Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 47. szám - Egyetmás a kikötésekről

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI K'R- ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVl JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 47. számához. Kolozsvár, 1908. november 8. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, kir. törvsz. biró. A kártérítés kérdéséhez. Az 1891. XIB. t.-cz. 1. g-a az egyéni tulajdonjog lényeges tartalmát kitevő jogosítványoknak megfelelően (Optkv. :i54. §.) a mezei birtok szabad használatának elvi álláspontjára helyezkedik. Ezzel szemben a hivatkozott törvény 2. §-ában megengedett nyomásos gazdálkodási rendszer fenntartása az egyéni tulajdont képező mezei birtokok használatának s igy végeredményben a reájuk vonatkozó tulajdonjognak lényeges korlátozását képezi. A nyomásos gazdálkodási rendszer törvényszerű s igy érvényes fenntarthatásának az 1891. XII. t.-cz. 8. §-a szerint lényeges feltétele az, hogy az erre vonatkozó közbirtokossági határozat törvényhatósági jóváhagyásban részesült legyen különben annak minden érdekelt birtokos irányában kötelező voltára hivatkozni nem lehet. Azonban alpereseknek a vitatott tulajdon korlátozását kitevő körülmény minden lényeges ténybeli alkatelemét bizonyitaniok kell. 1908. G. 161/3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság M. Tódor hássági lakos felperesnek B. János a Györgyé s társai ladamosi lakosok alperesek ellen 612 K kártérítési tőke s jár. iránt folyamatba tett sommás perében felperesnek felülvizsgálati kérelme folytán végzett: A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyet ad, a felebbezési bíróság Ítéletét a S. E. 204. §-a alapján feloldja s utasítja a kir. törvényszékel, hogy az 1907. Sp. 436/8. sz. alá érkezett 2527/1908. sz. alispáni átirat 2 darab mellékletének közlése mellett keresse meg újból Alsófehérvármegye alispánját az iránt, hogy a nevezett vármegye törvényhatósági közgyűlése jegyzőkönyveinek megvizsgálása után a kir. törvényszékkel kö- ( zölje, hogy a Ladamos község birtokossági közgyűlése által az 1894. XII. t.-cz. 2. §-a alapján a nyomásos gazdálkodási rendszer fenntartása kérdésében 1895-ben hozott határozat Alsófehérvármegye törvényhatósági közgyűlésében tárgyaltatott-e s ha igen, mikor s a vonatkozó közgyűlési jegyzőkönyv szerint mily eredménynyel? Ez értesítés beérkezte után megtartandó tárgyaláson a peresfelek meghallgatásával állapítson meg a kir. törvényszék perrerídszerüen tényállást a tekintetben, hogy Ladamos község fennt emiitett nyomásos gazdálkodási rendszert a hássági bebirókra fenntartó határozata az 1894. XII. t.-cz. 2. §-a értelmében jóváhagyatott-e vagy nem? Ennek megtörténtévei hozzon a per felebbezési és alább megállapított felülvizsgálati eljárási költségek viselésére is kiterjedő ujabb érdemi határozatot. Indokok : A keresetet elutasító I birói Ítélet helybenhagyó felebbezési bírósági itélet ellen beadott felülvizsgálati kérelmét felperes kifejezetten ugyan a S. E. T. 185. §. a) pontjára alapítja, de annak ama tartalmából, amely szerint felperest panaszolja, hogy a felebbezési bíróság jogszabálysértéssel állapította meg ama tényt s vont le belőle következtetést, hogy felperes Ladomos községében a nyomásos gazdálkodási rendszert nem ellenezte, ahoz tehát hozzájárultnak tekintendő, továbbá a felülvizsgálati kérelemnek arra vonatkozó panaszaiból, hogy a kérdéses nyomásos gazdálkodást fenntartó közbirtokossági határozat törvényhatósági jóváhagyása bekövetkeztével megállapítása jogszabálysértéssel történt, a kir. ítélőtábla a S. E. 190. §-ára tekintettel azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelem a S. E. 185. §. c) pontja alá vonható lényeges eljárási szabálysértéseket is panaszol. biz a panasz alappal bír. Az 1894. XII. t.