Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 20. szám - Stornódij

VI. évfolyam. 20. szám. Kolozsvár, 1913. május 18. ERDÉLYRÉSZnOGIKŰZLŰNY R KOLOZSVRRI ÉS MRROSVRSRRHELYI KIR. ÍTÉLŐTRBLRK HRTRROZRTTRRRVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: Dr. Biró Baláss, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. tőrv.-széki biró. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp József, ügyvéd, ü. kamarai titkár, Kolozsvár sz. kir. város Ib. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Költő Gábor és Horváth Dezső, bírók, ítélőtáblai tanácsjeggzők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Deák Ferencz-utcza 43. szám. Ménjeién minden vasárnapon. Félévre.... S kor. Negyedévre. ... 4 kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóhivatalhoz intézendők. - Bünsegély és társtettesség. Irta: Fiatalkorúak felügyelő hatósága. — TARTALOMJEGYZÉK': Stornódij dr. Irk Albert. (Folytatás). Továbbképző tanfolyam. KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Elvi jelentőségű határozatok a kolozs vári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X Stornódij. A m. kir. Curia közpolgári jogegységi tanácsa folyó évi május 19-én tartandó ülésében a következő vitás elvi kérdést fogja eldönteni: ,Ha hosszabb lejárata kölcsönnek idő előtti visszafizetése esetére a kamatokon felül kártalanítási (storno) dij fízetére is kiköttetett és a követelés nem kereskedelmi vagy váltó, hanem polgári peres eljárás utján érvényesíttetik, a kártalanítási dij, amennyiben az a kikött kamattal együtt 8%-ot egészben meghaladja, a kcmattal j együtt 8°/o-ot meghaladó részében az 1877 : VIII. t.-c. 2. és 4., valamint az 1883: XXV. t.-c. 21. §-ának rendelkezéseire tekintettel, megitélhető-e V A kérdés eldöntésével az a zavaros birói gyakorlat, mely a stornódij meg-, vagy meg nem ítélése tekintetében eddig uralkodott — végre-valahára talán nyugvópontra fog jutni. Mert a zavar nemcsak a különböző bíróságoknál, hanem magának a Curiának kebelében is meg volt. Mig ug3'anis a Curiának felülvizsgálati és II. tanácsa a stornódijat az 1877 : VIII. t.-c. 2. és 4. §-ai alá vonták, addig a IV. és VI. tanács általánosan elfogadott kereskedelmi szokásnak tekintették, hogy az adós a kamatokon felül a kikötött stornódijat ís fizesse. A Curiának ez az ellentétes gyakorlata aztán — magától értetődően — az alsó bíróságokra is átragadt. Némelyik tehát a stornódijat megítélte, más azonban az ez iránt fellépő pénzintézetet keresetével elutasította. Ez a folytonosan ingadozó gyakorlat — teljesen megingatta a bírósági ítélkezésbe vete*tt bizalmat. Mert hiszen az lehetetlen állapot, hogy valamely ügynek mikénti eldöntése attól függjön, hogy az ügy melyik birói tanács elé kerül. Ujabban már a Curia — ugy látszik — állandóan követi azt a gyakorlatot, hogy a stornódijnak az 1877: VIII. t.-c. 2. §-a értelmében kamat jellege van. Ez a gyakorlata (1912. G. 274., 1912. G. 287,. 5044— 1912. sz.) megelégedést azonban egyáltalában nem szült. Különösen ezek az utóbbi határozatai, melyek mind a folyó évben keletkeztek, részesültek megtámadásban. A Curiának 5044/1912. számú határozatát, melyben kimondotta, hogy „8°/o-nál magasabb kikötést tartalmazó, közjegyző által felvett okirat, a közjegyzői okirat erejével nem bir, s annak alapján az 1874 : XXXV. t.