Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 15. szám - A Pp. életbeléptetésénak nehézségei - Elbirtoklás és tehermentesités

VI. évfolyam. 15. szám. Kolozsvár, 1913. április 13. ERDELYRESZ130GI KÖZLÖNY fi KOLOZSVRRI ÉS MfiROSVfiSfiRHELYI KIR. ÍTÉLŐTfiBLRK HfiTfiROZRTTRRfiVRL A KOLOZSVÁRI, MAROSVÁSÁRHELYI, BRASSÓI ÉS NAGYSZEBENI ÜGYVÉDI KAMARÁK ÉS AZ ORSZ. ÜGYVÉDSZÖVETSÉG KOLOZSVÁRI OSZTÁLYÁNAK HIVATALOS LAPJA Főmunkatársak: • Dr. Biró Baláss, ügyvéd, Dr. Pordea Gyula, ügyvéd, Dr. Tóth György, kir. törv.-széki bíró. Szerkesztő és kiadó: Dr. Papp József, ügyvéd, ü. kamarai titkár, . Kolozsvár sz. kir. város tb. főügyésze. Rovatvezetők: Dr. Költő Gábor és Horváth Dezső, birók. ítélőtáblai tanársjeggzők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsz'ár, Deák Ferencz-utcza 42. szám. Megjelelt minden vasárnapon. Előfizetési díj: Egész évre 16 kor. Félévre.... 8 kor. Negyedévre.... 4 kor. Kéziratok bérmentve a szerkesztőséghez, Előfizetések s hirdetések a kiadóha-atalltoz intézendők. TARTALOMJEGYZÉK: A Pp. életbeléptetésének nehézségei. — Elbirtoklás és tehermentesítés. — A terhelési tilalomról. Irta : dr. Rónai János balázsfalvi ügyvéd. — Zárgondnoki utasítás, számadás, feloldás, árverés kérdéséhez. KÜLÖNFÉLÉK. MELLÉKLET: Jogesetek tára. —Elvi jelentőségű határozatok a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. ítélőtábláktól. HIRDETÉSEK. X fi Fp. éleíöelépfetéséneh nehézségei. (Sz.) Minden nagyobb törvényhozási mü életbeléptetése nehézségekbe ütközik. Áll ez úgy az anyagi, mint az alaki jogi alkotásokra. És különösen az utóbbiakra. Tapasztaltuk ezt már a bűnvádi perrendtartás életbeléptetésekor s tapasztaljuk ma is, midőn az új polgári perrendtartás (Pp.) életbeléptetésének előkészítéséről van szó. Ez az előkészítés kétségkívül nagy körültekintést, rendkívüli gondosságot és különös figyelmet kíván. A polgári per egész területén ugyanis a szóbeliség és a közvetlenség lép majd az írásbeli per helyére is s igy már egymagában ennek a körülménynek is arra kellene az igazságügyi kormányt késztetnie, hogy az életbeléptetésnek zavartalanságát minden eszközzel már most biztosítsa és előmozdítsa. S mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy csaknem naponként jelennek meg ugyan félhivatalos közlemények arról, hogy az igazságügyminiszterium rendkívüli tevékenységet fejt ki épen az említett cél érdekében, ámde ennek a tevékenységnek igen kevés eredményét láttuk. Pedig az előkészítés befejezése most már égetően sürgős. Ugyanis a Pp. az 1912 : LIV. t.-c. 1. §-a értelmében legkésőbb 1914. szeptember 2-án lép életbe. Mindössze tehát még másfél esztendő sem választ el attól a legkésőbbi időponttól, amikor polgári alaki jogunk teljesen átalakul. Épen erre a rövid időre tekintettel szükséges lenne egyfelől az életbeléptetéssel kapcsolatos rendeleteknek minél előbbi kibocsátása, másfelől pedig a bírósági hátralékok apasztása. Az előbbi szüksége azért merül fel, mert ezeknek a Pp.-val kapcsolatban való alapos megtanulása kétségkívül sok időt vesz igénybe és migy fáradságot kíván. Állítólag már készen van 30-at meghaladó rendeletnek tervezete, ámde ezeknek még sok átdolgozások kell keresztül menniök, míg kibocsáthatók lesznek. S igy nem is remélhető, hogy valamennyi ez év folyamán megjelenhessen. Különösen a kir. Curia és a kir. ítélőtábla hátralékának emelkedése az, ami nagy aggodalomra ad okot. Ezeken okvetlenül és sürgősen segíteni kell. A Kúria hátralékának apasztása érdekében az első lépés már megtörtént. De csak az első lépés. T. i. az ankettezés. Egyéb semmi. Ez pedig bizonyára nem sokat jelent. Nézetünk szerint legfőbb bíróságunkon csakis ugy lehetne segíteni, ha egyfelől a Pp.