Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 27. szám - Bünsegély és társtettesség. Folytatás

106. oldal. Jogeseteit Tara 27. szám. alapítottak. Ebben lényegileg azt panaszolták, hogy anyagi jogszabály megsértésével nozta meg a felebbezési bíróság az ítéletét, mert alperes a kérdéses önkéntes árverést az árvaszék megbízásából tartotta meg s így, mivel hatósági megbízás körében árt el, tőlük jogtalanul vonta le a kereseti 1000 koronát, j A panasz az alábbiakban kifejtettek szerint alapos. A S. E. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás az irányadó. Ebből folyóan az Ítéletnek a teljes és a S. E. 64. §-a szerint indokolt, kimerítő tényállást kell tartalmaznia. Ennek a követelménynek azonban a másodbirói Ítélet nem felel meg. Ugyanis nincs szabatos tényállás megállapítva abban az irányban, hogy: 1. mik azok a munkálatok (szolgálatok, fáradozások), melyeket alperes állítólag a felperesek érdekében teljesített s amelyekért a maga részére 1000 korona tiszteletdijat kötött ki? és 2. hogy felperesek közül ki (esetleg kik), mikor, milyen célra, milyen megállapodás mellett adta át alperesnek azt a pénzösszeget, (és mennyit) amelyből alperes az 1000 koronát levonta s hogy ez a levonás (elszámolás) mikor, kik között és milyen módon történt ? Ezek ügydöntő körülmények és pedig az 1. alatti azért, mert az optkv. 1013. §-a értelmében olyan szolgálatokért, a melyeket alperes a B. L.-tól nyert megbízás alapján és körében amúgy is teljesíteni tartozott volna, harmadik személyekkel szemben a maga javára díjazást ki nem köthetett; ellenkező esetben az 1880. évi LI. t.-cikk 27. és az 1875. évi XXXVII. t.-c. 55. §-ai értelmében a felperesek megbízása alapján olyan munkát, amit a B. L.-né által adott megbízás körén kívül esik, végezhetett s ezért a maga javára felperesekkel szemben dijat egyezségileg is kiköthetett. Utóbbi esetben az ügylet érvényes és felperesek keresete feltétlenül alaptalan. Előbbi esetben az ügylet, mint tiltó törvénybe és a jó erkölcsökbe is ütköző, érvénytelen. Ez utóbbi esetben ügydöntők a 2. pont alatti tények, mert felperesek csak akkor követelhetik vissza az 1000 koronát, ha azt nem az említett célra adták át, hanem más okból (vételár előleg) s ha a levonás az alperesnek egyoldalú ténykedése, mert ez esetben nem lehet szó önkéntes fizetésről (optkv. 1432. §.) s elperes marasztal mdó lenne azon felperesek javára (és esetleg külön-külön) azon összegek erejéig, melyet az általuk előzőleg átadott összegből az egyes felperesek terhére alperes egyoldalúan levont. Ezek alapján a S. E. 204. §-a alapján a felebbezési bíróság Ítélete feloldandó volt. 1913. évi április hó 9. Optkv. 1151. g-ához. IIa szolgálatok teljesítése és elfogadása ellenérték nyújtásának Ígérete s nyerésének reménye ellenéhen történt, a feleknek ezen kifejezett és megállapított szándékával szemben nem jöhet figyelembe az, hogy a tényleg teljesített szolgáltatások tartalma (minemüsége) oSyan, melyet az önzetlenül szerető rokon ingyen szokott teljesíteni, mert a feleknek az ellenszolgáltatás nyújtására és nyerésére vonatkozó kifejezett szándékával szemben a szolgáltatások tartalmából (minémüségéből) nem lehet és nem is szabad az ellenkezőre, nevezetesen arra következtetni, hogy ezek a szolgálatok ingyenesek, a rokoni szeretet önzetlen megnyilatkozásai voltak. 98. 1913. G. 83/2. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság végzett: A felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 204. §-a alapján feloldja, a felebbezési bíróságot — a jelen végzés indokaiban megjelölt irányban — további törvényszerű eljárásra és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségek viselésének kérdésére is kiterjedő, megfelelő uj határozat hozatalára utasítja. Indokok: A felebbezési biróság Ítélete ellen alperes adott be a S. E. 185. §. a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati kérést. A felhozott panaszok, az alább kifejtettek szerint, lényegileg alaposak. Felperes az 1910. évi április hó 12-én elhalt P. L. részére (az elhalálozást megelőző) három éven át teljesített személyes szolgálatainak ellenértéke címén követeli a keresi összeget alperestől, mint a néhai P. L. egyedüli végrendeleti örökösétől és pedig azon az alapon, hogy ezeket a szolgálatokat a néhai P. L. azon ígérete folytán tette, hogy halála esetére minden vagyonát reá fogja hagyni, ami azonban nem következett be, mert néhai P. L. összes vagyonát végrendeletileg alperesnek hagyta. A felebbezési biróság tényként megállapította, hogy : 1. a néhai P. L. életében különböző alkalmakkor, többször is nyilvánította azt a szándékát és pedig felperes segitő, ápoló szolgálataira való utalással, hogy minden vagyonát a felperesre fogja hagyni; 2. felperes a mi utánjárást és egyéb szolgálatot a néhai P. L.