-c. 111. §-a értelmében végrehajtás el nem rendelhető", Dr. Májer József ügyvéd támadta meg a , Jogtudományi Közlöny "-ben. Ebben a közjegyzői okiratban ugyanis a kamaton felül stornódij is ki volt kötve, és ez a kettő összesen a 8"/o-ot meghaladta. Ha a Curia ezen az uton halad — és határozatát a birói gyakorlat szentesíti — akkor, amint ür. Májer J. helyesen megjegyzi — az összes közjegyzői okiratoknak, különösen pedig a közjegyzők által felvett kötelezvényeknek igen jelentékeny részét (25—30°/o-á) egy csapásra megfosztja közokirati jellegétől. A Curiának fent felsorolt többi id<_i döntéseit szintén megtámadja Dr. Képes Bernát a „Magyar Pénzügy"-ben. Ugy látszik ezek a támadások s magánál a Curiánál is észlelhető és létező ellentétes felfogások — eredménye, hogy végre-valahára a vitás elvi kérdés eldöntésre kerül — a jogegység érdekében. Nem lesz érdektelen — most a vitás kérdés eldöntése előestéjén — ha a kétféle jogi felfogás érveit egymással szemben felsorakoztatjuk. Ezzel —; az annyira zavaros kérdésben — külön megalkothatjuk mi ís véleményünket és egyben a Curiának a kérdésben hozandó jogegységi határozatát is meg fogjuk tudni bírálni. Az a felfogás, mely a stornódijat kamatszerü teljesítménynek veszi, azt mondja, hogy; „A stornódij is oly haszon, melynek adására az adós a tőke visszafizetésén kívül kötelezetséget vállalt és igy az az 1877 : VIII. t.-c. 2. §-a szerint kamat jellegével bir és igy azzal együtt nem haladhatja meg a kamat a 8°/o-ot." Ha tehát a hosszú lejáratú kölcsön után 8% kamat és azon felül 8% kártalanítási dij köttetet ki, a pénzintézet a 3% kártalanítási díjra igényt sohasem tarthat, mert az kamat természetével bir, 3%-nál magasabb kamat pedig birói uton nem érvényesíthető s biró által meg nem állapitható. Ez a felfogás tehát az 1877 : VIII. t.-c. 2. §-ával operál. A 2. §. pedig aképpen szói: „Kamat alatt nemcsak a pénzben fizetendő minden melléktartozás értetik, hanem bármely dolog vagy haszon, melynek adására vagy teljesítésére az adós a hitelező részére a tőke visszafizetésén, illetőleg visszatérítésén kivül kötelezettségei vállal". Hogy lássuk, miszerint applikálhaló-e ez a szakasz a stornódijra, elsősorban a stornódij jogi természetével kell foglalkoznunk. A stornódij azért köttetik ki, hogy a kölcsön időelőtti, esetleg néhány hónap múlva leendő visszafizetése esetén a hitelezőnek az ügyletre fordított üzemi és egyéb kiadásai, valamint várható haszna — melyek egyébként a kikötött kamatba voltak belekalkulálva — a stornódij által mégis megtérüljenek, A stornódij ezekből folyóan sem nem kamat, sem nem kamatjellegű mellékszolgáltatás. Hiszen a stornódij nem a kamat mellett jár, hanem ép ellenkezőleg akkor illeti a hitelezőt, ha már kamatot nem követelhet : ha az adós tartozását idő előtt kifizeti. De továbbá, a mint Stand Lajos curiai biró megjegyzi, az olyan szolgáltatások, melyek az 1877 : VIII. t.-c. 2. §-a szerint kamat jellegével biroknak minősülhetnek, csak azok a szolgáltatások lehetnek, melyek a kölcsönzött tőkének valóságban bekövetkezhető és tényleg be is következett használata ellenében köttetnek ki vagy adatnak meg, ennélfogva a stornódij ép azért nem ruházható fel kamat jellegével, 'mert a stornódij rendeltetésénél, céljánál fogva ép az ellentétes ok miatt, vagyis azért köttetik ki, vagy adatik, hogy a kölcsönzött tőkének kikötött és igénybe vehető haszna elmarad. Ha pedig a Curiának ezen felfogásában a gyengébb védelmét képzeljük, mint a melyre az 1877 : VIII. t.-c. 2. §-a valóban célzott: kérdés, hogy vájjon ez is megállhat-e? A mint ugyancsak Stand kifejti: az adós, aki olcsóbb köl-