Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 45. szám - Minő polgári jogi jogorvoslat használandó

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI K'R- ÍTÉLŐTÁBLÁK ELV! JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 45. számához. Jogesetek a kolozsvári kár. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, kir. \&vhz. biró. A kereskedelmi jogból. A törvény a szövetkezet hitelezőjének, a szövetkezet tagjai ellen kereseti jogot csakis akkor enged, ha a szövetkezet ellen a csőd befejezést nyert; az, hogy a szövetkezetnek van-e vagyona s hogy abból a hitelező kielégítést nyert-e, vagy sem, az 1881: XVII. t.-c. 257-361. §§-ban foglalt rendelkezésre is tekintettel csak a csőd folyamán, illetőleg annak befejezése ntán állapithaté meg. 1993. G. 129—3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizgálati bíróság Sz. József mészáros marosludasi lakós felperesnek, B. György és társai alperesek ellen 584 K. 92 fill. tőke s jár. iránt folyamatba tett sommás perében felperesnek felülvizsgálati kérelme f olytánj itélt. A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek nem ad helyet. Indolcok: Felperes írásban beadott felülvizsgalati kérelmében az 1893: évi XVIII. t.-c. 185. §. a. és c. pontjai alapján anyagi és alaki jogszabálysértés miatt támadta meg a felebbezési bíróság ítéletét, a felülvizsgálati tárgyaláson azonban — a helyes jogi minősítésnek megfelelően — azt a panaszát is anyagi jogszabálysértésként kívánta érvényesíteni, mely a felebbezési bíróságnak a kereset jogszerű alapjának .hiányára vonatkozó jogi álláspontja ellen irányul. Ezek szerint a felebbezési bíróság által megállapított tényállás felülvizsgálati kérelemmel megtámadva nincs s így az az 1893: XVIII. t.-c. 197. §. rendelkezése értelmében a felülvizsgálati eljárás rendén és irányadó E tényállás a kővetkező. Felperesnek a marosludasi husfogyasztési szövetkezettel szemben - melynek alperesek tagjai — munkabér címén 640 K. összegű megítélt követelése van, mely a jelen perrel követelt összeget meghaladó részében végrehajtás utján kielégítést nyert a szövetkezet vagyonából, a szövetkezetnek azonban egyéb vagyona nincs s hitelezője sincs más a felperesen kívül és csőd sem lett a társaság ellen elrendelve. Ily tényállás mellett nem sértett anyagi jogszabályt a felebbezési bíróság, mikor azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy felperesnek ezúttal nincs kereshetőségi joga az alperesekkel szemben s ennek folyományaként a keresetet elutasította. A jelen esetben alkalmazandó jogszabályt ugyanis a K. T. 231., 232. §§. foglalják magukban, melyek közül a 231. §. megállapítja ugyan a szövetkezeti tagok vagyoni felelősségét a társaság kötelezettségeiért arra az esetre, ha azok a társaság vagyonából ki nem elégíthetők, de a 232. §. az érvényesítés módját ily esetben két feltételhez köti, nevezetesen, hogy a társaság vagyonára elrendelt csőd befejeztessék s hogy a követelés a csődnél felszámítva, illetőleg megítélve legyen. Ennek a lendelkezésnek szükségképeni következménye, hogy a szövetkezet tagjai ellen nem lehet sikerrel fellépni, ha a törvény által megszabott ezek a feltételek nincsenek meg. Már pedig ebben a perben, amint az előrebocsátott tényállásból kitűnik, a nevezett szövetkezet tagjai ellen irányuló keresetnek a felhívott törvényszakasz által megkívánt előfeltételei, nevezetesen a szövetkezet ellen esőd elrendelése s annak befejezése és a csőd folyamán a felperesi követelés bejelentése és valódinak elismerése, nem forogni fent s ezért ez idő szerint nincs a felperesnek az alperesekkel szemben kereseti joga. Kolozsvár, 1908. október 25. A felperesnek az az érvelése, hogy a K. T. 232-a a fenfoigó esetben már csak azért sem nyerhetne alkalmazást, mert a szövetkezetnek vagyona nincs és különben is ö az egyedüli személyes hitelezője s igy a szövetket ellen a csőd az 1881. XVII. t.-c. 87. §-a értelmében el sem rendelhető, jogszerű alappal nem bír, mivel egyrészt a törvény a szövetkezet hitelezőjének a szövetkezet tagjai ellen kereseti jogot csakis akkor enged, ha a szövetkezet ellen a csőd befejezést nyert s mivel másrészt az, hogy a szövetkezetnek van-e vagyona s hogy abból a hitelező kielégitést nyert-e, vagy sem, az 1881: t.-c. 257—261. §§-ban foglalt rendelkezésre is tekintettel csak a csőd folyamán, illetőleg annak befejezése után állapítható meg. Ezekből ;iz okokból a felülvizsgálati kérést el kellett utasítani. A felülvizsgálati eljárással okozott költségekre s az ügyvédi munkadíjra vonatkozó rendelkezés az 1893: XVIII. t.-c. 108., 109.. 168., 204. §§-in s az 1868. LIV. t.-c. 252. §-án alapul. 1908. évi október hó 5. napján. Az ajándékozás kérdéséhez. Az a kifejezés, hogy igazi áhütatos érzésből szent fogadalmat tesz, szülei halála ntán, saját vagyonából ajándékozni ' a helybeli egyháznak (felperesnek) egy hold (lffOO •) ingatlant. Sem ajándékozást, hanem a jövőben történendő ajándékozás iránti Ígéretet foglal magában. 1908. G. 153—2. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság itélt. A kir. itélőtála a felülvizsgálati kérésnek nem ad helyet. Indolcok: A kir. ítélőtábla a felperesnek a felebbezési biróság ítélete ellen intézett s az 1893. évi XVIII. t.-c. 185. § a. és c. pontjaira alapított felülvizsgálati kérelmét alaptalannak találta. Nincs megtámadva s igy az idézett t.-c. 19"('. § értelmében a felülvizsgálati bíróságra nézve is irányadó a felebbezési bíróság által megállapított az a tényállás, hogy az a néhai P. Sándor által Mezőörményesen 1887. au .usztus 10. napján kiállított „ajándékozási okmány" cimü okirat, melyre felperes keresetbe tett igényét alapítja, alakilag valódi. Ez okirat tartalma szerint a megnevezett P. Sándor „igazi áhítatos érzésből szent fogadalmat tesz, szülei halála után, saját vagyonából ajándékozni a helybeli egyháznak (felperesnek) egy hold (1600. •) ingatlant". Tehát az okirat nem ajándékozást, hanem a jövőben történendő ajándékozás, iránti Ígéretet foglal magában. Mivel pedig az ily megmásítható ígéretből érvényesíthető jog illetőleg kötelezettség nem származik: nem sértett tehát anyagi jogszabályt a felebbezési biróság, mikor az okiratot a fennebb ismertetett helyes értelemben magyarázva, annak jogi, hatályt nem tulajdonított s ennek következményeként felperest a keresettel elutasította. Az előrebocsátottakból nyilvánvaló, hogy lényegtelen a jelen per elbírálásánál az a körülmény, vájjon özv. P. Sándorné az ajándékozási Ígéretet tevőnek édes anyja beleegyezett-e a kérdéses terület kiszakitásába. Ezért a felebbezési biróság alaki jogszabálysértés nélkül mellőzhette az erre megajánlott bizonyítás felvételét. Ezek után az optkv. 936. §-ának helytelen alkalmazásra s a II. III. r. alperesek (vevők) rosszhiszeműségére vonatkozó panasz pontok nem igényeltek méltatást. A felülvizsgálati eljárással okozott költségekre s az ügyvédi munkádijra vonatkozó rendelkezés az 1893: XVIII. t.-c. 108. 109. 168. 204. s az 1868. évi LIV. t.-c. 252. §-án alapul. 1908. évi október hó 5 napján.