Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 16. szám - A birói szervezet jogköréből. A magyar kir. Curia történeti kifejlődése. Első korszak : 1000-1514

104. oldal. Erdélyrészi .IOJÍÍ Közlöny 16. szárm Igaz, hogy az esetek különböző körülményeinél fogva ilyen kiáltó igazságtalanság nem mindig jelentkezik s a gyakorlat néha úgyis segit magán, hogy megszünteti ugyan a perköltségeket, de azok egy részéhen, például a szemle költségeinek tulajdon arány szerinti részében mégis marasztalja az ellenfelet. Mindez azonban a helyzet visszásságán és abnormitásán, nem is szólva a következetlenségről, mi abban nyilvánul, hogy a fel a perköltségek kölcsönös megszüntetése dac-ára költségfizeLésre köteleztetik, ugy gondolom mit sem változtat s szomorú tényként állapitható meg bizony, hogy közösség megszüntetési pert inditani ma nem csak drága, de sokszor káros vállalkozás. Pedig ugy vélem nem csak az egyesek s a jogkereső közönség érdeke, de fontos közgazdasági érdek is kívánja, hogy a vagyonközösség nyűgéből mindenki könnyen szabadulhasson s erejéhez, belátásához és körülményeihez képest okszerűbb és intensivebb gazdálkodást folytathasson s ezzel egyfelől az ingatlanok forgalmi értéke emeltessék, másfelöl a köz- és nemzeti vagyonosodás elömozdittassék. Óhajtandó volna tehát, hogy a ma divó, kétségkívül nem helyes gyakorlat megváltozzék s attól az egy esettől eltekintve, midőn alperes a közösség megszüntetéséi alapos ok nélkül ellenzi s midőn magától értetödöleg az összes költségekben marasztalandó, a közösség megszüntetése esetén felek a per- és végrehajtási költségeknek a tulajdon aránya szerinti viselésére köteleztessenek s ekkor a helyzet példánk szerint ugy alakulná, hogy a felperes képviseleti költsége 300 K Alperes képviseleti költsége 250 , Szemle, tanú és szakértői költség 500 „ Végrehajtás és árverési költség 100 , Összesen 1100 K Ennek felperest terhelő Vio-ede 1 lö K Alperest terhelő !'/io-ede 1035 K vagyis, hogy a felperesi és alperesr képviselettel, a helyszíni szemle foganatosításával, szakértők meghallgatásával, tanuk kihallgatásával s a végrehajtással és árveréssel felmerült költségek összeadása folytán előálló 1150 kor. összes költségből 1035 koronát az alpares viselne s a felperest tulajdon arányához képest csak 115 kor. terhelné ; mibölfoly an alperes tekintettel arra, hogy a végrehajtás és árverés 100 koronával előirányzott költsége az Ítélet hozatalakor még nem merült fel és számításba véve, hogy 250 koronát saját képviselőjének kell fizetnie, itéletileg 095 kor. részperköltség fizetésére lenne kötelezendő s kimondandó lenne, hogy a végrehajtás s illetve árverés költsége is felek által a tulajdon aránya szerint viselendő. Szóval, közössé;; megszüntetése iránti perekben felek között a költségek az alaptalan perlekedés esetének kivételével a tulajdon aránya szerint lennének megosztandók s ennek véleményem szerint formai és perrendszerü akadályai sincsenek, mert ép az eddigi gyakorlat során sokszor hangoztatott azon elvből kifolyólag, hogy a közösség megszüntetése peresfelek közös érdeke, de a közösség megszüntetése iránti perek különleges természetére tekintettel is, a közösség megszüntetése esetén valójában mindegyik fél részben nyertes részben vesztes. Ilyen esetben pedig ugy a ma még életben levő 1868 : 54 t.-c. 251 §-a és 1893 : XVIII. t.-c. 110 §-a, mint a nemsokára életbelépő uj polgári perrendtartás 1911 :1. t.-c. 426 §-a szerint kifejezetten megengedve van, hogy a bíróság az eset minősége szerint az egyik felet az ellenfél egész költségében, vagy ennek egy részében, tehát a tulajdon aránya szerint kiszámítandó részperköltségben is elmarasztalhassa. Hogy a vázolt eljárási módok és eredmények közül melyik helyesebb és méltányosabb s jog- és igazsajiérzesünket melyik elégili ki jobban, talán nem szükséges bő ebben kifejtenem, de megemlítem, hogy a míg hat éven át járasbiró voltam s az itéleleket csak a saját-, törvényen alapuló — meggyőződésem és véleményem alapján kellett és lehetett hoznom, én minden esetben az utóbbi mód szerint jártam el s ezt a módot nemcsak a felek laicus ésszel, hanem az ellentétes gyakorlatot ismerő jogászképviselők is annyira természetesnek és önként értetődőnek találták, miszerint nem volt rá eset, legalább én ilyenre nem emlékezem, hogy a költségek tulajdon arány szerinti megosztása miatt valaki jogorvoslattal élt volna. Pedig ezt ép az ellentétes gyakorlatra való tekintettel a siker nem minden reménye