Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 45. szám - Minő polgári jogi jogorvoslat használandó

45 szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 463. hiányok elenyészetése iránt intézkedjék, s szükség esetén jelentést tegyen. Kzen utasitás folytán a kir. ítélőtábla elvijelentőségü határozatainak a gyűjtésére vonatkozóan kiadott megelőző intézkedéseim hatályukat vesztik.* Kolozsvárt, 1907. január hó 20-án. Az elvi jelentőségű határozatoknak a jelen fejezetben tárgyalt gyűjtését mi sem indokolja hathatósabban, mint az a körülmény, hogy az igazságügyi kormány a m. kir. Guria a büntető ügyszakra nézve a hasonló természetű határrozatok gyűjtését elrendelte.** X Miníi polgári jogi jogorvoslat használandó, illetve minő eljárás alkalmazandó a végrehajtói dij megfizetése iránt az 1891 évi 31158. sz, ig. ü. miniszteri rendelet értelmében kibocsátott fizetési meghagyás esetén? Irta: »r. S. G. A tényállás az, hogy a végrehajtó, a végrehajtás foganatosítása után dijait 8 kor 10 fillérben felszámította, nyugtázta es ;izt végrehajtató ki is fizette, a bíróság azonban a végrehajtónak 7 kor. 90 fillért állapított meg, mely végzés jogerőre emelkedett. Mindezek után a végrehajtó ellen, azon a cimen, hogy a részére megállapított összegből 2 kor. nem fizettetett ki, az 1875 évi 26020. sz. ig. ü. min. rendelet 27. §-a, illetve az 1891 évi 31158. sz. ig. ü. min. rendelet 11. §-a értelmében fizetési meghagyást kért, minek folytán a járásbíróság kötelezte j végrehajtót, hogy a megállapított 7 kor 90 fill. dijból még hátra- | lékos 2 kor. dijat 8 nap alatt, végrehajtás terhe mellett fizesse | meg a végrehajtónak. i A végrehajtó nyugtája végrehajtató birtokában lévén, ennek 1 becsatolása mellett előterjesztést, illetve kérést adtam be a járásbírósághoz, a fizetés kifogását emelve és ennek tárgyalását kérve. A városi járásbíróság, 1907. V. 3432—5. sz. a kérést elutasította azzal, hogy a fizetési meghagyást tartalmazó végzés ellen fel folyamodásnak lett volna helye. A járásbíróságnak ezen felfogása, — nézetem szerint, — téves, mert a fizetést rendelő végzés megfelel a fentidézett miniszteri rendeletekben irt rendelkezéseknek, a mennyiben a bíróság a végrehajtó egyoldaldalu kérése folytán köteles azt kibocsátani. Ezen tisztán alaki intézkedés ellen a felfolyamodás tehát célra nem vezethet, mert hiszen a járásbíróság épen azt tette, n mi kötelessége volt. jogot nem sértett. Minthogy tehát jogorvoslatként a felfolyamodás a megkívánt célt nem szolgálhatja, más ut keresendő, s habár bizonyos, hogy sem a hivatolt miniszteri rendelet, sem más jogszabály ily esetre nem intézkedik, ez a körülmény épen nem zárja ki azt, hogy ne alkalmaztassék analógia utján oly eljárás, mely leginkább felel meg perjogunk szellemének. Nem férhet ugyanis kétség ahhoz, hogy a járásbíróságnak a végrehajtó kérése folytán hozott, végrehajtás terhe alatt fizetni kötelező végzése fizetési meghagyás. Természeténél fogva az, mert egyoldalú állítás és kérés folytán állapit meg fizetési kötelezettséget, de határozottan ilyennek nevezi a fenthivatolt két miniszteri rendelet is. Jogi természete azonos tehát az 1893 évi XIX. t.-c. szabályozta fizetési meghagyással és a sommás végzéssel. Ha tehát analógiát veszünk föl, más conclusióra nem lehet jutni, mint arra, hogy a jelen esetben is úgy, mint más fizetési meghagyásnál, módot kell nyújtani az állítólagos adósnak (végrehajíatónak) arra, hogy kifogásait, többek között épen a fizetés kifogását előadhassa. A kifogás elbírálása érdemi kérdés, mely tárgyalás utján döntendő el és semmi körülmények közölt * A gyakorló-jogászok kezébe igen használható gyűjteményt adna az aki a már eddig összegyűlt anyagnak könyv alakban való megjelenését lehetővé tenné. L.: Dr. Tóth Gv.: Az erdélvrészi josszolgáltatás döntvénvtára. Jog. 1904 310 1. A jogesetek hasonló gyűjtésével — tudomásom szerint — még csak a szegedi táblán találkozunk. Az 1903., 1904., 1905. és 1906. években a gyűjtemény nyomtatásban is megjelent. ** A királyi ítélőtáblák mindenkörülmények