Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 46. szám - A birák informálása

46. szám. .Jogesetek Tára 177 sorban az atya s ha ez erre magában nem képes, vele együtt az anya köteles eltartani. Ezt a kötelezettséget mindkét alperesnek az Ítéletében kifejtett módon tehát a felebbezési bíróság helyesen állapította meg. Ettől eltekintve az Optkv. 1042. §-ára figyelemmel is helyes az alperesek marasztalása, mert az irányadó tényállás szerint felperes az alperesek törvényes gyermakét tényleg tartotta s ezzel oly költekezést tett. melylyel a fenti törvényhelyek szerint a szülők — alperesek tartoztak volna — s igy annak megtérítését joggal igényli. A perköltségek kölcsönös megszüntetése miatti felülvizsgálati panaszok sem alaposak, mert felperes II. r. alperessel szemben is feltétlen marasztalást kérvén: e tekintetben csak j részben lett pernyertes; viszont a S. E. 111. §-a alkalmazást nem találhat, meri felperes keresete II. r. alperessel szemben, — bárha részben is — sikeres; a csak részben is nyertes felperes pedig költségek fizetésére nem kötelezhető. A felülvizsgálati eljárás költségeinek kölcsönös megszün- , tetését a S. E. 110. 168. illetve 204. §-ai s az a körülmény indokolják, hogy mindkét fél felülvizsgálati kérelme sikertelen, j maradt. A/, ügyvédi dijak megállapítása 1868. LIV. t.-c. 252. § án alapszik. L908. évi szeptember hó 2á. napján. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János. kir. tvszéki bíró, táblai tanácsjegyző. Felülvizsgálati eljárásból. Azokban a sommás perekben, melyekbeu a felebbezési bíróság' ítélete ellen felülvizsgálatnak nines helye, a felebbezési bíróság végzései ellen a peres felek felfolyamodással nem élhetnek. 1908. H. 11. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla végzett: A kir. Ítélőtábla a felfolyamodást visszautasítja. Indokok : A kir. Curiának Ill-ik számú döntvénye szerint azokban a sommás perekben, melyekben a felebbezési bíróság Ítélete ellen felülvizsgálatnak nincs helye, a felebbezési bíróság végzései ellen a peres felek felfolyamodással nem élhetnek. Minthogy a per tárgya 116 korona S7 fillért s a felebbezési bíróságnak Ítélete ellenében az 1893. évi XVIII. t.-c. ISI. §-ához képest a felülvizsgálat ki van zárva, a fölhívott döntvény ez esetben is alkalmazandó volt. Felperesi képviselő a fentiek szerint kizárt felfolyamodásért díjazást és költségtérítést ügyfelétői sem követelhet, mert ki van zárva, hogy ily perorvoslat beadásából ügyfelére előny származhatnék. 1908. évi szeptember hó 29-ik napján. Az elbirtoklás kérdéséhez. A kir. ítélőtábla álláspontja szerint a jó vagy roszhiszemüség kérdése — mely nem tény, hanem fogalom - jogkér_ dés. Felperes az 1893. évi május 17-én a pertárgya ingat, lanra bekeblezett telekkönyvi tulajdont szerzett s hogy ezt alperes elnézte, tehát felperesnek ezt a jogát hallgatólag elismerni látszott, alperes elbirtoklása az optk. 1-197 §-a értelmében félbeszakadt. 1908. G. 106/2. polg. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla H. Márton felperesnek, Kilyénfalva község alperes ellen ingatlan birtoka iránt folyamatba tett sommás perében felperesnek leiülvizsgálati kérelme folytán itélt : A felebbezési bíróság ítéletét részben és aként változtatja meg, hogy alperest viszontkeresetével szintén elutasítja, a ter és felebbviteli költséget kölcsönösen megszünteti, egyebekben azonban a felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad. Indokok : A kir. Ítélőtábla álláspontja szerint, a jó vagy roszhiszemüség kérdése — mely nem tény, hanem fogalom—jogkérdés. Minthogy pedig felülvizsgálattal élő felperes a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállást panasza szerint, csak arra az esetre kívánja támadni, ha a felülvizsgálati bíróság a roszhiszemüséget ténykérdésnek vélné: a felebbezési biróság ítéletében s illetőleg a felebbezési biróság által elfogadott elsőfokú ítélet indokolásában foglalt tényállás elfogadhatólag megtámadva nincsen s eként az 1893. XVIII. t.