-ért végzett, annak majdan illendő, értékével arányban álló megjutalmazásának kilátásával végezte s ilyen gondolattal fogadta el P. L. is, vagyis, hogy felperes szolgálatai, mindkét fél tudata és szándéka szerint, nem voltak ingyenesek; 3. felperes (saját házi köréből s a Cs. J.-nál teljesített bejárónői szolgálata mellett) a néhai P. L.-t is gondozta, reá mosott, az aggkora (82 éves korában halt el) miatt gyakran betegeskedő P. L.-t éjjel és nappal ápolta, a Cs. J.-tól kapott ételét is a néhainak átvitte, vele megosztotta s annak részere egy s más szükséges dolgokat saját pénzén is beszerzett; 4. felperes mindezen szolgálataiért a néhaitól egy 44 kor. összegről kiállított váltón kivül egyéb jutalmat vagy díjazást, vagy bármi más értéket nem kapott; a néhai egész vagyonát alperes örökölte. Minthogy az 1—4., pont alatt említett tényállást egyik fél sem támadta meg, az, a S. E. 197. §-a értelmében, az anyagi jogszabályok megsértésére vonatkozó felülvizsgálati panasz elbírálásánál, itt is irányadó. A felebbezési biróság ezen tényállás alapján lényegileg azért utasította el a keresetet, mert jogi felfogása szerint az optkv. 1151. §-a értelmében a munkabéri szerződés tárgyául a szolgálattételre való magalekötelezés szolgál; felperes azonban nem mint szolgálatra lekötelezett személy és nem minden munkájával és idejével szolgálta a néhai P. L.-t s miután a bizonyított tartalmú felperesi ténykedés nem egyéb a rokoni szeretet önzetlen megnyilatkozásánál: ezek a szolgálatok az optkv. 1151. §-a alá nem vonhatók s igy felperesnek díjazásra igénye nincs. A felebbezési bíróságnak ez a jogi felfogása téves, anyagi jogszabályt sért. A megállapított (fent 1. és 2. pont alatt ismertetett) irányadó tényállás szerint felperes a szóban forgó szolgálatokat nem rokoni szeretetből és ingyenesen teljesítette s a néhai P. L. sem ilyen alapon fogadta el: hanem a szóban forgó szolgálatok teljesítése és elfogadása, a nevezetteknek kifejezetten is nyilvánított szándéka szerint, ellenérték nyújtásának Ígérete s nyerésének reménye ellenében történt. A feleknek ezen kifejezett és megállapított szándékával szemben nem jöhet figyelembe az, hogy a tényleg teljesített szolgáltatások tartalma (minémüsége) olyan, melyet az önzetlenül szerető rokon ingyen szokott teljesíteni. Az adott esetben tehát, miután a feleknek az ellenszolgáltatás nyújtására és nyerésére vonatkozó kifejezett szándéka tényként meg van állapítva, a szolgáltatások tartalmából (minémüségéből) nem lehet és nem is szabad az ellenkezőre, nevezetesen arra következtetni, hogy ezek a szolgálatok ingyenesek, a rokoni szeretet önzetlen megnyilatkozásai voltak. A felebbezési biróság tehát helytelen jogi következtetéssel állapította meg s igy anyagi jogszabálysértéssel fogadta el azt a körülményt a kereset elufasitásának egyik indokául s ebből folyóan az optkv. 1151. §-ának ezen körülménnyel kapcsolatosan kifejtett értelmezése is téves, mert az itt irányadó tényállás szerint felperes a szóban forgó szolgálatokat a néhai P. L. által kilátásba helyezett, megígért, várható, de ki nem kényszeríthető vagyonjuttatás ellenében teljesítvén s a néhai P. L. azokat ilyen körülmények között, hosszabb időn át rendszeresen elfogadván, tekintettel az optkv. 863. §-ára és mely szerint a szerződési akaratot hallgatólag is (konkludens tények által is) lehet nyilvánítani, a néhai P. L. olyannak kellett tekinteni, aki az elfogadott szolgálatokat, díjazás Ígéretével, megrendelte. Ennek folytán közte és a felperes között, ki ezt a megrendelést elfogadta, valóságos (és pedig az optkv. 1151. §-ban irt munkabéri (szerződés jött létre (optkv. 861. §.) s miután felperes a maga részéről e szerződést teljesítette, de az ígért vagyoni juttatást meg nem kapta és már meg sem kaphatja: joga van alperestől, mint a néhai P. L. kizárólagos örökösétől szolgálatainak bíróilag megállapítandó (optkv. 1152. §.) ellenértéket (az örökölt vagyon értéke erejéig) követelni. Minthogy a felebbezési biróság arra nézve, hogy a felperes által megjelölt három éven belől a néhai P. L. részére teljesített szolgálatoknak, az adott körülményekre tekintettel, milyen pénzbeli ellenérték felel meg, tényállást nem állapított meg s ennek következtében a felebbezési biróság ítéletében hiányosan