Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 23. szám - Osztrák judikatura. Optkv. 1325. §

23. szám. Jogesetek Tára 91. oldal. Hozomány. Sem a házasság ténye, sem a házassági viszony nem fosztja meg: a nőt a saját vagyona feletti rendelkezési jogától, következőleg saját vagyonából meghatározott rendelkezéssel a férjének is adhat és az ily meghatározással adottat vissza is követelheti a házassági viszony jogi fennállása alatt is, mert az ily meghatározással történt átadás kizárja azt, hogy a férj kezén a vagyonrész pnsztán az átadás ténye folytán hozomány! vagyonná alakuljon át. 83 1913. G. 22/2. szám. A kolozsvári királyi ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A kir. ítélőtábla alperest felülvizsgálati kérésével nlutasitja. Indokok: A felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 185. §. a) pontja alapján alperes támadta meg felülvizsgálati kéréssel. Panasza az, hogy a felebbezési biróság ítélete meghozatalánál figyelmen kívül hagyta az oplkv. 1218. és 1219. §-ok rendelkezéseit, mert a vélelem az, hogy a kereseti ökrök, illetve készpénz értéke hozományt képeznek és igy miután peres felek házassága jogilag még nem szűnt meg, csak azok haszonélvezete öt mint férjet illeti és igy a kereset feltétlenül idöelötti. Ez a panasz uem alapos. Ugyanis a jelen perben felperes alperesnek a sajátjából ökörvásárlás végett átadott összeget, illetve az összegért vásárolt ökrök kiadását kéri és amennyiben alperes az ökröket természetben ki nem adná, kérte az alperest a neki fenti célból átadott és vételárnak szánt összeg visszafizetésére kötelezni. A felebbezési bíróságnak e tekintetben tényállás megálla- I pitása az, — melyet alperes iratellenesség cimen meg nem támadott — hogy peresfelek között a házas élet tényleg megszűnt és hogy felperesnek a sz.-i takarék és hitelegyletnél 1910 december 31-én 1507 korona 30 fillér betétje volt saját nevén és hogy a betéti könyvecskére az is reá van vezetve, hogy a pénz felvételére egyedül csak felperes van feljogosítva és hogy felperes ezen pénzéből vásároltatta meg alperes férjével, míg együtt éltek, a kérdéses ökröket. Az optkv. 1233. §-a szerint a házasság a házastársak között vagyonközösséget még nem létesít, az 1237. §. szerint, ha a házastársak vagyonuk hova fordítása iránt semmi különös egyezségre nem léptek, mindenik házastárs megtartja az előbbi tulajdon- | jogát és arra a másiknak igénye nincsen; az 1233. §. szerint pedig az a jogvélelem, hogy a feleség szabad vagyona igazgatását a férjre bizta. csak addig áll fenn, mig a feleség ellen nem mond, az 1218. §. értelmében pedig a hozományi vagyon ily j célból rendelendő ki. A tételes jogszabályok eme rendelkezéseiből kétségtelen tehát, hogy sem a házasság ténye, sem a házassági viszony nem I fosztja meg a nőt a saját vagyona feletti rendelkezési jogától, ' következőleg saját vagyonából meghatározott rendelkezéssel a I férjének is adhat és az ily meghatározással adottat vissza is i követelheti a házassági viszony jogi fennállása alatt is, mert az í ily meghatározással történt átadás kizárja azt, hogy a férj kezén a vagyonrész pusztán az átadás ténye folytán hozományi vagyonná alakuljon át. A fenti, e helyen irányadó tényállás alapján helyes tehát anyagi jogilag, hogy a felebbezési biróság a kereseti öszszeget a felperesnő saját szabad vagyonának és nem hozományi -vagyonnak minősítette és ennek az Ítélet rendelkező része szerinti módon való visszafizetésére alperest kötelezte, annak dacára, hogy peres felek között a házasság jogilag még nem szűnt meg. 1913. április hó 7. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL DEÁK FERERICZ-IJ. 43. SZÁM. TELEFON SZÁM: 333. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. BovatvezetŐ : Horváth Dezső kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. Ágyassági viszony létesítése, átadott ingatlan — vissza nein követelhető. Optkv. 1171. §. LXXXIII. 1913. G. 146/3. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polg. felülvizsgálati biróság itélt: A felülvizsgálati kérelemnek helyt iiem ad. Indokok: A felebbezési biróság tényként állapította meg, hogy feleknek az Írásbeli szerződés kiállításakor fennforgó végleges és valódi akarata arra irányult, hogy alperesre a peres ingatlan jutalékoknak tulajdonjoga ruháztassák át és hogy felek e végből állították ki a 4903/1909. tkvi sz. iratoknál található adásvételi szerződést, mely azonban annyiban volt színlelt, amennyiben felperes nem viszteher mellett, hanem anélkül, de abból a célból ruházta át a peres ingatlan jutalékok tulajdonjogát, hogy alperes neki ágyassá legyen. A felebbezési biróság ezt a ténymegállapítását, a megszerzett összes bizonyítékok és a perben felmerült összes adatok gondos mérlegelése mellett, tüzetesen megindokolta és minthogy mérlegelése körében sem iratellenesen, sem észszerütlenül nem járt el és nevezetesen a felperes felülvizsgálati kérésében panaszolt következetlenséget nem követte el, ezt a ténymegállapítását — az 1893. XVIII. t.-c. 64. és 197. §§-aira való tekintettel itt is irányadónak kellett elfogadni. A fenti tényállásnak alapul való elfogadása mellett pedig helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy peresfelek között az alperes által vitatott viszteher nélküli tulajdonjog átruházási ügylet (ajándékozás) jött létre, mely teljesedésbe is ment, melyet azonban arra való tekintettel, hogy annak célja a peresíelek közölt tényleg folytatott ágyassági viszony íentartása volt, felperes többé megtámadni és illetőleg az alperesek által kieszközölt tulajdonjog bekebelezés kitörlését szorgalmazni már az optkv. 1174. §-a értelmében, jogosult nem lehet. Ennélfogva a felebbezési bíróságnak az alperes javára bekebelezett tulajdonjog kitörlésére és az eredeti állapot helyreállítására irányuló keresetet elutasító döntése anyagjogilag is helyes. 1913. május hó 7. Az 1893: XVIII. t.-c. 185. g-ának meg nem felelő fclülvizsgálnti kérelem — díjazása. 1913. G. 148/3. szám. LXXXIV. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt : A kir. itélütábla a felülvizsgálati kérelemnek helyt nem ad s végrehajtás terhével kötelezi felperest, hogy alperesnek 8 nap alatt 50 kor. 45 fill. felülvizsgálati költséget fizessen. Indokok: Felperes a felebbezési eljárásban 1912. D. 374/11. sz. a. beadott különiratában foglaltaknak ismétlése mellett, felülvizsgálati kérelmét csakis arra alapítja, hogy az általa már külön iratában indítványba hozott bizonyítási eljárást, a ténymegállapitó biróság jogszabálysértéssel mellőzte, de ebben az irányban sem az anyagi, sem az eljárás jogszabályt, amely nézete szerint sértve volna, kifejezetten meg sem jelöli. Ily tartalmú felülvizsgálati kérelem tulajdonképen üres és az 1893. XV1I1. t.-c. 185., 190. és 197. §-aira figyelemmel jogi súllyal nem bir. Ugyanis puszta hivatkozás az 1893. XVIII. t.-c. 185. §-ának c) pontjára, midőn lelperes valamely kötelező eljárási szabály elmellőzését nem panaszolja és ennek fennforgását, a