Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 8. szám - A kolozsvári ügyvédi kamarának 1907. évi működéséről szóló jelentése. Melléklet az Erdélyrészi jogi közlöny 8. számához

8. szám. Erdély részi Jogi Közlöny 69. magán-érdek kárára ós hátrányára továbbra is stagnálni fog. A modern jogszolgáltatás pedig ilyent meg nem tűrhet. Itt az ideje tehát elkövetni mindent, hogy: az elhagyott közigazgatási jogszolgáltatás is a fejlődés és rendezés útjára tereitessék s kérjük is Nagyméltóságodat, hogy a fentebb vázol­tak alapján ez irányban törvényhozási uton intézkedni kegyes­kedjék. A mi mármost az igazságügyi törvényhozást általában illeti, ujabban is szükségesnek tartjuk kifejezni azon óhajtásun­kat, hogy az általános polgári törvénykönyv mielőbb megalkot­tassék. Felette méltányoljuk azon mélyreható, alapos munkát, melyet e törvénykönyv előkészítésére szervezett bizottság már eddig elvégzett s örömmel látjuk, hogy azon — már a mult évi jelentésünkben kifejezett óhajtásunk — hogy ezen bizottság működése állandósittassék, a lehetőség szerint megvalósítást nyert, s ez okok alapján reményünket fejezzük ki az iránt, hogy ezen inár oly régóta várt s valóban a jogszolgáltatás létalapját képező törvényjavaslat, mielőbb parlamenti tárgyalás alá fog kerülni. Különösen sürgősnek tartjuk ezen törvényjavaslatnak a parlament elé való mielőbbi beterjesztését azért is, mert ettől a lépéstől várjuk azon régóta általánosan panaszolt visszás tör­vényhozási gyakorlat önként való megszűnését, hogy szerves egységes törvények helyett parczialis, novelláris törvényhozási intézkedéseink vannak; s közigazgatási törvényekben, még pedig elrejtve régi jogi elveket képező magánjogi törvényes rendelke­zésekkel ellentétes magánjogi intézkedések foglaltatnak s általá­ban rendszeres törvényhozás helyett, az igazságügyi törvény­hozás terén a kapkodás jellegével biró s a napi szükség által felvetett kérdésekre vonatkozó intézkedéseket látunk. Soha sem tartottuk czélravezetőnek azt, hogy a polgári törvénykönyv munkálataiból — bár a sürgős szükség követel­ményeképen — egyes részek kiszakittatnak, mielőtt a bizottság az egész gyűjteményre vonatkozó elvi kérdések felett döntött volna, mert alapos aggodalmaink vannak az iránt, hogy az ily módon létesített törvényrészek az általános kódexbe egységesen nehezen lesznek beilleszthetők. A telekkönyvi betétek szerkesztéséről szóló törvénytervezet­nek a parlamenthez való sürgős beterjesztését szintén elsőrangú fontos feladatnak ismerjük. E törvényjavaslatban az ingatlanokra vonatkozólag arra kell törekedni, hogy a telekkönyv és a lény­leges birtokállapot közötti — ma alig-alig létező — összhang helyreállítása és állandó fenntartása biztosittassék. Ennek az összhangnak a létesítése s állandó fenntartása azonban szerintünk csak ugy lehetséges, ha a telekkönyvi ügyekre nézve az ügyvédi kényszer intézményesen biztosíttatik s a községi jegyzőknek ezen fontos intézményt oly sokszor zavaró — ma államilag bizto­sított s propagált — munkálkodása elé gát emeltetik. A telekkönyveknek ezen szempontok szerint való s meg­bízható vezetése érdekében azonban szükségesnek tartjuk azt is, hogy a telekkönyvvezetök minősítése működési körüknek meg­felelő színvonalra emeltessék s ezzel együtt természetesen az anvagiakban való emelkedésük is lehetővé létessék. E célból teljesen magunkévá tesszük a telekkönyvvezetök országos egyesületének nagyméltóságod elé terjesztett memoran­dumában foglalt azon javaslatot, hogy 1. A budapesti és kolozsvári egyetemeken, valamint a jog­akadémiákon telekkönyvi szaktanfolyamok állitanclók fel, ezen tanfolyamokra csak érettségi vizsgával vagy egyenrangú képesí­téssel vehetők fel a hallgatók. 2. A szaktanfolyamot végzett egyének mint telekkönyvi gyakornokok — a számgyakornokoknak megfelő javadalmazással — egy évi gyakorlati időre a kir. ítélőtáblák elnökei által az egyes telekkönyvi hatóságokhoz kineveztetnek. A gyakornokok köte­lesek a gyakorlati idő elteltével valamelyik Ítélőtábla előtt a gyakorlati telekkönyvvezetö vizsgát lelenni. Ennek sikeres leté­tele esetén a XI. fiz. osztályba telekkönyvi tisztekké, majd foko­zatosan segédtelekkönyvvezctökké és telekkönyvvezetökké nevez­tetnek ki. A gyakorlati telekkönyvi vizsgára, vizsgálóbizottsági tagul egy telekkönyvvezetö is behívandó. Elismeréssel adózunk azonban Nagyméltóságodnak azon fe­lette nagy törvényhozási munkálkodásért, melyet annyi fontos és sürgős törvényjavaslatnak előkészítésével fejtett ki. Ezen törvényjavaslatok legfontosabbjaira nézve, melyek közül egy pár már törvényként szentesítve is van, röviden a következőkben van szerencsénk lényegesebb észrevételeinket megtenni. A bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról szóló 1907. évi XVIII. t.