Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 8. szám - A kolozsvári ügyvédi kamarának 1907. évi működéséről szóló jelentése. Melléklet az Erdélyrészi jogi közlöny 8. számához

8. szám. Erdélyrészi Jogi Közlöny 71 kapcsolatban a birói testületek önkormányzati jogainak fejlesztésével és kiépitésével s szükségesnnk tartjuk a kongressussal együtt a birói kar egy oly központi szervezetének a megteremtését, amely hivatva legyen kezdeményezőleg és ellenörzöleg fellépni mindazon esetekben, melyekben ezt a birói karnak, mint olyannak, vagy a birói kar egyes tagjaínak érdekeit igénylik. A bírósági jegyzők s a kir. közjegyzők congressusa általában existentialis kérdésekkel foglalkozott s e mozgalmukat, mint a jogszolgáltatás fontos szerveinek életbevágó kérdéseit Nagyméltóságod bölcs figyelmébe ajánljuk. A Budapesten 1907. évi október 7., 8. és 9. napjain megtartott országos ttgyvédgyülés a legfontosabb igazságügyi politikai kérdésekkel foglalkozott. Legelső sorban — és ez természetes is — az országos ügyvédgyülés, az ügyvédi rendtartás reformjának felette fontos s kamaránk által is már oly régóta sürgetett kérdését tárgyalta, kiterjedően e kérdés tárgyalásánál az ügyvédség szervezete, a kamarai bíráskodás, az ügyvéd és ügyfelek közötti viszony s a kari érdekek stb. stb. figyelemreméltó részletkérdéseire. A tárgyalás alapjául a dr. Pollák Illés s dr. Nagy Dezső által elkészített 2 rendbeli törvénytervezet szolgáit. E fontos reform beható tárgyalásánál ismét előkerült a numerus clausus régóta vajúdó terve, mely ellen az 1901. évi országos ügyvédgyülésen oly sikeresen küzdött a szabadsághoz s szabad pályához szokott ügyvédség. 1901 óta is többször volt alkalmunk évi jelentéseinkben kifejezni azon reményünket, hogy az uj ügyvédi rendtartás reformja czélszerü csak ugy lehet, ha fenntartja továbbra is a nyílt testületi szervezetet s fennmarad a szabad ügyvédség szabad verseny mellett, a megélhetésre irányuló működés és foglalkozás megválogatásában minden korlát nélkül. Nagy megnyugvásunkra szolgált, hogy az 1907. évi országos ügyvédgyülés határozataiban is ezen elv jutott diadalra s győzött a szabad ügyvédség nemes eszméje. A magasabb ideális czélok győzelmét látjuk e határozatban. Az országos ügyvédgyülés alkalmával tartott ünnepi lakomán Nagyméltóságod szintén a szabad ügyvédség hívének vallotta magát, és ekkor elmondott beszédéből megnyugvással reményt merítettünk arra nézve is, hogy Magyarorország ügyvédi kara Nagyméltóságodban hatalmas támogatót nyert s bajaink orvosolva lesznek. Hiszen Nagyméltóságod mondotta ez alkalommal, édes reményt, kétségtelen bizonyosságot nyújtva a kétségeskedőknek: „Nem azért, mert magam is az ügyvédi karból emelkedtem arra a helyre, a melyen ma vagyok, hanem azért, mert mélyen meg vagyok győződve arról, hogy szabad ügyvédi kar nélkül szabad ország nem létezhetik és mert meg vagyok győződve arról, hogy szabad alkotmány nem létezhetik hivatása magaslatán álló ügyvédi kar nélkül, kormáuykötelességnek tartom azt, hogy annak az ügyvédi karnak bajait, ahol szükség van rá, enyhítsük és orvosoljuk." A férfias ígéretben biztositékát látjuk annak, hogy a mit oly régóta alapos indokok alapján sürgettünk, várva — kértünk : az ügyvédség szervezetének, vitális érdekeink figyelembevételével leendő reformálását, talán már a közel jövőben elérhetni fogjuk s ezzel lerakjuk egy jövendő hatalmas anyagi gondoktól mentes, nemes élethivatásának élő független ügyvédi kar megteremtésének szilárd alapjait. E reményünkben megerősít Nagyméltóságodnak azon további feltétlen ígérete is, melyet az országos ügyvédgyülés tisztelgése alkalmával az országos ügyvédi nyugdíjintézet létesítése érdekében tett a következők szerint: „Higyjék el, hogy engem sohasem kellett meggyőzni annak szükségességéről, hogy az ügyvédi kar helyzetén segíteni kell s bennem sohasem volt akadálya — és ma van legkevésbbé — annak, hogy az ügyvédi kar a nyugdíjintézmény birtokába jusson. Amit én képviselőházi felszólalásomban már kijelentettem, hogy t. i. a konszenzust várom, az most bekövetkezett. Ha akkor nem nyilatkoztam egészen határozottan, ugy ez azért történt, mert én minden autonómiát és első sorban az ügyvédi autonómiát is becsülni és értékelni tudom annyira, hogy ezen ügyvédi autonómián kormány- és törvényhozási intézményekkel erkölcsileg sem akarok rést ütni és azt gyengíteni. Az a konszenzus, a melyhez felszólalásomban kötöttem az én állásfoglalásomat, most bekövetkezett és fogadják tőlem azt a biztosítást, hogy mindent el fogok követni, hogy törvényhozási kezdeményezés utján a megalkotandó törvénynyel az ügyvédi kar ezen szükséges intézmény birtokába jusson." Nagyméltóságod ez Ígéretének beváltásával