Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 4. szám - Az atyasági keresetről az optkv.-ben

VI. évfolyam. 4. szám. Kolozsvár, 1913. január 26. ERDELYRESZI JOGI KQZLQHY n KOLOZSVÁRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Balázs, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, Jcir. törv.-széhi bíró. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp József, ügyvéd, ü. kamarai titkár, K(J,ozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Költő Gábor és Horváth Dezső, bírók, ítélőtáblai tanácsjeggzők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 43. szám. Megjelen minden v asárnapon. Előfizetési díj: Egészéére 16 kor. Félétre.... 8 kor. Negyedévre.... 4 kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK : Az atyasági keresetről az optkv.-ben. Irta: Dr. Mcnyhárth Gáspár egyetemi tanár. — Az országos ügyvédszövetség közgyűlése. — Telekkcnyvi helyesbítés a gyakorlatban. (Folytatás). KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. —Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X fiz aíyusági keresetről az opthu.-ben. Irta : Dr. Menyhárth Gáspár egyetemi tanár. I. Annak a szellemi áramlatnak, amely a XVIII. században a természetjogi iskolából áradt szét s főként ezt az áramlatot mozgató egyik szellentyünek, a humanismusnak, amely az osztrák általános polgári törvénykönyvre is rányomta alkotói révén a maga jellegzetes bélyegét, kétségtelenül jelentős és értékes lenyomatai a törvénykönyvnek azok a rendelkezései, amelyek a házasságon kívül született gyermek jogait megállapítják. Azzal a felfogással szemben, amely alig kilenc évvel a törvénykönyv kihirdetése előtt Franciaországban az 1802 nov. 17-i államtanácsi ülésben az első consul véleménye alapján, „hogy a társadalomnak nem áll semmikép érdekében, hogy a íattyugyermekek elismertessenek1" ellenzés nélkül iktatta a code civil 340. articulusának L §-ába a rideg és merev tételt: „La recherche de la paternite est interdite" elismerésre méltó nagy lépés volt az emberiesség és az emberi jogok elismerésének utján a törv.-könyv 163. §-a, mely az u. n. atyasági keresetet törvénybe tette. Jelentőségét ugy mérhetjük meg leginkább, ha melléje állítjuk azt a másik tényl, hogy a francia társadalomnak száztíz éves küzdelemteljes munkája után az elmúlt évben tette meg a törvényhozás az u. n. atyasági kereset megengedésének törvénybe iktatásával azt, amit a polgári törvénykönyv száz évvel ezelőtt megtett. Ne érje azonban szemrehányás e késedelemért, a társadalom követeléseivel szemben tanúsított ellenállóságáért a „nagy nemzet" törvényhozását. A történet nem egy példájával szolgál annak, hogy az egyik véglet káros kinövéseinek látása a másik, szélsőségbe ragadja ellenhatásként az elméket s csak a feledés tisztító tüze, meg a felismerése annak, hogy a másik végletbe jutott a törvényt tevő emberi elme, eredményezik a megtisztult, helyes gondolat kialakulását. Erre pedig idő kell, néha nagy idő. S aki tudja, hogy a régi szokásnak az atyasági keresetet megengedő szabálya kapcsolatban az atyaság bizonyítására felállított tétellel: „creditur virgini parturienti" milyen visszaéléseknek vált melegágyává és mily rombolást vitt végbe a francia társadalomban: az megérti az ellenhatást, amelyet a code civil álláspontja jelez és az öröklési jog, amelyet a törvény az elismert törvénytelen gyermeknek megadott kapcsolatban az ellenhatással, megérthetővé teszi a conservativismust, amelynek a törvényhozás ebben a kérdésben meghódolt a társadalomnak egyébként is annyi megrázkódtatása után. Az osztrák örökös tartományok népei, akiknek számára a