késedelmi kamat az alperes terhére nem esik, mert a behajtási eljárás késedelem nélkül lett volna keresztül viendő. A 7—9 tétel alatti ujabbi árveréskitüzési költségek az alperest nem terhelik, mert a szükségszerűen kitűzött első árverési kérelem költsége 22 korona 05 fillér már alperes rovására esik és felperesnek nem állott jogában az alperes költségére az egyenes adósnak adott fizetési haladékok folytán költségszaporulatot okozni. Ugyancsak nem terhelik alperest a 12—15. tétel alatti további költségek sem. Ezek ugyanis a folytatólagos végrehajtási eljárással merültek föl, holott felperesnek már az alapvégrehajtás során az egyenes adós összes ingó és ingatlan vagyonát kellett volna végrehajtás alá vonnia; amennyiben pedig felperes igy járt volna el, a 12—15. tétel alatti ujabbi költségek fel sem merülhettek volna. Ezek szerint tehát felperesnek az egyszerű kezessel szemben számba vehető szükséges költség hozzászámitásával követelése nem 1576 korona 01 fillérre, hanem 1012 korona 23 fillérre rug. Az erre a követelésre fedezetként jelentkező 651 korona 89 fillér összeget csupán felperes támadja és pedig csak azon a ponton, hogy abból 77 korona 01 fillér (helyes számítás szerint 77 korona 62 fillér) az alperes javára azért nem volna számitható, mert a felperes által árverésen megvett 13359., 13360. és 14248. hrsz. ingatlanok után a telekkönyvi átalakítás során ellenérték nem jutott. Ez a kérdés azonban ebben a perben, a mikor felperes nem az árverést szenvedővel szemben áll, vizsgálat tárgyává sem tehető, annál kevésbé, mert felperes mint árverési vevő esetleges jogos sérelmét más uton érvényesítheti, amennyiben tényleg a telekkönyvi helyrajzi számoknak megfelelő terület a természetben nem volna, az árverési vétel veszélyeit a mostani alperes nem háríthatja át. Ezek szerint a számbavehető 1012 korona 23 fillér felperesi követeléssel szemben 651 korona 89 fillér fedezet jelentkezvén, alperes terhére 360 korona 34 fillér követelés mutatkozik, melynek megtérítésére, a kereset megindításától járó kamatokkal, az alperes az optkv. 1346., 1359., 1356., 1364. és 1334. §§-ai értelmében köteles. A felperes csak részben nyertes, alperes védekezése csak részben vezetvén sikerre, a kir. ítélőtábla az 1893. XVIII. tc. 110., 168. és 204. §§-ai értelmében az összes perköltséget a peres felek között kölcsönösen megszüntette és ennek folytán a felperesi csatlakozásnak e költségre vonatkozó része tárgytalan. A felülvizsgálati eljárásban felmerült munkadíj és költség megállapítása iránt tett rendelkezés alapját az 1868 : LIV. tc. 252. §-ában találja, oly megjegyzéssel, hogy a felperes képviseletében fellépő vármegyei tiszti főügyész munkadiját és költségéi a kir. ítélőtábla azért nem állapította meg, mert a perben a vármegyei alispán felhatalmazása alapján hatósági állásából kifolyóan járt el. — 1913. évi július hó 1. A S. E. 19T. §-ához. Az a kérdés, hogy felperes az alperes által ejtett lövés által okozott testisértés Következtében keresetképességének egy részét elveszitelte-e vagy nem ? ténykérdést képez. CXLII. 1913. G. 228/3. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : Sem a felülvizsgálati, sem a csatlakozási kérelemnek nem ad helyt és a felülvizsgálati eljárás költségét peres felek között kölcsönösen megszünteti. Indokolás: Az a kérdés, hogy felperes az alperes által ejtett lövés által okozott testisértés következtében keresetképességének egy részét elveszitette-e vagy nem ? ténykérdést képez, mely az 1895. évi XVIII. tc. 197. §-a értelmében csakis akkor támadható meg sikeresen, ha a felebbezési bíróság a vonatkozó tényt jogszabály megsértésével vagy figyelmen kívül hagyásával állapította meg. A felebbezési bíróság — fennforgó esetben — azt a tényt, állapította meg Ítéletében, hogy felperesnek most is megáll pitható testi legyengülése és ennek következtében beállott kére seti képesség csökkenése az alperes által ejtett sérüléssel ok zati összefüggésben nem áll, arra, hogy felperes e sérülése rniat keresetképességében mit sem veszített. Minthogy