-ban megállapított járásbirósági hatáskört azonnal életbe léptetnők. Minden más segítés csak fél-segités lenne, melylyel a kivánt eredményt semmikép sem lehetne elérni. Viszont a kir. itt itáblákon akkép kellene könnyíteni, hogy életbe léptessék az 1912: LIV. t.-c.-nek 11—13. §-ait, valamint a Pp.-nak mindazon intézkedéseit, melyek a járásbíróságok végzései ellen használható felfolyamodásokról rendelkeznek. Az idézett §-ok ugyanis kimondják, hogy telekkönyvi hatóságokként a járásbíróságok járnak el, melyeknek perenkivüli telekkönyvi végzései ellen használt felfolyamodások tárgyában másodfokon a kir. törvényszékek, harmadfokon pedig a Kúria határoznak. A Pp. viszont ugyanilyen jogorvoslati forumokat állit fel a járásbíróságoknak egyéb" perenkivüli végzései ellen is. Hogy ez a mód valamennyire megkönnyítené az ítélőtáblák munkáját, annak igazolásaként talán elég lesz hivatkoznunk arra, hogy az Ítélőtáblák által intézendő ezek az ügyek ma a polgári forgalomnak körülbelül kétharmadát adják. Természetes, hogy az ajánlott módok mellett a munkateher a törvényszékekre és a járásbíróságokra szállna át. És itt előtérbe lép az a kérdés, hogy ezeken a bíróságokon mikép lehelne segíteni, hogy a Pp. életbeléptetése itt is abban a rendben történjék, amit a jogkeresők érdekei megkívánnak. Volna egy megoldás, mely eléggé radikálisnak tűnik fel: a személyzetszaporitás, a miről a mult számunkban nézeteinket már elmondottuk. Ettől azonban sok jót remélnünk nem szabad, mert bizonyos, hogyha lesz is, nem lesz ofymérvü, hogy annak nagyobb haszna lehessen. Más megoldásokat is kell tehát keresni. Olyanokat, melyek az államkincstár jelentékenyebb megterhelésével nem járnak. És ilyen is van. Elsősorban ilyen az elsőfolyamodásu bíróságok vezetői egy részének kicserélése. Bizonyos ugyanis, hogy ma sok olyan vezető-biró van, aki kellő erély és tapintat hiányában a vezetése alatt álló bírósagot adminisztrálni képtelen. Ezektől kellene elsősorban a bíróságokat megszabadítani. S erre kellő út is van adva az 1912 : LX. t.-c. 83. §-ában. Ennek a §-nak áthidalos alkalmazásával elérhető lenne, hogy a vezető állásban levők, de a vezetésre alkalmatlanoknak bizonyultak abba a körbe szoruljanak vissza, ahol talán eredményesebb munkát lesznek képesek kifejteni. Egy más, helyesnek mutatkozó megoldás az, hogy az átmeneti idő tartamára oly alaki jogi rendelkezések léptettessenek életbe, melyek a feleknek a perek vitelére vonatkozó jogát a lehető legszűkebb körre szorítják. Pl. ma rendkívül sok a szünetelő perek száma és sok az olyan ügy, melyben a tárgyalás a felek egyező sérelmére elnapolandó volt. Mindez „a felek a per urai" elvnek merev alkalmazása folytán állott elő. Ezért el kellene vetni most ezt az elvet s ki kellene mondani, hogy az elnapolás szükségessége és célszerűsége fölött a biró dönt és hogy a szünetelő perek egy éven belől fel nem elevenithetök. Nehézség tehát van elég a Pp. életbeléptetése körül, de elosztható. Ehhez azonban főképen az igazságügyminiszterium részéről való gyorsabb munka szükséges. X Elbirtoklás és tehermentesítés. Következő az iigyállás: A kereset beadatik 1910. július 1-én. Felperesek keresetükben előadják, hogy a.. . i számú tjkvben felvett ingatlannak 3/i részét — a jogelődök birtokát is beleszámítva — több mint 50 év óta birják és használják, tehát elbirtokolták. Az ingatlan azonban egészben az alperesek nevén áll. Kereseti kérelmük az, hogy alperesek a 3/< részre adjanak tehermentes bekebelezésre okiratot.