-cz. 1. §-a ugyanis az egyéni tulajdonjog lényegeges tartalmát kitevő jogosítványoknak megfelelően (Optkv. 354. §.) a mezei birtok szabad használatának elvi álláspontjára helyezkedik. E/.zcl szemben a hivatkozott törvény 2. g-ában megengedett nyomásos gazdálkodási rendszer fenntartása az egyéni tulajdont képező mezei birtokok használatának s igy végeredményben a reájuk vonatkozó tulajdonjognak lényeges korlátozását képezi. Felperes az 1894. XII. t.-cz. 1. §-a alapján a pertárgya mezei birtoka szabad használhatási jogára hivatkozik. Ezzel szemben alperesek azt vitatják, hogy a most említett ingatlanokat, tehát a hássági bebirök tulajdonát képező ingatlanokat is magában foglaló ladamosi határrészre nézve a nyomásos gazdálkodás még 1895 ben a birtokosság által hozott és a vármegye közgyűlése által jóváhagyott határozattal fenntartatott, vagyis alperesek a tulajdonjog korlátozását képező tényre hivatkoznak. Ennélfogva kétségtelen, hogy minden olyan körülményt, amely a tulajdonjog korlátlan szabadságának elvi alapjával ellenkező tényre vonatkozik: a tulajdonjog korlátosságát vitató alpereseknek kell bizonyítani. A felebbezési bíróság ítélete indokolásában ama kijelentésekből, hogy felperes nem állította, mikép a nyomásos gazdasági rendszer behozását az érdekelt birtokosok oly arányban ellenezték volna, hogy az azt kimondó határozat meghozhatásához az 1894. XII. t.-cz. 2. §. 2. bekezdésében irt többség meg ne lett volna s hogy felperes olyan alaki okot fel nem hozott, mely a határozat jóváhagyásának megtagadására alapul szolgálhatott volna: azt következteti a kir. Ítélőtábla, hogy a nyomásos gazdálkodási rendszer kötelező behozatalára vonatkozó alperesi tényállítások bizonyítása terhét a felebbezési bíróság felperesre kívánta hárítani. Miután a tulajdonjog korlátozására alapított kifogásokat mindenekben, kétséget kizáróan az alpereseknek, mint a kik a keresettel szemben jogukat és védelmüket erre alapítják, kellett volna és kell bizonyitaniok: a felebbezési bíróság a bizonyítási teher kérdésére vonatkozó lényeges eljárási jogszabályt sértett, midőn alpereseket e bizonyítási teher alól mentesítette. Figyelemmel továbbá arra, hogy a nyomásos gazdálkodási rendszer törvényszerű s igy érvényes fenntarthatásának az 1894. XII. t.-cz. 2. §-a szerint lényeges feltétele az, hogy az erre vonatkozó közbirtokossági határozat törvényhatósági jóváhagyásban részesült legyen, különben annak minden érdekelt birtokos irányában kötelező voltára hivatkozni nem lehet: figyelemmel továbbá arra, hogy alpereseknek a vitatott tulajdon korlátozását kitevő körülmény minden lényeges ténybeli alkatelemét bizonyitaniok kell, hogy arra sikerrel hivatkozhassanak; e tekintetben nem lévén elegendő negátiv körülményekből vont következtetés; s miután végül a felebbezési bíróság ítéletében nincsen ilyen értelemben megállapított tényállás a tekintetben, hogy Ladamos község közbirtokosságának a nyomásos gazdálkodási rendszert fenntartó határozata törvényhatósági jóváhagyásban valóban részesült-e, e lényeges körülmény tisztázása nélkül pedig a kir. ítélőtábla nincsen abban a helyzetben, hogy az ügyben az egyéb kifejtett tényállás alapján megnyugvással határozhasson: ezekből az okokból a felperes felülvizsgálati kérelmének helyet adni a felebbezési bíróság itéleiét a S. E. 204. §. alapján feloldani s a rendelkező rész szerinti további eljárást a felebbezési bíróságnak meghagyni kellett, annyival is inkább, mert annak a körülménynek, hogy a kérdéses közbirtokossági határozat törvényhatósági jóváhagyást nyert-e, első sorban bizonyítéka az