Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 15. szám - A terhelési tilalomról - Zárgondnoki utasitás, számadás, feloldás, árverés kérdéséhez

60. oldal. Jogesetek Tára 16. szán ban ujabb és szabályszerű tényállás megállapítása után a peres igénynek még el nem döntött részére, valamint a felebbezési és felülvizsgálati költség viselésére is kiterjesztendő uj határozatot hozzon. Indokok: Az optkv. 1045. §-a értelmében a csereszerződés létesüléséhez ugyan nem szükséges a valóságos átadás, azonban a csereszerződés teljesedésbe jutásához és a tulajdon megsértéséhez a valóságos átadás is mellőzhetetlen és az optkv. 1047. és 1052. §§-ai értelmében az egyik szerződő fél, ha a maga részéről még nem is teljesített, de teljesíteni kész és képes, jogosult a cserélt dolog átadását követelni, mely átadás ingatlanoknál, tulajdonjog bekeblezésére alkalmas okirat kiállításában, valamint a phisikai birtokbavezetésben is áll, mert az optkv. 10^7. §-a értelmében a csere tárgya a cserélő fél szabad birtokába adandó át, hogy a dolog felett teljes rendelkezés; joggal bírjon, a cseretárgynak tehát idegen birtoklástól vagy ismeretlen terhektől mentesnek kell lennie. A szóban forgó esetben a nem vitás és akként az 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §-a értelmében itt is irányadó tényállás szerint a peres felek a felebbezési bíróság ítéletében megjelölt ingatlanaikat elcserélték; a felebbezési eljárás folyama alatt mindegyik fél a csere tárgyát képező ingatlanokat tehermentesítette, sőt felperes az általa cserébe adott ingatlanra a tulajdonjogát alperes javára nyilvánkönyvilag be is kebeleztette. A felebbezési bíróságnak ténymegállapítása szerint, továbbá a cserélt ingatlanoknak birtokbaadása még nem történt meg, a mennyiben felperes az alperesi ingatlannak csak részét és ezt is haszonbéri szerződés alapján tartja a birtokában ; alperes pedig a csere folytán neki jutót', ingatlanokat még nem birtokolja. Felperes a felebbezési eljárás során tanubizonyitást ajánlott és a kihallgatott tanukkal bizonyítani kívánta, hogy ö a maga részéről kész volt és képes is a szerződést teljesíteni, amennyiben alperest az elcserélt ingatlan birtokába bevezetni kívánta, alperes-azonban a birtokbavételt megtagadta. Ezzel szemben alperesnek perbeli álláspontja és védekezése az volt, hogy felperes a szerződést teljesíteni nem képes, mert az ingatlanait anyja és testvére tartják birtokban, kik azt sem alperesnek, sem felperesnek kiadni nem akarják, azon a cimen. hogy a kérdéses ingatlanokra őket haszonélvezeti jog illeti és a haszonélvezeti jog telekkönyvi törlésre vonatkozó nyilatkozat is — alperes szerint — nem valódi. Ebben az irányban alperes bizonyítást is ajánlott. A felebbezési bíróság az alperes részéről a fenti irányban felajánlott bizonyítást mellőzte és feleknek a birtokbaadásra vonatkozó kölcsönös kötelezettségét bírálat tárgyává azért nem tette, mert ítéletének indokai szerint azt állapította meg, hogy a peres felek akként állapodtak meg, hogy felperes addig, amíg az általa elcserélt ingatlanokat alperesnek tudja adni, az alperes által neki átadott rész után haszonbért fizet s alperes a többi részt akkor fogja birtokba adni, amikor felperes is képes lesz a birtokbaadás iránti kötelességét teljesíteni: vagyis a ielek egymás között az ingatlanok kölcsönös átadására későbbi időpontot állapítottak meg. Ha a felebbezési bíróságnak e megállapítása el is volna fogadható; minthogy felperes a felebbezési eljárás folyamán maga kijelentette és bizonyítani is kívánta, hogy a csere szerződést most már egészben teljesíteni is kívánta, hogy a csere szerződést most már egészben teljesíteni kész és képes is és az általa elcserélt ingatlanok birtokába alperest bevezetni is kívánta ; minthogy ekként a birtekbaadás lehelőségének időpontja magának felperesnek előadása szerint bekövetkezett: nem hagyható bírálat és eldöntés nélkül, hogy felperesnek kiemelt tényállítása a valóságnak megfelel-e? Valamint tekintettel arra, hogy a csereszerződésnél a szolgáltatásnak rendszerint kölcsönösen és egyidejűleg kell a szerződő felek részéről történnie és alperes a maga részéről csak akkor szorítható teljesítésre, ha felperes részéről az ellenszolgáltatás tekintetében biztosítva van : nem közömbös most már annak a megállapítása sem, vájjon alperesnek felperes az elcserélt