pedig a felebbezési bíróság ezt a ténymegállapi tást dr. T. A. és dr. B. Z. orvosoknak, mint szakértő tanuknak határozatlannak mérlegelt vallomásával és illetőleg véleményével szemben, az alperes ellen megtartott esküdtszéki tárgyaláson meghallgatott dr. V. G. és az általa meghallgatott dr. D. J. tör vényszéki orvos szakértőknek körülményesen megindokolt vél ményére alapította, tehát ezt a tényt — az 1893. évi XVIII tc. 64. §-a értelmébeii általa szabadon mérlegelhető bizonyité kok gondos mérlegelésével és tüzetes indokolás mellett — álla pithatta meg, a felebbezési bíróság ezáltal nemcsak a felperes által panaszolt jogszabálysértést (a 64. §. megsértését) nem követte volna el, hanem ellenkezőleg a fent idézeti jogszabályt helyesen alkalmazta, annál is inkább, mert nincsen olyan parancsoló eljárási szabály, mely a bírót—-ellentétes orvos szakértői vélemények esetében — nz igazságügyi orvosi tanács véleményének a megszerzésére kötelezné. A felebbezési bíróságnak az a döntése tehát, mely szerint felperest csökkent munkaképessége után igényelt havi életjáradék iránti kereseti kérelmével elutasította, a sikertelenül megtámadott tényállásra való tekintettel anyagjogilag is helyes. A perköltség kölcsönös megszüntetésének a kérdése, abban az esetben (mint jelenleg is), ha peres felek részben vesztesek, részben nyertesek, az id. tc. 110. §-a értelmében a biró szabad belátására van bizva. Ez a belátási köre pedig a felülvizsgálat keretén kivül esik. Ennélfogva alperesnek az ítélet ezen része ellen irányuló csatlakozási kérelme is alaptalan. — 1913. évi június hó 25. Elbirtoklás. A puszta szívességen alapuló joggyakorlás, bármily hos</n időtartamún át sem vezethet elbirtokláshoz. CXLIII. 1913 G. 95/3. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt: A kir. Ítélőtábla, alperes felülvizsgálati kérelmének helyt nem ad. Indokok: Az alapperben megállapított azzal a tényállással szemben, hogy felperes az alveresnek, a felperes telkén levő kúthoz való járást és abból való vizmerést, csupán szívességből, minden lekötelezettség nélkül, és igy bármikor visszavonhatólag engedte meg, az 1868. LIV. t.-c. 152. §-a és az 1893 évi XVIII. t.-c. 64. e-a értelmében is nyilván alperest terhelte a bizonyítás arra a perujitó kereset alapjául felhozott állításra nézve, hogy ö a kérdéses vizmeritést nem szívesség alapján gyakorolta, hanem ezt mint jogot, magának a felperessel kötött szerződéssel világosan kikötötte. Ez alul a bizonyítási kötelezettség alul nincsen felmentve alperes még akkor sem, ha való volna, hogy ő a kérdéses vizmeritést már több mint 30 év óta gyakorolja. Mert a kir. itélőláblának már az alapperben hozott 1911. G. 182/4. sz. ítéletében kifejtett jogi álláspontja szerint, a puszta szívességen alapuló joggyakorlás, bármily hosszú időtartamon át sem vezethet elbirtokláshoz s ezért a joggyakorlás időtartamának a kérdését, a kir. itélő tábla már az alapperben sem tekintette perdöntő jelentőségűnek. Nyilván alaptalanul vitatja tehát alperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy az ő 30 éves birtoklása mellett neki nem kellett jogcímet bizonyítania, s hogy felperes tartozott volna ebben az ujitott perben bizonyitani, mikép alperes birtoklása csak a felperes szívességén alapult. A felebbezési bíróság ebben az ujitott perben tényállásként azt állápitotta meg, hogy alperesnek az alapperben bizonyítottnak vett fentebb már kiemelt tényállást megdöntenie nem sikerült. Ez a tényállás az 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében itt is irányadónak veendő. Mert alperes olyan jogszabályt, melyet a felebbezési bíróság e tényállás megállapításával megsértett volna, felülvizsgálati kérelmében meg sem jelölt, és mert jogszabálysértést a kir. ítélőtábla hivatalból sem észlelt. Ilyen, a fenntiek szerint itt is irányadó tényállás mellett pedig az alapperbeli ítéletek hatályon kivül helyezésére alap nincsen, következéskép az alperest perujitó keresetével elutasító felebbezési bírósági ítélet anyagjogi szabályt sem sért. 1913. évi március hó 19.