között üdvös munkát végeznének, ha a kolozsvári ktrályi Ítélőtábla utasításában foglalt elveknek megfelelően az elvi határozatok gyűjtését beindítanák és módot találnának arra is, hogy a gyűjtemény a szegedi tábla teszi is, nyomtatásban is megjelenjék. A kolozsvári királyi Ítélőtábla elvi jelentőségű határozatai a ..Jog" mellékletén jelentek meg mely ily összefoglalásban: „Jogesetek a kolozsvári királyi ítélőtábla gyakorlatából" közölte: Dr. Tóth Gy. sem bírálható el felfolvamodás keretében, arra való tekintettel, hogy a járásbiróságnái a tárgyalás szóbeli: szóbeli tárgyalás tűzendő s a iogvita Ítélet által döntendő el. Más helyes megoldási mód nincs, mert a felfolyamodás — mint felfejtetett — célra nem vezethet, végrehajtás megszüntetési keresetnek meg helye azért nem lehet, mert végrehajtás elrendelve nem lett. A concret eset egyébként a kolozsvári ítélőtáblához került, melynek módjában lesz az ügygyei foglalkozni és jogi nézetének kifejezést adni. KÜLÖNFÉLÉK. üz „Erdélyrészi jogi közlöny" pályadíja. Lapunk 37-ik számában ujabb pályadijat tűztünk ki az erdélyrészi fiatal jogász nemzedék részére. A pályázati határidőt 1908 október 15-éig állapítottuk meg. Sajnos! a megállapított határidőben egyetlen pályamunka sem érkezett szerkesztőségünkbe. Ennélfogva ezen pályázatot megújítjuk. Pályázatunk feltételei a régiek maradnak. Pályázhatnak ugyanis a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblák területén működő kir. jegyzők, aljegyzők, joggyakornokok és a kolozsvári, marosvásárhelyi, brassói és nagyszebeni ügyvédi kamarák területén bejegyzett ügyvédjelöltek. Pálynkérdésül a következő tételeket tűzzük ki ismételten : I. Az uj általános polgári törvénykönyvben miképen szabályoztassék a törvényi öröklésről való lemondás. II. Síiket illessen s mily mérvben a köteles rész ? IBI. ^Siben álljon a köteles rész oltalma élők közötti ajándékozással szemben. A pályázni óhajtók — szabad választásuk szerint — e letelek bármelyikét kidolgozhatják s pályamüveiket idegen kézzel irva a szerző nevét tartalmazó jeligés levél kíséretében az 1908. december hó l-ig megállapított pályázati határidőben küldjék be szerkesztőségünkbe. A borítékon megjelölendő, hogy „pályamüvet" tartalmaz. A pályamüvek terjedelmét nem korlátozzuk. Csak annyit jegyzünk meg, hogy kérdések szövegezése s feltevése — azt hisszük — eléggé jelzi azon feltételünket, hogy a pályamüvek önálló búvárkodás alapján kialakult jogi gondolkozásról s felfogásról kell tanúskodjanak. A pályamüvek bírálására dr. Czikmántory Ottó ügy. kam. elnök, Pozsoni Antal és dr. Akontz János kir. it. táblai birák s dr. Menyhárt Gáspár ügyvéd egy. m. tanár személyében egy I bizottságot kértünk fel, mely bizottság lapunk szerkesztőjével dr. Papp József ügy. kamarai titkárral együtt fogja a beérkezett pályamüveket megbírálva, azokat érdemükhöz képest jutalmazni. A pályadíj 100 kor., melyből: A legjobb cikk jutalma 50 K. A második „ „ 30 K. A harmadik ,. , 20 K. A szerkesztőség' fentartja a jogot arra. hogy az esetleg nem jutalmazott, de dicséretre méltatott cikket e iap hasábjain szintén leközölhesse. A szerkesztőség. = A hivatalos lapból. A király Horváth Károlynak, a kolozsvári kir. Ítélőtábla régi érdemes birájának nyugalomba vonulása alkalmából, a Curiai birói cimet adományozta: Dr. Potovszky Andrást a kir. ítélőtábla kiváló tanácsjegyzöjét, munkatársunkat a kolozsvári kir. tszékhez albiróvá; Létay Gábor jbiróaljegyzöt a hátszegi, dr. Fülöp József alsójárai jbirósági aljegyzőt a marosilyei; dr. Newrirth József gyulafehérvéri tszéki aljegyzőt az ó-radnai kir. jbirósághoz albirákká kinevezte ; dr. Beszterczey István gyergyószentmiklósi kir. járásbirónak a székelykereszturi kir. járásbírósághoz való áthelyezését megengedte. Az adóreform hatása az ügyvédségre. Mim ismeretes, s már lapunkban is kifejtettük, az adóreform az ügyvédi karral rendkívül mostohán bánik. A makacs adókulcs. mfnimáhs tételek felemelése, a bevallási kénvszer és ezzel kapcsolatban az ügyvédeknek a kt-eskedőkkel való egvenlö elbírálása.