ingatlanokat birtokba adni képes-e, vagy sem ? A mennyiben ugyanis az nyerne bizonyítást, hogy felperes az általa elcserélt ingatlanok birtoka felett nem rendelkezik és igy azokat alperes zavartalan, szabad birtokába átadni nem képes : ebben az esetben az elörebocsátott anyagjogi szabályokra tekintettel, felperes, alperestől, tulajdonjog bekebelezésére alkalmas okirat kiállítást, mint részteljesítést mindaddig nem követelhet, míg abba a helyzetbe nem jut, hogy a szerződést a maga részéről is egészben teljesíthesse. A fennebb felsorolt anyagjogi szabályokat sértette tehát meg a felebbezési bíróság, midőn a birtokbaadási kötelezettség teljesítésére vonatkozó kérdést egészen kikapcsolta ; és abban az ügydöntő kérdésben, hogy felperes a birtokbaadásra kész volt-e és képes-e? tényállást meg nem állapított; illetőleg az alperesi ré.szröl ebben az irányban felajánlott bizonyítást elmellőzte. Minthogv ezek szerint az ügy megfelelő tényállás hiányában eldöntésre nem alkalmas : az 189:3. évi XVIII. t.-c. 204. § át kellett alkalmazni. 1913. évi március hó 18. Büntető iíéleí jogereje. A birwi gyakorlaton alapuló jogszabály, hogy a bűnösséget megállapító jogerős büntető ítéletben eldöntött az a kérdés, hogy az iiíelő terhelt a terhire rőtt bűncselekményt elkövette, az utóbbi eljáró polgári bíróságra nézve irányadó. LVII. 1913. G. 5/3. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, mint' polgári felülvizsgálati bíróság itélt : A felebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja s végrehajtás terhével költségfizetésre kötelezi. Indokok: Az iratokhoz megszerzett s a felebbezési bíróság által is felhívott 1911. B. 511. sz. iratok közt fekvő 4322/911. bftő sz. felcbbviteli bírósági jogerős Ítélet tanúsága szerint felperest a büntető bíróság a kbtk. 111. §-ában meghatározott kihágásért ama cselekménye miatt Ítélte el, hogy a nevezett — jóllehet a vonat közlekedése az átjárónál észlelhető volt — a kellő figyelem elmulasztásával az átjárónál a vasúti pályatestre felhajtott. A birói gyakorlaton alapuló jogszabály, hogy a bűnösséget megállapító jogerős büntető ítéletben eldöntött az a kérdés, hogy az illető terhelt a terhére rótt bűncselekményt elkövette, az utóbb eljáró polgári bíróságra nézve irányadó, hogy tehát a büntető bíróságnak a vádlott elitélésére vezető s annak alapját képező ily ténymegállapítását mindaddig, mig ez a büntető ügy esetleges ujrafeh'étcle útján meg nem változik, a polgári bíróság többé vizsgálat tárgyává nem teheti. Alaposan panaszolja tehát felperes felülvizsgálati kérvényében azt, hogy a felebbezési bíróság a büntető bíróság által már jogerősen megállapított döntő tényállást és az eldöntött azt a kérdést, hogy felperest a kereset tényalapját képező vasúti elgázolással hiba terheli, a fenti jogszabály megsértésével a polgári perben ujabb mérlegelése és döntése tárgyává tette. .Minthogy pedig az 1874: XVIII. t.-c. 1. §-ban meghatározott törvényes jogszabály értelmében a vaspálya üzeménél szenvedett testi sértés által okozott kárért a vaspálya vállalat, abban az esetben, ha a testi sértést a sérültnek hibája okozta, felelősséggel nem tartozik; s minthogy a felhívott büntetőbírósági ítélet azzal a döntésével, hogy felperest a jelzett kihágásban hünösnek mondotta ki és elitélte, jogerősen egyúttal azt is megállapította, hogy felperesnek az elgázolás folytán szenvedett sérülését s igy az ebből eredő kárát is saját hibája idézte elő; minthogy felperesnek büntetendő cselekményét képező ténykérdése az 1874: XVIII. t.-c. 1. §-ban megkívánt hibásságot is minden esetre magában foglalja: a felebbezési ^bíróság az 1893 : XVIII. t.-c. 64. §-ban kifejezett jogszabály megsértésével mondotta ki, hogy alperes nem bizonyította, hogy a baleset felperes hibájából történt; s következésképen alperest a kereseti követelés megfizetésében az 1874: XVIII. t.-c. 1. §-ban foglalt anyagi jogszabály ellenére marasztalta el. A felhozottakra való tekintettel tehát a kir. ítélőtábla az 1893: XVIII. t.-c. 197., 204. §§. értelmében a büntető ítélte alapján megállapítható fenti tényállás figyelembe vételével alperes kártérítési kötelezettséget megállapíthatónak nem találta; s felperes keresetét alaptalannak kellett nyilvánítania. 1913. évi február hó 5. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL DEÁK FEREXCZ-U. 43. SZÁM. TELPFOS SZÁM: 333.