Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 50. szám - A Magyar Ügyvédek Szövetsége. Alapszabály-terv

506 Erdélyrézsi Jogi Közlöny 50. szám. renden volt a következő két elvi kérdés: 1. Ne illesse-e az örökhagyó házastársat (avagy legalább az özvegy nőt, mint ilyet) a hagyaték valamelyes részének az állaga és ne csak a puszta haszonélvezet köteíesrészül'? 2. A kötelesrész joga hatályára nézve miként konstruáltassék ? Jelesül: a) a kötelesrész törvényi hagyomány legyen-e vagy öröklési (örököstársi) jog'? b) Amennyiben a kötelesrészre jogosult nincsen örökössé nevezve, ne követelhesse-e az örökös mégis, hogy a kötelesrészre jogosult ivadék a kötelesrészének megfelelő hányadban örököstársként lépjen be a hagyatékba? Vagy ellenkezőleg ne követelhesse-e a kötelesrészre jogosult, hogy a hagyatékból a kötelesrésznek megfelelő hányadot ne pénzben, hanem természetben (noha csak a törvényi hagyományos jogával) kapja ki ? c) Átváltoztathassa-e az örökös a kötelesrészül járó haszonélvezetet fakultative pénzbeli járadékra a kötelesrészre jogosult házastárs vagy özvegy hozzájárulása nélkül is *? Egy árverési hirdetmény körözése. Egy Kir. járásbíróság, mint teelekkönyvi hatóság és az ottani föszolgabiróság között vélemény különbség támadt a telekkönyvi hatóság által követett ama eljárás helyessége felett, mely szerint az ingatlanokra elrendelt árverési hirdetmények a szomszéd községekben köröztetnek s e végből az árverési hirdetmény egy példánya a járási főszolgabírónak küldetik meg. E vita nyilván az 1881. LX. t.-cz. 152. §. 1. és 2. bekezdésében foglalt rendelkezés mikénti értelmezése körül forog, i E tekintetben kétféle eljárás ismeretes. Először is a törvény világos rendelkezése értelmében a hivatkozott rendelet 2. bekezdése szerint az árverési hirdetmény egy példánya kifüggesztés s a feltételek megtekintése végett azon község elöljáróságának küldetnek meg, amelynek j területén az elárverelendö ingatlan fekszik. Ez tehát közvetlenül az illető község elöljáróságának lesz beadva. Az id. §. első bekezdése értelmében a hirdetmény a „szomszédos községek területén1' is közzéteendő körözés által. A körözés szó gramatikai értelméből s a törvény sürgetéséből is kétségtelenül az állapitható meg, hogy a körözendő hirdetmény egy példánya teszi meg az utat a szomszédos községekben s az elöljáróság ezt igazolván, a hirdetményt tovább küldi s a többit saját szokásai szerint végzi. Ez akként megy foganatba, hogy a hirdetményi példányok a szomszédos községek illetékes főszolgabírójával közöltetvén, ez kiadja a szomszédos községeknek s a körözés megtörténtével vagy irattárra teszi, vagy visszaküldi a thatóságnak a hirdetményt. A kolozsvári tkvi hatóságnál az a gyakorlat, hogy a bíróság az árverési hirdetmény 1—1 példányát körözésként közvet lenül, meg a mindenkor szóban forgó község szomszédos községeinek s ezek azt a maguk szokása szerint teszik közzé. A főszolgabirák közreműködését ez a biróság nem veszi igénybe. A körözésként küldött hirdetmény további hirdetését a bíróság nem controlirozza, mert nincs hozzá joghatály fűzve. Ez utóbb követett eljárás a közigazgatásra nézve egyszerűbb, de a biróság az 1869. IV. t.-cz. 23. §. 2. bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében helyesen veszi igénybe a föszolgabiró közreműködését is s ezt a főszolgabíró nem tagadhatja meg. A fődolog azonban az egyszerűsítés. A kolozsvári kir. Ítélőtábla elnöke az alsóbb bíróságoktól bekért vélemények alapján az egyöntetű eljárás szabályozása czéljából az ig.-miniszteriumhoz jelentést tett, ahonnan az 190S. évi uovember hó 9-én 21553/938. I. M. IV. szám alatt kelt leiratban az az elvi kijelentést tartalmazó válasz érkezett, hogy: „az ingatlan árverési hirdetménynek az' 1881: LX. t.-cz. | 152. §. 1. bekezdése értelmében az illető községben, ugy a 26 esetben is alkalmazandók, ha a csőd a czég törlésétol számitandó egy év eltelte előtt nyittatik meg. Az a körülmény, hogy a közadós a csödnyitás idején saját czége alatt már kereskedelmi ügyletekkel nem foglalatoskodott, a kereskedelmi csődre vonatkozó törvényes rendelkezések alkalma: ha fását nem akadályozza. 1885—904. Tábla: Egymagában véve az a körülmény, hogy a közadós vaskereskedői üzletét 901. év végén eladta és később a be nem jegyzett Sz. és Z. közkereseti társaság tagja lett, nem zárja ki azt, hogy a közadós saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerüleg ne foglalkozott volna, tehát kereskedelmi ügyletekkei iparszerüleg ne foglalkozott volna akkor, amikor az alperes javára kielégítési végrehajtások foganatosítva és a fizetések teljesítve lettek s minthogy az iratok között feltalálható czégkivonat szerint az Sz. Z. egyéni czég a csődnyitás idejében még megszűnve nem volt s a csőd a vonatkozó csődnaplóbeli iratok szerint ellene, mint kereskedő ellen lett elrendelve s ezzekkel szemben az alperes nem mutatott ki oly körülményeket, melyekből folyóan a Sz. Z. kereskedői minősége a kérdéses időkben bíráknak lenne tekintendő, ennélfogva a kir. Tábla megállapította, hogy Sz. Z. a megtámadott jogcselekmények idejében fizetéseit megszüntetett kereskedő volt annál inkább, mert a végrehajtási iratok adataiból megállap tható, hogy a közadós a kérdéses időkben anyagi zavarának oly külső tanújelét szolgálta, mely nem hagy fenn kétséget aziránt, hogy a közadós fizetéseit akkor már megszüntette volt s alperes erről tudomást szerzett. Curia 2130—905. A II. biróság Ítélete a benne felhozott és felhívott indokok alapján és azért is helybenhagyatik, mert a Cst. 241. §. 2. bekezdése értelmében a Cst.-nek a kereskedelmi csődre vonatkozó hatá27 rozaLai kereskedőkre azon esetben is alkalmazandók, ha a csőd a czég törlésétől számitandó egy esztendő eltelte előtt nyittatik meg, a jelen esetben pedig a közadós egyéni czége a csődnyitás idején a czégjegyzékből még törölve nem volt s így az a körülmény, hogy közadós a csödnyitás idején saját czége alatt már kereskedelmi ügyletekkel nem foglalatoskodott, a kereskedelmi csődre vonatkozó törvényes rendelkezését alkalmaztatását nem akadályozza. 3 IS. §. 3178—895. tabl. 1. A csődeljárás az 1881. évi XVII. t.-cz. 248. §. alapján elrendelhető az esetben is, ha a közadós czége a kereskedelmi czégjegyzékbe sincs ugyan bejegyezve, de ki van mutatva, hogy kereskedelmi ügyletekkel iparszerüen foglalkozik. (Curia 1446.—1895.) 2. A csődnyitásnak két, vagy több különálló jogalany ellen — egy kérvény alapján — csak akkor van helye, ha azok kereskedelmi vagy egyéb társaságot képeznek, különben az ily kérelem mint halmozott hivaalból visszautasítandó. (Curia 1241—896.)