maradandó, örök emlékű oszlopot fog felállítani az ügyvédség fejlődésének történetében és sok a jövőért, családjáért aggódó öreg ügyvédnek fogja megkönnyíteni fáradságos, nehéz életpályájának rögös útjait. Az ügyvédi rendtartás reformja kérdésénél bővebb fejtegetések mellőzésével utalunk az e részben korábbi évi jelentéseinkben kifejtettekre s utalunk az országos ügyvédgyülés határozataira, ezúttal csupán annyit kívánunk külön is hangsúlyozni, hogy e reform keretében azzal egyidejűleg az ügyvédképzés kérdés kiindulási pontjául a jogi oktatás reformálását is kívánatosnak tartjuk. Ezúttal is hangsúlyozzuk, hogy az ügyvédi kar erkölcsi és szellemi erejét csak ugy fokozhatjuk, anyagi függetlenségét csak ugy biztosit/iaíjuk, ha az ügyvédi oklevél megszerzését a legmagasabb elniéieíi képzettség és alapos gyakorlottság megszerzésétől tesszük függővé. Ezáltal elérhetjük az ügyvédi pálya túlzsúfoltságának megakadályozását és egy független erős ügyvédi kar megteremtését. Ez irányban az 1907. évi június 1-én életbe léptetett uj vizsgarend némi javulást eredményezett ugyan, de hathatósabb intézkedéseket s ez által tartós s alapos javulást csak a jogi szakoktatás részletes reformjától várunk. Az ügyvédi kar érdekeiről szólván, elismeréssel kell adóznunk Nagyméltóságodnak az 1907. évi XXIV. t.-cz. megalkotásáért, mert e t.-czikkben az ügyvédi kar érdemeinek elismerését látjuk. Az ügyvédi tanács megteremtésében az ügyvédségnek a fegyelmi felebbviteli bíráskodásban való részvételében s az ügyvédvizsgáló bizottság elnökhelyettesének a paritás elve alapján az ügyvédi karból való kijelölésében végre némikép gyakorlati megvalósítását látjuk, azon eladdig csak szóval hangozlatatott elvnek, hogy az ügyvéd a bíróval egyenrangú igazságszolgáltatási tényező. Az országos ügyvédgyülés az ügyvédi kar érdekeit érintő fontos kérdéseken kivül azonban általános jelentőségű igazságügyi politikai kérdésekkel is behatóan foglalkozott igy: a polgári perrendtartással, a szegényvédelem országos szervezésével stb. Kamaránk tagjai ezen a fontos országos ülésen igen szép számmal vettek részt, sőt dr. Menyhárth Gáspár, kamaránk vál. tagja ,,Az ügyvédek egy részének közjegyzői jogositványnyal való felruházása" czimü jelentős kérdés előadója volt, dr. Papp József, kamaránk titkára pedig az „Összeférhetetlenség"-hez adott indokolt véleményt. Dr. Weisz József, kamaránk tagja aktív felszólalásaival, dr. Deák Albert vál. tag pedig mint a congressus jegyzője vettek részt a nevezetes gyűléseken. Ami már most kamaránk 1907. évi beléletének fontosabb mozzanatait illeti, választmányunk és tagjaink sorában a következő változások állottak be: Kamaránk tagjai közül 1907. évben elhaltak: Haller Rezső kir. tanácsos, dr. Asztalos János és Sugár József kolozsvári ügyvédek. Haller Rezső kamaránknak évtizedeken át érdemekben gazdag elnöke, utóbb tiszteletbeli elnöke volt. Közel négy évtizeden át működött az ügyvédi pályán s e hosszú időn át alapos szaktudással, kötelességeinek pontos és lelkiismeretes telje! sitése által testületünknek igazi disze, büszkesége volt: kartársi j szeretete, tapintatos modora s humánus gondolkozása által kií érdemelte kartársai igazi nagyrabecsülését és önzetlen szeretetét. E kiváló tulajdonságai emelték őt kamaránk diszes elnöki székébe és ő e nehéz tisztét bölcs belátással, higgadt megfontolással, tiszta pártatlansággal és igaz szeretettel gyakorolta negyedszázadot meghaladó időn át. Az ügyvédi gyakorlatról s elnöki méltóságáról 1900. novem| ber 27-én mondott le s 1901. évi közgyűlésünk öt örök érdemei elismeréséül tiszteletbeli elnökké választotta meg. Dr. Asztalos János és Sugár József sok ideig voltak kamaránk buzgó, közszeretetben s becsülésben álló tagjai. Kamaránk tagjai sorából önkéntes lemondás folytán kilépett : Rajnai Ignácz gyulafehérvári, dr. Hunwald Lajos és dr. Csiky Aladár kolozsvári ügyvéd, utóbbi kartársunkat Kolozsvármegye törvényhatósága árvaszéki jegyzővé választotta meg. Székhelyét kamaránk területéről más kamara területere helyezte át: Dr. Mártonffy Dezső topánfalvi es dr. Mandel Viktor hidalmási ügyvéd. Gondnokság alá helyezés miatt az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztetett dr. Mezei Géza tordai ügyvéd. A mult évben elhalt elnökhelyettesünk, Gajzágó Manó helyébe elnökhelyettesül az 1907. évi május hó 25-én tartott rendkívüli közgyűlésen megválasztatott dr. Mihály József, kamaránknak több éven át buzgón s lelkiismeretesen mnnkálkodo titkára, kinek titkári működését választmányunk s a közgyűlés is, a titkárságról való lemondása alkalmából jegyzőkönyvi elismeréssel honorálta : dr. Mihály József helyébe titkárnak ugyanazon közgyűlésen dr. Papp József vál. tag választatott meg.