Erdélyrészi jogi közlöny, 1913 (6. évfolyam, 3-52. szám)

1913 / 12. szám - Telekkönyvi helyesbités a gyakorlatban. Befejező közlemény

46. oldal. Jegesetek Tára 12. szatn. törvényes szabály által kifejezetten kizárt, figyelmen kivül hagyandó és ebből folyóan a felperesi válaszirat beiktatására, illetve a jegyzőkönyvi tárgyalás folytatására halárnap kitűzése mellőzendő és a perben az 18b8: LIV. t.-c. 149. §-ához képest az ügy állásának megfelelő határozat hozandó. Tekintettel pedig arra, hogy a jelenlegi per Ítélethozatalra, az ügy mostani áliása szerint is. alkalmas, még pedig annál inkább, mert a felperesnél; a felebbezésben felhozott az az érvelése, hogy ítélet most abból az okból nem lenne hozható, mivel az alperes csupán a felperesi hala ztási kérelmet ellenezte, de az ügynek ítélet alá terjesztését nem kérte, jogszerű alappal azért nem bír, mert oly rendelkezést secn a felhívott rendelet, sem pedig az 1868: LIV. t.-c. 144. és következő §-ai nem tar­talmaznak, hogy a jegyzőkönyvi tárgyalásra utalt perekben, a jegyzőkönyvi tárgyalásnak törvényes vagy egyezségi időben való be nem fejezése esetén Ítélet csak akkor lenne hozható, ha egyik vagy másik fél az ügynek ítélet alá terjesztését kérte, sőt ellen­kezőleg az 1868: LIV. t.-c. 149. §-a értelmében az ügyiratok ilyen esetben a pertárnok által feltétlenül beterjeszlendök és a bíróság által a perben az ügy állásához képest határozat, tehát megfelelő esetben ítélet hozandó, ezeknél fogva és az első bíró­ság az ügy éraeme szempontjából felhozott okokból az első bíróság ítéletét helyben kellett hagyni. 1913. február 4. Váltóeljárás. A váltó (-járásban hozott permegszüntető végzések ellen irányuló felfoiyamodások a végzések kézbesítésétől számí­tott három nap alatt adandók be. 38. 195/1913. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla végzett: A felfolyamodást hivatalból visszautasítja. Mert: A váltóügyekben követendő eljárást szabályozó 2851/1881. í. M. sz. rendelet 36. §-ának első bekezdése értelmében a váltó­eljárásra tartozó ügyekbe;! a felebbviteli beadványok rendszerint három nap alatt nyújtandók be. Ezen szabály alól kivételt csak a második bekezdésnek ;iz a rendelkezése képez, melyszerint váltóügyekben a végrehajtási eljárás során a felebbviteli bead­ványok határidejére nézve az 1881. évi LX. t.-c. rendelkezései alkalmazandók. Ebből folyóan a váltóeljárásban hozott permeg­szüntető végzések ellen irányuló felfolyamodások is a végzések kézbesítésétől számított három nap alatt adandók be. Minthogy ezen, a hivatkozott rendelet 6. §. 5. pontja alap­ján indított rendes váltókeresettel folyamatba tett pert megszün­tető 6782/1912. p. sz. végzés Dr. H. Gy. b.-i ügyvéd, alperesi képviselők helyettese kezéhez 1912. december hó 18-án kézbe­sittetett s ennek dacára felfolyamodás a kézbesítéstől számított | 8-ik napon: 1912 december hó 26-án, tehát elkésetten nyúj­tatott be: a felfolyamodást az 1881 : LIX. t.-c. 27. §-a alapján hivatalból vissza kellett utasítani.' 1913 februárius 3. Végrehajtási eljárás. Ingatlan árverés esetében, amennyiben az 1883: XI.IV. t.-c. 88. g-ának előfeltételei fenforognak, a birtokrende­zési költségek előnyösen sorozandób. 39. 3033—1912/1. sz.; A kolozsvári kir. Ítélőtábla végzett: Az első bíróság végzésének felfolyamodással egyedül meg­támadott azt a részét, melyszerint a kir. kincstár által felszá­mított 119 korona 22 fillér s járulékai iránti birtokrendezési költségeknek előnyös tételként való sorozása mellőztetett, a vég­zés egyéb részeinek érintetlenül hagyásával megváltoztatja és a 119 korona 22 fillér birtokrendezési költséget előnyös tétel­ként, az előnyös árverés hirdetési és foganatositási költségek, továbá az előnyös kincstári adó és illeték követeléseket köve­tően, de a bekebelezett követeléseket megelőzően sorozza. Mert: Az 1908. évi VII. t.-cikk XVII, cikkelyében foglalt felhatal­mazás alapján kibocsátott 500/1908. I. M. számú birtokrende­zési utasitás 157. §-a és ezen §. által felhívott 1880. évi XLV. t.-c. 35. §-a értelmében a birtokrendezési járulék oly terhet képez, mely az 1883 : XLIV. t.-c. 88. §-a szerint elsőbbséggel birő egyenes adók, illetékhátralékok, az egyenes adók módjára behajtandó egyéb tartozások és községi pótlékok kivételével min­den telekkönyvileg bejegyzett követelés előtt áll, ennélfogva ingatlan árverés esetében, amennyiben az 1883 : XLIV. t.-c. 88. §-ának itt is alkalmazandó előfeltételei fenforognak előnyösen sorozandó. Minthogy a kir. kincstár által benyújtott kimutatás szerint az utóbb felhívott § ban irt előfeltételek fenforognak, az első bíróság szabálytalanul mellőzte a felszámított birtokrendezési költségeknek előnyös sorozását, végzésének vonatkozó ezt a részét ennélfogva megváltoztatni és a kért előnyös sorozásnak helyt adni kellett. 1912 szeptember 9. A tlkvi rdts. 99. §-ához. Az előjegyzésnek nem igazolás utján való törlését — az 1893 : XVIII, t.-e. 53. §-a szerint megszűnt per. — nem akadályozza, s ily esetben a tkvi hatóság hatáskörébe tar­tozik nem csak annak vizsgálata, hogy az igazolási kere­set kellő időben nynjtatott-e be, hanem annak mérlegelése is, hogy az említett törvényszakaszban meghatározott per­elévülési határidő az igazolási keresetre nézve, beállott-e, vagy nem. 40. Ugyállás : A telekkönyvi hatóságnál az előlegyzelt zálogjognak nem igazolás miatt való törlése kéretett, melyet a telekkönyvi hatóság el is rendelt, mert az előjegyzést nyert fél által, annak igazo­lására hivatkozott sommás per irataiból, hogy az előjegyzett követejés iránt per van folyamatba, a tkvi hatóság megállapitptta, hogy ezen per a S. E. 52. §. értelmében már rég megszűnt. .4 kolozsvári kir. Ítélőtábla a tkvi hatóság végzését meg­változtatta s az előjegyzett zálogjog törlésére irányuló kérelmet elutasította, mert az előjegyzést nyert fél kimutatta, hogy iga­zolási keresetét kellő időben beadta, annak elbírálása pedig, hogy a keresetre nézve beallott-e a S. E. 52. §-ában meghatá­rozott perelévülési idő, nem a telekkönyvi hatóság, hanem az illetékes perbíróság hatáskörébe tartozik. (968/1911. I. sz.) .4 m. kir. Curin az elsőbiróság végzését hagyta helyben a következő indokokból: A tkvi rdts 99. §-a szerint a tkvi hatóság hatáskörébe tar­tozik annak a vizsgálata, hogy az igazolási kereset kellő időben nyujtatott-e be, amiből következik, hogy a tkvi hatóságnak köte­lessége az ügy elintézésénél azt is mérlegelés tárgyává tenni, hogy az igazolási keresetre nézve a S. E. 52. §-ának 3. bekez­désében meghatározott perelévülési határidő, vagyis a pernek megszűnte, amelynek jogi következménye, hogy azok a joghatá­lyok, melyek a per folyamatban létéhez vannak kötve elenyésznek. 1911. március 1. 540/1910. P. sz.) Optkv. 1325. íjához. Az optkv. 1335. §-ának a fájdalomdíjra vonatkozó intéz­kedése a Bptkv. 311. és 485. §-ai által hatályon kivül he­lyezettnek nem tekinthető s igy az e címen követelt kár­térítés megítélhető. 41. Ugyállás: A kir törvényszék felperest, ki az alperes gőzfürdőjében, az alperes vétkes mulasztása folytán súlyos égési sebeket szen­vedett, keresetének az 1200 korona fájdalomdíjra vonatkozó részével azért utasította el, mert az optk. 1325. §-a a Bptkv, 311. §-a által, mely a fájdalomdíjról, mint kártérítési alapról említést nem tesz, figyelemmel a Btkv. 485. §-ára, hatályon kivül helyezettnek tekintendő. A kolozsvári kir. Ítélőtábla az 1200 korona fájdalomdíjra vonatkozó első bírósági ítéleti elutasító rendelkezést részben meg­változtatta és e címen felperes részére 500 koronát megítélt. Mert: Egyrészt az első bíróságnak erre vonatkozó álláspontjával szemben a kir. Ítélőtábla az optkv. 1325. §-ának a fájdalom­dilra vonatkozó intézkedését a Btkv. 311. és 485. §-ai által hatá­lyon kívül helyezettnek nem tekinti, mivel az idézett 311. §. csak a büntető ügyben a büntető bíróság által testi sértés ese-

Next

/
Oldalképek
Tartalom