Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 46. szám - A birák informálása

46. szám. Erdélyrészi jogi Közlöny 469. érzelmei és gyűlöletet félretéve, részrehajlatlaiml, lelkiismerete fél meggyőződése szerint szolgáltasson igazságot. Peres ügyekben a biró a per folyamán kifejtett tények és előadott bizonyítékok alapjáp a törvények szerint hoz határozatot. Szóval jogunk kizárja annak a lehetőségét, hogy a biró a perben ki nem fejtett körülményeket is figyelembe vegye, bárkitől eredjen is azoknak fejtegetése. Az pedig a bírónak majzától értetendő kötelessége, hogy azt az ügyet, amelyről dönteni hivatott, legapróbb részleteiben és összes vonatkozásaiban a legbehatóbban ismerje, ebből a szempontból tehát senkinek figyelmeztetésére, vagy kitanitására nem szabad szorulnia. Oly esetben pedig, midőn valamely ügyet nem talál eléggé földeritettnek, vagy a ténykörülményeket eléggé kifejtetteknek: az ítélet feloldásának lehetősége módot ad az észlelt hiányoknak a felek részéről megfelelő póuására. Ebből látni való, hogy az információnak hatása nem is lehet. Mert vagy a perben kifejtettekre terjed ki, — ezeket a birónak a nélkül is ismernie és figyelembe vennie kell, vagy a perben ki nem fejtettekre akarja a biró figyelmét irányítani — ezeket pedig a biró a törvény értelmében amúgy sem vehetné figyelembe. A biró úgynevezett jóindulatának kikérése pedig a legtöbb információnak a kedvelt ürügye, a dolog természeténél fogva azért fölösleges, — mert a biró mindegyik ügyfél érdekében egyaránt részrehajlatlan tárgyilagossággal igazságosan és méltányossággal tartozik bíráskodni s mert a rossz indulatot a törvény és a biró esküje éppen ugy tiltja és kizárja, mint az egyoldalú kedvezést vagy méltányosságot. Ezek szerint az információnak csak káros és veszélyes hatásai vannak. A bírótól igen sok hasznosabban értékesíthető időt rabol el; tág kaput nyit a biró és a jogszolgáltatás, megbízhatóság és hozzáférhetetlenség meggyanusitásának, sőt módot arra is, hogy az érdekelt és jóhiszemű ügyfelek rovására visszaélések is történjenek. Mindezeket a káros és veszedelmes hatásokat kizárná a a birói ügyviteli szabályoknak olyan rendelkezése, amely az információt minden ügyben megtiltja és azért ismételten kérjük Nagyméltóságodat, méltóztassék a birói ügyviteli szabályokat ilyen értelemben sürgősen módosítani. KÜLÖNFÉLEK. flz „Epdélypészi jogi közlöny" pályadija. Lapunk 37-ik szamában ujabb pályadijat tűztünk ki az erdélyrészi fiatal jogász nemzedék részére. A pályázati határidőt 1908 október lö-éig állapítottuk meg. Sajnos! a megállapított határidőben egyetlen pályamunka sem érkezett szerkesztőségünkbe. Ennélfogva ezen pályázatot megújítjuk. Pályázatunk feltételei a régiek maradnak. Pályázhatnak ugyanis a kolozsvári és marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblák területén működő kir. jegyzők, aljegyzők, joggyakornokok és a kolozsvári, marosvásárhelyi, brassói és nagyszebeni ügyvédi kamarák területén bejegyzett ügyvédjelöltek. Pályakérdés ül a következő tételeket tűzzük ki ismételten : I. Az uj általános polgári törvénykönyvben miképen szabályoztassék a törvényi öröklésről való" lemondás. II. Kiket illessen s mily mérvben a köteles rész ? III. Miben álljon a köteles rész oltalma élők közötti ajándékozással szemben. A pályázni óhajtók — szabad választásuk szerint — e fételek bármelyikét kidolgozhatják s pályamüveiket idegen kézzel irva a szerző nevét tartalmazó jeligés levél kíséretében az 1908. december hó l-ig megállapított pályázati határidőben küldjék be szerkesztőségünkbe. A borítékon megjelölendő, hogy „pályamüvet" tartalmaz. A pályamüvek terjedelmét nem korlátozzuk. Csak annyit jegyzünk meg, hogy kérdések szövegezése s feltevése — azt hisszük — eléggé jelzi azon feltételünket, hogy a pályamüvek önálló búvárkodás alapján kialakult jogi gondolkozásról s felfogásról kell tanúskodjanak. A pályamüvek bírálására dr. Czikmántory Ottó ügy. kam. elnök, Pozsoni Antal és dr. Akontz János kir. it. táblai birák s dr. Menyhárt Gáspár ügyvéd egy. m. tanár személyében egy bizottságot kértünk fel, mely bizottság lapunk szerkesztőjével 12 9 kifejezetlen, mint a csödbiróság hatáskörébe tartozókat oda utalta. A Cs. t. I. rész. 3. fejezete alapján folyamatba tett megtámadási perek, melyekhez tartozik a jelen per is —• sem a csődtörvény, sem pedig más törvény által a csődbíróság hatáskörébe utalva nincsenek. Ebből folyóan az I. bíróság nyilván törvényellenesen járt el akkor, amidőn a jelen pert, mint csődbíróság döntötte el. Figyelemmel azonban arra, hogy a jelen megtámadási per a dési tszék előtt, mint amely a végrehajtást elrendelte, indítható volt: tábla ebből az indokból az Ítéletet megsemmisítendőnek nem találta, mert az ujabbi ítélet hozatalára ugyanaz a tszék s az eljárt bíróságnak a korábbi Ítélet hozatalánál részt vett birák is lennének hivatva s igy a megsemmisítés céltalan, miért is a tábla csak annak kimondására szorítkozik, hogy az I. bir. Ítéletből a csődbirósági jelzést mellőzi és hogy ebből folyóan a teljesítési határidőt az e részben irányadó Polg. törv. rtsi szabályokra való fekintettel 3 nap helyett 15 napban állapítja meg. A kereset beadása alkalmával hivatalból vizsgálat tárgyává kelleti volna lenni azt, hogy a csődtömeg" gondnok a per indításához bir-e a törvény által előirt felhatalmazással s ennek hiányában a keresetet pótlás végett visszaadni kellett volna. Miután azonban a felhatalmazás megadása a tömeg belső ügykezeléséhez tartozó kérdést képez, a felhatalmazás hiánya pedig perközben is pótolható s a jelen esetben pótolva is lett: e körülmény a kereset elutasítására indokul nem szolgálhat. Curia • Hk. 19CK IV. 7. 1246—907. I. jegyeztetni s alperes annak tűrésére köteleztetett, hogy az ingatlanok vételárából a hatálytalanoknak kimondott teher-tételekre a telekkönyvi rangsorozat szerint eső összeg alperes helyett a felperes csődtömegnek szolgáltassék ki, és pedig a közadósok ingatlanaira alperes részére előjegyzés utján nyert zálogjog a csődhitelezőkkel szemben azért mondatott ki hatálytalannak, mert alperes kifejezetten beismerte a becsatolt végrehajtási iratokból is kitűnő azt a körülményt, hogy követelésének kimutatott veszélyeztetése miatt kért és nyert közadósok ellen biztosítási végrehajtást s igy már magából ebből a körülményből biztosan megállapítható, hogy a közadósok fizetéseiket már ebben az időben megszüntették, tehát alperes a telekkönyvi zálogjognak közadósok ingatlanaira történt előjegyzésekor mindenesetre tudomást nyert a közadósok fizetéseinek megszüntetéseiről és mert ekként az alperes által a közadósok ingatlanaira előjegyzés utján 1894. okt. 6-án s igy a csődnyitás (1898. febr. 6.) előtt 6 hónapon belül nyert zálogjog, melynél a közadósok jogcselekményét a birói eljárás helyettesíti, a csődtörvény 27. §. 2. pontja alá eső biztosítást képez és mint ilyen megtámadható. Az alperes által ugyancsak a közadósok ingatlanaira bekebelezés utján nyert zálogjog pedig a csődhitelezökkel szemben azért mondatott ki hatálytalannak, mert az, hogy alperes a közadósok ingatlaira már korábban kieszközölt zálogjogi előjegyzést utóbb kielégítési végrehajtás utján igazolta, csak a biztosítási végrehajtás folyamául jelentkezik. (7338—900.) 5. Alperes nem lévén kereskedő, hanem haszonbérlő a fizetés megszüntetésének ténye megtámadási alapul nem szolgálhat és a csödtömegqondnok tartozott volna bizonyítani, hogy a csödnyitási kérvény beadása és a fize-