-cz. 3. §-ával biztosítva látjuk a bün­tető judicaturánk egységét azáltal, hogy ezen törvényszakasz a Curia büntető tanácsai által hozott teljes ülési határozatoknak törvényes alapot biztosit. A büntető törvénykönyv módosításáról szóló - aképvisalő­i ház igazságügyi bizottsága által már letárgyalt feltétlenül üdvös jogi és sociális elveket tartalmazó törvényjavaslatnak, mielőbbi törvényerőre emelését őszintén óhajtjuk és sürgetjük, mert ugy látjuk, hogy e törvényjavaslat alkalmat nyújt a törvényt alkal­mazó bírónak arra, hogy mikor Ítélkezik, paragrafust alkalmaz, individualizáljon, s figyelemmel lehessen arra, hogy a konkrét esetben a büntetésnek minő eredménye lehet s egyben [ehetővé teszi a megtévedtek számára a megbocsátást. A feltételes el­itélésnek más államokban régóta törvényesített, nálunk azonban csak rég óhajtott intézménye az, melytől a fentvázoll üdvös eredményeket várjuk: miután a javaslat szerint az egy hónapot meg nem haladó tartamban kiszabott fogházbüntetés végrehaj­tását a bíróság különös méltánylást érdemlő okokból csak az esetben függesztheti föl, ha ettől az elitéit magaviseletéte — egyéniségének, életviszonyainak stb. figyelembevételével — ked­vező hatást vár. Mindenesetre helyeselnünk kell a törvényjavaslatnak azon rendelkezését is, hogy a fiatalkorúak részére külön fogház fel­állítását rendeli el, hogy így a contagium veszélye elkerültessék. Különös elismeréssel adózunk a törvényjavaslat azon intézke­déseiért is, melylyel a lopás bűntettével kapcsolatban oly sokszor panaszolt igazságtalan régi törvényszakaszokat megváltoztatja. Sajnosán észleljük azonban e törvényjavaslatnál azt, hogy a büntető törvénykönyvnek csupán egyes részeit módosítja s igy annak sok régi, elavult és hiányos rendelkezése továbbra hatályában fenn tárta Lik. Különösen óhajtottuk volna, hogy ezen novellában a be­csületnek az eddiginél hathatósabb védelem uyujtassék, s óhaj­tdttuk volna azt is, hogy Franciaország mintájára nálunk is gondoskodás történjék az iránt, hogy a ki büntetését már kiáltotta s évek hosszú során át a legkifogástalanabb módon élt, rehabilitdl­tassék, becsületébe visszahelyeztessék. Ez észrevételeink tekintetében azonban megnyugvással vettük tudomásul, Nagyméltóságodnak a novellának az igazsáp­ügyi bizottság előtti tárgyalása alkalmával tett azon sok reményi nyújtó kijelentését, hogy a maga részéről igazságügyminiszteii tevékenységét csak akkor véli befejezettnek, hogyha a büntető­törvénykönyv minden részletére kiterjedő novelláját fogja be­terjeszteni. A büntető novellával kapcsolatban kell megemlékeznünk az uj uzsoratörvényjavaslatról is, melyet Nagyméltóságod már szintén a törvényhozás elé terjesztett. E törvényjavaslatra nézve leglényegesebb észrevételünk az, hogy a javaslat 5. §-ában foglalt azon rendelkezést, mely szerint: uzsora miatt büntetésnek helye nincsen, ha a tettes a följelentés megtétele előtt a szerződés semmiségét elismeri s sértettet kár­talanítja, igen veszedelmesnek tartjuk: Mert ez a rendelkezés a hivatásszerű uzsorást csak báto­rítani alkalmas arra, hogy uzsoráskodását minél szélesebb kör­ben űzze, mert hiszen nem minden uzsora eset jut nyilvános­ságra s ha följelentés fenyegeti, módjában áll egyoldalii cselek­ményeivel a büntetést kikerülni, mig a föl nem jelentett esetek ! busás haszna még is csak megmarad neki. Az uzsora vétségének s bűntettének fogalommeghatározását is igen tágnak tartjuk s aggodalmaink vannak aziránt, hogy ezen labilis meghatározás a gyakorlatban nagy anomáliákra fog vezetni. Évek óta követelték kereskedőink s az ügyvédi kamarák is jelentéseikben az üzletátruházások törvényes szabályozását, mely által a hitelezők most mindennapos kijátszása megakadá­lyozható legyen, ürömmel fogadjuk tehát Nagyméltóságodnak ez irányú, valóban nagy hiányt pótló törvényjavaslatát, a eheque­ról szóló szintén jelentős törvényjavaslattal együtt. Epen ugy fokozott figyelemmel kisértük a kereskedelemügyi minisztériumban az év folyamán szintén a tisztességes kereskede­lem védelme érdekében ^tisztességtelen verseny elleni védekezés'lai­gyában tartott szaktanácskozmány tárgyalásait, melynek során igen érdekes s figyelemre méltó ideák hangzottak el, ezen nem csekély jelentőségű ügy alapos megoldására vonatkozólag. E tanács­kozás eredménye remélhetőleg rövid időn belül, törvényjavaslat alakjában is elénk kerül, s akkor majd módunkban fog állani esetleges észrevételeinket arra megtenni, de már most hang­súlyozni kívánjuk, azon a gyakorlati tapasztalataink által indokolt kívánságunkat, hogy ezen törvényjavaslat keretei közt, törvény­hozási uton kell gátat vetni annak a sok ügynöki visszaélésnek, megtévesztésnek stb., melyeknek kárát épen a csekélvebb intel­ligenciájú kisiparosok és kisgazdák kell ma elszenvedjék. A végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. t.-czikk módo­sítására és kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslatra 'nézve engedje meg Xagyméltóságod, hogy nagybecsű figyelmét kikérjük a törvényhozásnak már évek óta tapasztalt azon irányzata ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom