Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 49. szám - A Magyar Ügyvédek Szövetsége. Alapszabály-terv

190 Jogesetek Tára. 49 zsám. Indokok: Alaptalan felpereseknek az az állításuk, hogy a mennyiben valamely kötelmi viszony tekintetében a felek mindkét oldalon többen vannak: az egyik oldalon való egyetemlegességi viszony esetén ennek a viszonynak a másik oldalon is fenn kell forognia. Sem tételes sem más ily értelmű jogszabály nem létezik. Az egyetemlegességi jogviszony természetéből pedig ilyen jogtétel .nem folyik. Erre alapítva tehát felueresek felülvizsgálati kérelme sikeres nem lehet. Alaptalan felpereseknek az 1868. LIV. t.-c. 67. §-ából meri tett érvelése is. E tekintetben a kir. Ítélőtábla helyesnek talália a felebbezési bíróság jogi fejtegetéseit s azokat magáévá téve, a felülvizsgálati kérelmet alaposnak nem vehette. Nem hivatkozhatnak sikeresen a felperesek az 1803. XVIII. t.-e. 112. §. első mondatára sem. Mert nem felpereseknek a perköltségben való elmarasztalását kérik ők alperesként, hanem ezúttal öle a felperesek, kik visszatérítést követelnek (optkv. 1435. §.) a 112. §. első mondata pedig nem vonatkozik egy már megfizetett perköltség visszakövetelési esetére, ugyanez a 112. §-a felülvizsgálati kérdés szempontjából össze sem vethető az optkv. 895. §-ával. Mert a 112. §-a mindenkori perbeli felek közül az egyik oldalon állóknak a perköltségre vonatkozó felelősségét, a másik oldalon állókkal szemben rendezi el, a 895. § pedig az ugyanazon az oldalon érdekelt feleknek egymás irányában való felelősségét szabályozza. E szakaszok együtt vizsgálatából tehát arra a kérdésre, hogy a pénzt közösen felvett alperesek a felvett összegeket egyetemlegesen vagy arányosan tartoznak-e visszatéríteni, semmiféle helyes jogi következtetést levonni nem lehet. És ez felülvizsgálatokban felpereseknek sem sikerült. Tévesen hivatkoznak felperesek az optkv. 1302. §-ára is, mert e § ebben az esetben épen ellenök volna fordítgató. Kétségtelen ugyanis, hogy a pert együttcsen inditó és keresztül hajtó felperesek a mit ezáltal alperesüknek kárt okozhatnak egyenlő részvétel mellett teszik. Az 1302. §. szerint pedig a szerint a kárért csak is egyenlő ahányban felelnének. E szakasz tehát a felperesek felülvizsgálati kérelmét meg nem alapítja. De tévesen is minősitik felperesek keresetüket kár követelésnek midőn csak azt követelik vissza, ami tényleg és bírói Ítélet alapján fizettek, s midőn visszatérítési követelésük azon alapul, hogy az a birói Ítélet, melynek alapján fizettek, hatályon kívül helyezve, a mely alapon való visszatérítési keresetre pedig az optkv. 1435. §-a talál. Minthogy e szerint a felülvizsgálati kérelemben felhozott panaszok alaptalanok, másrészt pedig a felebbezési bíróság az optkv. §-ának, mint az egyetemlegesség keletkezésére, vonatkozó anyagjogi szabálynak megsértése nélkül s az optkv. 888. 889. és 839 §-ainak helyes alkalmazásával döntölt abban a vitás kérdésben, hogy alperesek, kik a pert osztható követelés irántközös felperesség mellett vitték s a fizetett összeget, közös kép; viselőjük utján vették fel, visszatérítés czimén csak arány alperesek ellen, 450 K. és jár. iránt, a brassói kir. járásbíróság előtt folyamatba tett sommás perében felperesnek kérelme folytán itélt. A felülvizsgálati kérelemnek nem ad helyet. Indokok: Felperes megtámadja a felebbezési bíróság ítéletének ÍV. alpontja alatt megállapított azt a tényállást, a mely szerint B Henrik a felperes pénzintézetet is, a V. községben létesült jogügyleteiben állandóan képviselte. Megtámadási indokul előadja, hogy ezt a ténykörülmény, alperesek tartoztak volna, mint védelmi tényállítást bizonyitanit azonban mert nem bizonyilottak s ennek daczára a felebbezési biróság ily tényállást állapított meg, megsértette volna az 1868. évi LIV. t.-cz. 152. §-ban foglalt jogtételt, a mely a bizonyításra kötelezettnek kötelességévé teszi, hogy a kifogását megalapító tényeket bizonyítsa. Ez a panasz nem alapos. Alperesek ugyanis a bizonyító eljárásnak most hivatkozott alap jogtétele szerig említett tényállitásX bizonyítására is tanukat ajánlottak fel, a kiket a biróság ki is hallgatott. A felebbezési biróság pedig a IV. pontban foglalt meg" támadott tényállást B. Henrik és B. Károly tanuknak vallomásai alapján, e vallomásokat az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. §-a alapján szabadon mérlegelve állapította meg azokból a bizonyítottnak vett tényekből, hogy B. Henrik. .felperes_iiitpy.ettaeJk X+.kOZSS&e irányított ügyleteiben ISNfi (írtAl Lyty.i mint bíráló (cenjaur) szerepelt, a kölcsönöket,^pénzfizetéseket közvetítette, a felperesnek pénzfizetéseibe . .von a íkozóa n megt)Tzo'líja (képviselője) volt'. Eljárási jogszabály sértés tehát fönn nem forog, az eljárási szabályok helyes alkalmazásával megállapított fenti tényállás, az 1893 évi XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. E tényállás megdöntésére a felülvizsgálati eljárásban felajánlott tanuk kihallgatása az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében helyet nem foghat. Ebből a tényállásból pedig a felebbezési biróság helyesen vonta le az I. II. és III. pontban megállapított tényállásra tekintettel is, azt a következtetést, hogy B. Henriknek, mint felperesi meghatalmazottnak az a ténye, hogy az I. r. alperes javainak, elárverezéséből befolyt vételárakat fölvette, felperes pénzintézetet,, mint meghatalmazott Kötelezi annaí fogva,'mert az e tekintetben nem vitás tényállás szerint I. r. alperes, B. Henrik, mint felperes képviselője előtt meghatározta, hogy ingó és ingatlan vagyonát a felperesi intézetnél levő 3000. koronás tartozásának kiegyenlítéséül kívánja árverésen eladni és felperesi meghatalmazott (B. Henrik) is ki az árverést vezette, s a vételárt felvette, az árveréskor oly értj^rojj^Jüj^ ho#y a bdblyajwló vételár I. r. alporcsnéVVTciüéi-cs ' InLíXii&gl fcnáiló tartozására lesz fordítva,jx mlM.^ÜiQÉkJbQSl. aJienilk, nimFfeTpergl^ meghatalmazott, s nem mint egyszerűen magánszemély járt éT,~ léhát a meghatalmazott jogviszonyban B. Henrik nemcsak, mint L r. alperes meghatalmazottja szerepelt. A felebbezési biróság tehát a jogvita eldöntésénél helyesen alkalmazta az optkv. 1017. §-t. a melynek rendelkezése szerint a meghatalmazottnak a meghatalmazás korlátain belől való eljárásából jogok és kötelezettségek közvetlenül a meghatalmazó agosan egyento arányban és nem egyetemlegesen felelős;'kV SZCIÍi(^^®ve^ szemben származnak, felpereseknek csupán e miatt emelt felülvizsgálati panasza nr.m ^ Hejyesen mellőzte a felebbezési biróság arra a közömböslehet sikeres. A felülvizsgálati költség viselésére s a képviseleti 1 vényre kért bizonyítás felvételt, hogy B. Henrik őzv. L Demeterné költs éjire vonatkozó reudelkezés alapját az 1893: XVIII. t.-cz. I Anna I. r. alperes más adósságaira mily összegű fizetéseket 204, 168. 108. §-aiban 1908. évi október találja. hó 13 ik napján / A A kötelmi jogból. A meghatalmazottnak a meghatalmazás korlátain belől való eljárásából jogrok és kötelezettségek közvetlenül a meshatalmazó személyével szemben szárníazn'ál? 1908. G. 111/3. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla F. előlegező egylet felperesnek, őzv. I. Demeterné C. Anna, S. Demeter és M. Vázul ítélőtábla F. j teljesített, főleg azért, mert az irányadó tényállás szerint a j meg-illapodás az volt, hogy a jószág eladásából befolyó vételj árat a felperes pénzintézetnél levő 3000 koronás tartozásba f j foesse, ezen megállapodástól az optkv. 920. §. értelmében, yélérni nem lehet, s ha B. Henrik a beszedett összegeket tényleg ' míis czélra is fordította, az jelen per szempontjából nem lényeges. A felülvizsgálati kérelem tehát ez irányban sem alapos. Az anyagi és alaki jogszabályok helyek alkalmazásával megállapított tényállás szerint a pertárgya követelését meghaladó összeget felperes meghatalmazottja átvévén, a történt fizetés úiytán (ptkv. 1412. §.) alperesek marasztalhatók nem voltak. 1903. évi október hó 6. / napján