-c. 197. §-ához képest e helyen is irányadó. Eszerint a tényállás szerint megállapítást nyert az a tény, hogy felperes az 188t. évi március 11-én kelt adásvételi szerződéssel valósággal nem a tölgyesi 214. sz: tjkvben 228/3. hrsz. alatt felvett ingatlant, hanem más ingatlant szerzett meg, hogy tehát az az ingatlan, a melyet felperes az említett 22:5/3. hrsz. jelzés alatt követel, más mint az a mit ő tényleg megszerzett s igy ő nem tulajdonosa annak a dolognak, a mit alperestől követel. Már ebből a megállapított tényből is nyilván kitűnik, hogy felperes kereseti igényét roszhiszemüleg kívánta érvényesíteni, amidőn olyan dolog birtokát követelte, amely dolognak tulajdona nem az övé s emellett közömbös az, vájjon felperes a vételügylet létrejöttekor jóhiszemüleg járt el vagy nem? mert hiszen szerzésének tárgya nem a keresetileg követelt, hanem má : ingatlan volt. A kifejtettekből következik, hogy felperesnek az a panasza, hogy á felebbezési biróság ítélete az optk. 326. 1467. és 1500. §-aiban foglalt anyagjogi szabályokba ütköznék, nem bír alappal, mert a roszhiszemüség megállapítása az optk. 326. §-át födi s mert az optk. 1467. és 1500. §§-aira nem hivatkozhatik az, aki igénye érvényesítésénél roszhiszemüleg járt el. Felperes felülvizsgálati panasza ezek szerint — a felebbezési biróság ítéletének őt keresetével elutasító rendelkezésével szemben elfogadható alappal nem bír. Alperesnek 'ulajdonjoga megállapítását tárgyazó, viszonkeresetét tárgyazólag azonban a felebbezési biróság Ítélete az optkv. 1497. §-ában foglalt anyagjogi szabályt sérti. Azzal, hogy felperes az 1893. évi május 17-én a pertárgya i ingatlanra bekeblezett telekkönyvi tulajdont szerzett s hogy ezt I alperes elnézte, tehát felperesnek ezt a jogát hallgatólag elismerni látszott, alperes elbirtoklása az optk. idézett 1497. §-a értelmében félbemaradt, azóta az elbirtoklás folytatódott ugyan, de a 30 év le nem telt, azt pedig, hogy a 30 év elbirtoklási idő már 1893. évben letelve lett volna, alperes ki nem mutatta, sőt nem is állította. Ennélfogva alperes elbirtoklása címén ezúttal tulajdont nem követelhet, más jogcimet pedig föl sem hozott. A felülvizsgálati panasz e ponton alapos lévén. A felebbezési biróság ítéletét ebben az irányban meg kellett változtatni s alperest viszontkeresetével szintén elutasítani. Eként részben mindkét fél pervesztes lévén az 1883. évi | XVIII. t.-cz. 204., 165. és 110. §-ai értelmében a perköltség 1 kölcsönös megszüntetésének volt helye. Az ügyvédi járandóság megállapítása az 1868. LIV. t.-c. 252. § án alapszik. 1908. évi szeptember hó 29-ik napján. Büntető jogból. 313. Megsemmisítés a BP. 384. §. 6. pontja alapján, mikor a kir. tábla a kir. törvényszék által fölmentett vádlottat távollétében pénzbüntetéssel büntetendő vétségében mondotta bűnösnek: a BP. 510. és 553. §-ában foglalt kivételes intézkedések ugyanis a kir. tábla előtti eljárásban nem alkalmazhatók. 2447—1907. sz. a. A marosvásárhelyi kir. tábla Gy. J. vádlottat ama ténye miatt, hogy 1906 május 1-én K.-Szárazpatak községben az utón A. A. földhöz vágta és ütötte, anélkül, hogy rajta különös sértési nyomokat ejtett volna, bűnösnek mondja ki a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében. Indokok . Minthogy vádlott A. A.-t saját beismerése szerint is megfogta s magától eltaszította, sértett Cs. D., D. J., L. J. tanuk szerint pedig földhöz vágta: vádlottnek e cselekménye, mivel külsértési nyomokat elő nem idézett, becsületsértés vétségét képezi s ebben bűnösnek volt kimondható. Ámbár vádlott a mai főtárgyaláson nem jelent meg, a tábla mégis a vádlott terhére az elsőbiróság ítéletét megsemmisítette, mert a becsületsértés vétségének elbírálása a járásbíróság hatáskörébe tartozik s jelen esetben csak összefüggésnél fogva került a tábla elé s ez a körülmény egymagában nem vonja maga után a tábla előtti eljárási szabályok alkalmazását.