Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 14. szám - Ügyvédjelöltek mozgalma és nagyülése

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 14. számához. Jogesetek a kolozsvári kár. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Költő Gábor. kir. törysz. biró. Az 1277 : XX. t.-c. 20. §-ához. Gyámhatósági jóváhagyás nem kívánható meg akkor, a mikor az afya a végrehsjtliatúnak nyilvánított ittíet hatása alatt elszámolván tizet snrak eredményiben az elleniéinek. 46. 1912. G. 413/2. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság végzett: A kir. Ítélőtábla a felebbezési bíróság ítéletét a S. E. 204. §-a értelmében ieloldja s a felebbezési bíróságot arra utasítja, hogy az ujabban megtartandó szóbeli tárgyalás és netán szükségesnek mutatkozó bizonyító eljárás foganatbavétele után, ebben a végzésben is kifejtettekre figyelemmel, a szabályszerű tényállás megállapítása mellett határozzon újból. Indokok: A felperes felülvizsgálati kérelmében csak azt kérte, hogy a felebbezési biróság ítélete feloldassék és a felebbezési biróság a per folyama alatt létrejött egyezség tekintetében további eljárásra s uj határozathozásra utasíttassák; ennélfogva a felülvizsgálati biróság a S. E. 203. §-a értelmében a felülvizsgálati kérelmen tul nem terjeszkedhetvén, csupán az döntendö el, hogy törvényszerűen van-e helye annak, hogy a felebbezési biróság Ítélete további eljárás elrendelése mellett feloldassék. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt ügyállás szerint a felperes a felülvizsgálati bíróságnak előző feloldó végzése után tartott felebbezési tárgyaláson azt terjesztette elő, hogy az előző felülvizsgálati kérés beadása s az ennek tárgyalására történt határnapkitüzés után, de a válasz beadhatására nyitva álló határidő eltelte előtt P. J. alperesi gyám kifejezetten kijelentette, hogy a jelen pert megakarja szüntetni; ennek eredményében összeszámoltak; a felperesi követelésben az ügyvéd kezéhez 828 koronát kifizetett és a pert egyezségileg befejezték. Ezzel szemben az alperesek azt vitatták, hogy gyámjuk csak a végrehajtás kikerülése végett fizetett. Hogy való-e a felperesi előadás vagy sem, azt a felebbezési biróság meg nem állapította, mert abból indult ki, hogy ezt az egyezséget amúgy sem vehetné figyelembe, miután az egyezség gyámhatósági jóváhagyás hiányában a kiskorúakra nézve nem lenne érvényes. Ennek folytán, miután a felperes az ügy érdemére vonatkozó, netáni szükséges bizonyítékait elő nem terjesztette, a keresetet az ítéletében kiemelt érdemi okokból elutasította. Alapos a felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy az 1877 : XX. t.-c. 20. §-a értelmében az atyai hatalmat gyakorló atyának a gyámhatóság jóváhagyását csak abban a szakaszban tüzetesen felsorolt esetekben kell kikérnie és hogy ezek közé az esetek közé nem tartozik a felperes által vitatott megállapodás. A törvény idézett §-a szemben a 113. §. rendelkezéseivel a gyámhatósági beavatkozást csak a legfontosabb esetekre korlátozza s ezért másokat kizárva sorolja fel azokat az eseteket, melyekben az atya köteles a gyámhatóság jóváhagyását kikérni, hogy intézkedései az általa képviselt kiskorú gyermekeket is kötelezzék. Igaz ugyan, hogyha a peren kivüli egyezség a kiskorú vagyona állagának elidegenítésével vagy megterhelésével jár, a 20. §. e) és d) pontjai értelmében a gyámhatóság jóváhagyása szükKolozsvár, 1913. április 6. séges, de a jelen esetben nem lehet szó erről, mert a felperes által vitatott elszámolás és fizetés akkor történt, mikor a másodbírósági marasztaló Ítélet már meg volt hozva, mely felülvizsgálatra való tekintet nélkül végrehajthatónak volt kimondva, a jelen esetben tehát lényegében csak arról lehet szó, hogy az atyai hatalmat gyakorló atya állítólag lemondott a már beadott felülvizsgálati jogorvoslat érvényesithetéséről és ennek folytán fizetett a már végrehajtható másodbirósági ítélet rendelkezéséíiGz képest. Ha a törvénynek (1877 : XX. 20., 35. §-ok) megfelelő állandó bírói gyakorlat szerint nem szükséges gyámhatósági jóváhagyás az atyai hatalmat gyakorló atya vagy az anya által kötött per közti egyezséghez, kétségtelen, hogy az nem kívánható meg akkor sem, amikor az atya a végrehajthatónak nyilvánított ítélet hatása alatt elszámolván, fizet annak eredményében az ellenfélnek. A 20. §. utolsó bekezdésében foglalt jogügyletről sem lehetvén szó, alapos tehát az e vonatkozásban az anyagi jogszabálysértésre alapított panasz. De miután a felek között vita van a fölött, hogy a fizetés az ügy végleges rendezéséül avagy csak a már foganatba vehetett kielégítési végrehajtás kikerülése végett történt-e ? Ez tisztázandó kérdést képez. A vélelem az alperesek álláspontja mellett van, miután a fizetés oly időben történt, amikor már ellenük kielégítési végrehajtás kérhető volt és mert a felperes által állított feltétlen fizetés ellenében tett alperesi perbeli nyilatkozat, melylyel a feltételes fizetés van vitatva, tagadást képez. Ha a felperesi szóban levő állítás nyerne bizonyítást, akkor az ügy érdem fölötti ítélkezés tárgytalanná lenne, ellenesetben és amennyiben a felperes kereseti kérelmét továbbra is fenntartja, az ügy érdem feletti döntésre kerül a sor, a felülvizsgálati biróság előző feloldó végzésben foglaltak figyelembe vétele mellett. 1913. január 14. Az 1868. LIV. t.-c. 34. §-ához. Váltók kiadása iránt indított keresetekben az illetékességet rendszerint az alperes rendes lakóhelye, cégeknél (33. §.) az üzleti telep helye szabályozza. 47. Szám: 590—1913/1. A kolozsvári kir. Ítélőtábla végzett: Az elsőfokú biróság végzését megváltoztatja, alperes pergátló kifogásának helyt ad, a d-i kir. törvényszék helyi illetékességét leszállítja, a pert megszünteti. Indokok: Felperes d-i bejegyzett kereskedő azon az alapon indított keresetet alperes b-i cég ellen, mert alperes annak dacára, hogy felperes cég tartozása rendezést uyert, a nála minden alap nélkül visszamaradt öt darab váltóját kiadni nem akarja. Kereseti kérelme a váltók visszaadására, ellenesetben értékük birói letétbe való helyezésére irányul. Felperes keresete ennélfogva váltók, tehát ingók kiadása irrnt indított személyes kereset, személyes keresetekben pedig az illetékességet az 1868. LIV. t.-c. 30. §-ának világos rendelkezése szerint, amennyiben a kötelezettség teljesítésére bizonyos hely kikötve nincs, rendszerint az alperes rendes lakóhelye, cégeknél (33. §.) az üzleti telep helye szabályozza. Alperes cégnek e jogtételre fektetelt pergátló kifogásával szemben a felperes cég által az 1868. LIV. t.-c. 35. §-a 2. bekezdésének alapján igénybe venni kért és az elsőfokú biróság által figyelembe is vett könyvviteli illetékesség, mint jellegénél fogva kivételes illetékesség a törvény rendelkezése, valamint a