törvénykönyv készült, nem éltek át e tekintetben megpróbáltatásokat s igy a természetjogi iskolában nagyra nőt szerkesztői a törvénykönyvnek minden gátló körülménytől menten Írhatták törvénybe azt, amit e részben nekik a humanismus gondolata sugalt, hogy t. i. „a házasságon kívüli születés a gyermeknek sem polgári becsületében, sem előmenetelében rövidséget nem okozhat" (162. §.); hogy akiről bebizonyul, hogy a gyermek anyjával a fogantatási időszakban közösült, vagy aki ezt, avagy a gyermeket magáénak a beleegyezésével történt anyakönyvezés által elismerte, az a gyermek nemzőjének tekintendő (163 — 164. §§.) s mint ilyen köteles a gyermeket eltartani (166—167. §§.) és hogy anyjával szemben a törvényes gyermekkel egyenlő jogok ilietilc meg (165. 754. 763. §§.). Még többet a törvénykönyvtől kívánni is alig lehetett, ha figyelembe vesszük, hogy száz év multán az uj német birodalmi polgári törvénykönyv —- amint ezt lesz alkalmam megvilágítani — épen az eltartási igény szempontjából kevesebbet is elégnek talált (1717. §.) II. Egyike azoknak a jogoknak, amelyet a törvénykönyv a há:.u;,ságún kívül született gyermeknek megad — miként látók — az, hogy ápolást, nevelést és ellátást követelhet nemzőitől (166. §.) és e cél érdekében megadja a módot arra, hogy a férfit, akitől léte ered, kereshesse, mint a kire a törvény első sorban szabja rá a gyermek eltartásának kötelezettségét. A házasságon kívül született gyermeknek azt a jogát, hogy az ő eltartására első sorban kötelezett nemzőjét az eltartás céljából kereshesse, nevezzük általában atyasági keresetnek. Az elnevezés nem mondható szerencsésnek és gondolatom szerint hozzájárult ahoz, hogy ugy a jog valamennyire homályba kerüljön általa, mint az idegenkedésnek felkeltéséhez, amelylyel a jognak elismerése itt-ott találkozott. Az apaságot is a közfelfogás ethikus jelleggel ruházza fel, amiből folyólag a jog is körülhatárolt fogalomnak ismeri, amely lezárt bizonyosságot jelent s a meg nem dönthető valóság mázával vonatik az be. Eltörölhetlen, meg nem változtatható character. melyhez igen fontos következmények fűződnek. A házasságon kívül született gyermeknek nem apául adja azt a törvény, akiről perben bebizonyul, hogy a gyermek anyjával a fogamzási időszakban közösült, hanem csak annak a kötelmi jogviszonynak kötelezettjéül, amelynek jogosítottja a házasságon kivül született gyermek, tényalapja pedig a nemzés, sok esetben pedig a nemzés valószínűsége, helyesebben az anyának a fogamzási időszakban történt elhálásá, amelyhez a nemzés hol bizonyosan hol meg csak valószínűen fűződik; bizonyosan ha csak egy, valószínűen, ha több férfi hálta el az anyát a fogamzási időszakban. Szól ugyan a törvény a házasságon kivül született gyermek atyjáról is. így : „sem az atyának családnevére, sem nemességre, sem címerre.... nincs igényök" (165. §.); „ artással különösen az atya köteles" (167. §.), „köteles az atya a gyermeket anyjától elválasztani", ha a gyermek java az anyai nevelés által veszélyeztetik. (169. §.) Ezekből azonban, mint nem szabatosan megválasztott kitételekből nem szabad arra következtetni, mintha a törvény valóban atyául kívánná tekinteni azt, akit az atya névvel megjelöl; mert ugy abból, hogy a gyermeknek nem adja meg az apai minőségből háramló előnyöket, mint abból, hogy a nemzőt nem ruházza fel az atyai hatalommal (166. §.) és különösen abból, hogy az anyát bizonyítottan elhálót csak a a gyermek nemzőjének és nem apjának kívánja tekinteni (163. §.): nyilvánvaló, minthogy nem is építhette fel az apasági jelleget kétes értékű és bármikor megdönthetö, ingatag vélelemre, hogy