nélkül tehették volna. Ezzel rövid felolvasásomat be is fejezhetném, de végezetül legyen szabad megjegyeznem, hogy a kérdés, melyről szólottam, elismerem, nagyon egyszerű s merészség is volt talán tőlem, hogy ebben a magasabb niveauhoz és nagyobbszabásu előadásokhoz szokott társaságban vele előhozakodtam. Szolgáljon azonban mentségemül, hogy a kérdést én is egyszerűnek ugyan-, de | gyakorlati szempontból felette fontosnak és életbevágónak tartom, mert a Szegény Pétereknek nem mindegy, hogv szükséges és elkerülhetetlen perük 215 koronába vagy 900 koronába kerül s a gyakorlat terén működő jogász figyelmét nem kerülheti ki, hogy a feleket aránytalanul terhelő nagy perköltség sok esetben vagyoni romlásukat okozza. Ha tehát igénytelen felszólalásommal a közösség megszüntetése iránti perekben felmerülő költségek igazságosabb megoszlását s viselésének kérdésében egy helyesebb és jobb gyakorlat kifej ődését elősegíteni csak némileg is sikerül, hiábavaló és fölösleges munkát talán még sem végeztem s ezért Ö méltóságának az elnök urnák, valamint a jelenlevő tagtársaimnak hálásan köszönöm, hogy türelemmel s remélem jó akaratú elnézéssel meghallgatni szívesek voltak. )(9 bárói s^niezet joÉörÉböl. Irta: Dr. Tóth György Irir. törvényszéki biró. X,A magyar kir. Curia történeti kifejlődése. ^ Első korszak : 1000—1514. I. E szó: curia a középkori latinság nyelvén hatósági színhelyet jelentett s általában azt a helyet értették alatta, ahol a hatóságot (hatósági jogot) gyakorló egyén lakott.1 A curia szó tehát nem birt pusztán a bíróságra vonatkozó jelentménynyel, hanem az állami élet más irányú nyilvánulásaira | is vonatkozott. Az Árpádok alatti korszakban a curia sok nemével találkozunk, amelyek közül nevezetesen a nádori, vajdai, várispani, • főpapi curiák említhetők. A XIV. század második felétől fogva jogi értelemben a curia szóval már csak a királyi udvar és az ott gyakorolt királyi hatóságra vonatkozóan élnek.2 Az általános jogtörténet keretébe tartozik annak az ismertetése, hogy a magyar birói szervezet korszakonként minő fejlődési fokozatokon ment át. Ezúttal csak arra szorítkozom, hogy a in. kir. Curia mai kifejlődését ismertessem. Krajnik idevonatko::ólag azt mondja: „A királyi curia színhelye a király lakhelyével együtt vúlj tozolt, ahol a király tartózkodott, a kir. Curia is jelenlevőnek I tartatott. Az Anjou-korszakban az hosszú időre Visegrádon állandósult, mig később, különösen Zsigmond uralkodása után. Budán volt. A király a curiában az őt megillető hatalmat minden irány[ ban gyakorolván, az ottani bíráskodás a Curia működésének csak az egyik ágát képviselte." A bíráskodás, amely a királyi Curiában folyt, királyi bíráskodás volt. Ezt a király vagy személyesen, vagy erre kirende't közegei utján gyakorolta. A király legszemélyesebb bíráskodása a XII. század vége feléig tartotta fenn magát, ugy, hogy a XII. század vége felé j már csak a nemesek főbenjáró ügyeiben, továbbá külön kiválti ságokkai fölruházott egyes testületek és főurak ügyeiben birákodott személyesen.1 I. Mátyás alatt a király csak a protonatariusok ítéletei ellen intézett felebbezések, továbbá egyes súlyos büntettek tárgyában tárgyában (I. 1; III. 14; XXIII. t.-c.) és az örökös főispánok i felett (VI. XXI. t.-c. 1.) ült az ország főpapjaival és zászlósaival bírói széket. II. Ulászló idejében egyedül a hütlenségi, a nagyobb hatalmaskodás! és a királyi bíráktól felehbezett ügyek elintézése volt a királynak fenntartva (I. 13 ; III. 8; IV. 7. t.-c.) A viszonyok változása lolytán azonban a királyok kénytelenek voltak a birói hatalom gyakorlását részint állandó megbízás, részint külön kiküldés mellett megosztani. A király helyettessé hivatalos állásúnál fogva csak a nádor I lehetett és a XIII. században már csakugyan azt látjuk, hogy a 1 Bartal Antal: A magyarországi latinság szótára. Budapest' 1901. Curia = aula regia = királyi udvar. Curia = tabula regia vei judicium regium; királyi lábla. Curia regia = tribunal regium = királyi főtörvényszék. Curia militaris •= tribunal in curia regia in facto honoris = a kir. curia lovagi becsül, tbirósága. Curia nobilitaris; fundus nobilium = nemesi udvartelek, nemesi telek. Ezeken felül a curia szó többféle megjelölésre szolgál. Krajnik • A magy. bír. szerv. 31. lap. 1 Pécs kiváltságlevele, Endlicher Monum. Árpád 397. I : IV. Bélának kiváltságlevele, Fejér C. d. IV. 110. 1. Lásd : l)r. Marschalkó: Jogi lexikon II. 104 I. és a Bp. indokolása G : s köv. lap.