Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 45. szám - Minő polgári jogi jogorvoslat használandó

174 Jogesetek Tára. 45 szám. 385. §-ának 1. a) pontja alapján megsemmisíti s vádlottakat a j bűncselekmény vádja alól a BP. 326. §-ának 1. pontja alapján felmenti. Indokok: A tábla P. Gy. sértettet, habár éjjeli őri szolgálatot telje­sített, nem tekintette hatósági közegnek, mert az az eljárás, hogy éjjeli őrséget a község összes lakosai fölváltva, kijelölés szerint teljesítenek, az esetenként örséget teljesítő magánszemélyt hatósági közeggé nem avatja. Nem avatja hatósági közeggé nemcsak azért, mert erre vonatkozólag töle esküt vagy fogadalmat nem vesznek ki, hanem és főként azért, mert az ily kirendelés ad ugyan az illetőnek némi közmegbizatási jelleget, de azért az a községi elöljáróság­nak sem tagja, sem közege nem lesz; mert a hatósági közeg megbízatása, alkalmazása a dolog természetéből folyóan állandóbb kell. hogy legyen s nem lehet kitéve oly íluktnácziónak, mint ez esetben, ahol az alkalmazás csak az esküdt kijelölésétől, üzenetétől vagy attól függ, hogy az illető otthon van-e; vállalja-e a megbízatást vagy sem. Ily módon őrködő egyén tehát a Btk. 165. § ában meg­jelölt hatósági közegnek nem tekinhető. (1907. évi decz. 23-án 2463. sz. a.) A kir. Curia : A tábla ítélete a. főügyész semmiségi panasza folytán a BP. 437. §-ának 5. bekezdése alapján megsemmisítte­tik és a tábla az alábbiaknak és a BP. 438. §-a 2. bekezdésé­nek figyelemben tartásával uj eljárásra ulasittatik. Indokok : >MUi » ,••-Í7j14|<f) f A tábla vádlottakat a hatóság elleni erőszak vádja alól azért mentette fel, mert a sértett, nem állandóan alkalmazott községi éjjeli őr, hanem azt a szolgálatot, mint a község lakosai közül, akik az éjjeli örséget felváltva teljesitik, erre a czélra a községi esküdt által kijelölt személy, csak egy éjjelre teljesítette. A táblának ez az álláspontja téves : mert a Btk. 166. §-ának 1. pontja szerint a nyilvánosan felállított katonai és polgári örök minden további feltétel nélkül hatósági közegeknek tekintendők. A Btk. megfelelő rendelkezése azonban eznttal nem alkal­mazható, mert a tábla ítéletéből nem tűnik ki. hogy a tábla valónak fogadta el a törvényszék íteletének összes ténybeli meg­állapításait, különösen pedig azt. hogy bár B. M. a vádlottakat a sértettnek éjieli őri minőségére figyelmeztette, mindamellett a vádló'tak a sértettet tovább bántalmazták ; ennek, vagy más meg­felelő tényeknek hiányában pedig nem dönthető el az a lényeges kérdés, hogy a vádlottak a sértett éjjeli őri minőségét a tett elkövetésekor tudták-e? Ezeknél fogva a tábla ítéletét a főügyész semmiségi panasza folytán a BP. 437. §-ának 5. bekezdése értelmében meg kellelt semmisíteni s a táblát uj eljárásra utasítani. A végrehajtási eljárásból. Az fi 881. évi L.X. tezikk 158. §-a értelmében a végrehajtás alatt nem álló társtulajdonosokat kétségkívül megilleti az a jog. hogy a 156. §. alapján az ők hányadára elrendelt J árverés esetén a végrehajtató követelését magukhoz vált- j sák. Az árverési hirdetményből kiszámítható végrehajtáséi j követelés hirói letétbe helyezése mellett a már kitűzött j árverést fel kell függeszteni a végrehajtató esetleges több- { let követelésének megállapitSaatása előtt is, másrészt azon- ! ban a bíróság előtt való felszámolás előtt a végrehajíatói követelés átruházása, csupán az árverési hirdetményből ki­tetsző összeg letétbe helyezése mellett jogszerűen nem tör­ténhetik. 2306—1908. polg. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla P. Jánosnak P. Pompejusné elleni birói letét ügyében végzést hozott : Az elsötoku bíróság végzését abban a részében, a mely szerint az 1908. évi augusztus hó c-ra kitűzött árverést felfüg­gesztette, helybenhagyja, egyebekben az 1881. LX. törvényezikk 34. §-a, illetve az 1881. évi LIX. tezikk 58. §-a alapján feloldja, s utasítja a kir. járásbíróságot, hogy felek meghallgatására tűz­zön ki határnapot, e tárgyaláson hívja fel végrehajtatót követe­lésének felszámítására, ennek megtörténte után a megváltás kér­désében, s ezzel összefüggően a követelés átruházása kérdésében hozzon uj határozatot. Indokok : jog, hogy a 156. §. alapján az ők hányadára elrendelt árverés esetén a végrehajtató követelését magukhoz váltsák. A magához váltás feltétlen jogként van megadva; viszont azonban az csak a végrehajtató egész követelése kifizetésével történhetik, de az egész kiszámítása nem függhet a végrehajtató tetszésétől, hanem csak azok az összegek számithatók fel, melyek az 1881. évi LX. t.-czikk 189. 190. és 192. §-ai szerint is sorozhatok lennének. Ezekből következik, hogy mig egyrészt az árverési hirdet­ményből kiszámítható végrehajtatói követelés birói letétbe helye­zése mellett a már kitűzött árverést fel kell függeszteni a végre­hajtató esetleges többlet követelésének megállapithatása előtt is, mert a társtulajdonosokhoz árverési hirdetményből kitetsző kö­vetelésénél többnek fizetését a saját veszélyükre nem eszközöl­hetik, viszont a végrehajtató sem tartozik a résztörlesztést el­fogadni, s követelése átruházását megengedni. Egész követelése azonban csak a bíróság előtt történő felszámolás utján lévén mindkét fél részéről megnyugvással megállapítható; mivel a társtulajdonosok fizetése birói letét utján eszközölhető ugyan, előzetes megegyezés megkísérlése nélkül is (optkv. 1425. §.), másrészt azonban a bíróság előtt való felszámolás előtt a végre­hajtótól követelés átruházása, csupán az árverési hirdetményből kitetsző összeg letétbe hely4£ése mellett jogszerűen nem tör­ténhetik. A végzés feloldása felek mcghaUgaíásásának elrendelése az átruházás kérdésében tehát szükségessé vált. Úrbéri eljárásból. Az a kérdés, vájjon felperest mini beltelkes községi lakost megeEőző birtoklás hiányában is megilleti-e a ködösből való részesedés s illetőség az időközben elért tiszta jövedelem­ből való részesedés joga ? oiyan jogkérdést képez, amely­nek eldöntése érvényben álló birtokrendezési törvényeink értelmében kizárólag a birtokrendezési bíróság hatáskö­rébe tartozik. 1908. H. 10. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla mint felü lvizsgálati bíróság végzést hozott : A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyja. Indokok : Felperes a per tárgyalása során is fenntartott keresete szerint, nem a szóban forgó közbirtokossági erdőre tényleg gya­korolt használatának az előbbi állapotnak megfelelő fentartása iránt, hanem a közbirtokossági erdő hasznához mint községi beltelkes gazdának fennálló jogosultság megállapítása s alpere­seknek ezen a jogalapon fizetésre kötelezése iránt perel. E szerint ez a per jogper; a melynek az eldöntése attól függ, hogy felperest mint belső telekkel bíró községi lakost megilleti-e a közbirtokossági haszonvétel joga és milyen mérték­ben vagy pedig nem illeti-e meg? A döntés tárgyát nem befolyásolja az alperes részről közbe­vetett és a tényleges állapot fenntartásának szükségességét és .logos voltát előtérbe helyezni látszó, az az alperesi védekezés, hogy a kereset szerint követelt összegek kifizetése a közbirto­kosság gazdasági ügyviteli szabályzatának megfelelően és arra tekintettel, hogy a folyamatban levő arányositási per még be­fejezést nem ért, az előbbi használathoz képest történt és tör­ténik, mert a pernek a kereset és nem az alperesi védekezés ad jogi alapot. Nem szenved kétséget, hogy ha felperes a megbontott előbbi tényleges állapotnak megfelelő használat fenntartásáért birtokpert tett volna folyamatba az a vonatkozóan fennálló jog­szabályok alapján az arányositási per befejezésétől függetlenül^ lett volna elbírálandó. De az a kérdés, vájjon felperest mint beltelkes községi lakost megelőző birtoklás hiányában is megilleti-e a közösből való részesedés, s illetőleg az időközben elért tiszta jövedelj méböl való részesedés joga? olyan jogkérdést képez, a melynél eldöntése, érvényben álló birtokrendezési törvényeink értelmében kizárólag a birtokrendezési bíróság hatáskörébe tartozik. f Minthogy pedig az emiitett bíróság előtt annak a jogkér­désnek megállapítása iránt az eljárás a kereset beadása idejébén már folyamatban volt: kétségen kivül áll, hogy az eljárás fel­függesztése, az 1893: XVIII. t.-c. 44. §-nak felhívásával, helyes alapon történt. 1908 évi szeptember hó lS-ik napján. Az 1881. évi LX. tezikk 158. §-a értelmében a végrehaj­tás alatt nem álló társtulajdonosokat kétségkívül megilleti az a

Next

/
Oldalképek
Tartalom