Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 45. szám - Fiat justitia! - Teljes ülési értekezleti megállapodások a királyi ítélőtáblákon

462. Erdélyrészi Jogi Közlöny 45. szám. 1. A kir. ítélőtáblai biró urak — a hozzájuk egyidejűleg intézett fölkérésem folytán — az általok előadott ügyekben és különösen azokban az esetekben, a melyekben a kir. ítélőtábla utolsó fokban határoz, az ülésben ki fogják emelni, hogy az általuk készített előadmány elvi kijelentést is tartalmaz és ezt az előadói iven is jelezni fogják. A méltóságos elnök urak fölkérésem folytán szintén ügyelni fognak, hogy a vezetésük alatti tanácsban keletkezett elvi kijelentést tartalmazó határozat előadmányi ivére ezen körülmény feljegyeztessék. 2. Az ily határozatok lemásolásakor a kiadóhivatal és a jegyzői iroda kezelője figyelemmel lenni köteles, hogy az első bírósághoz, illetőleg sommás felebbviteli bírósághoz leküldendő példányokon felül a gyűjtemény számára — prodomo — a) a polgári és felülvizsgálati ügyekben még két példány és b) a büntető ügyekben még egy példány készittessék. 3. A kiadó, illetve jegyzői iroda kezelője a „pro domo" készített példányokat a kiadás alkalmával visszatartja és egy e czélra készítendő számjegyzék melleit minden hó 1-én az addig gyűjtött példányokat át fogja adni és pedig a) a bűnügyi határozatokat a büntető tanács mindenkori jegyzőjének, b) a polgári ügyszakokra, illetve a sommás felülvizsgálati szakra vonatkozó határozatokat a mindenkori könyvtárnoknak. 4. A könyvtárnok ur a neki kézbesített polgári ügyszakokbeli, illetve sommás felülvizsgálati határozatokat megosztva tovább adja az I. és II. polgári tanács kézi könyvtárát kezelő tanácsjegyző uraknak, ugy hogy minden egyes elvi kijelentést tartalmazó határozat mind a két kézi könyvtárban elhelyezve levő gyűjteménybe bekerüljön. A mennyiben a kiadó, illetve jegyzői irodakezelő nem kellő számú példányt kézbesítettek volna, a főkönyvtárnok köteles a pótlás iránt a nevezetteknél intézkedni. A polgári tanácsok jegyzői a nekik kézbesített határozatokat gondosan átolvassák és az alábbi ügyszakok szerint csoportosítva a gyűjteménybe elhelyezik. A tételes törvény szakasza a határozat előlapján szines irónnal rájegyzendö, igy pl.: (1878. XXXVII. t.-cz. 17:>. §.) Ezenkívül egy tárgymutató lesz nyitandó, a melyben aa elhelyezett határozatok rövid tartalma vezérszók alatt feljegyzendők. (Index.) A határozatok a következő csoportok szerint osztandók be: /. Polgári anyagi jog : a) az osztrák ptkv. (a szakaszok sorrendjében), b) úrbéri és birtokrendezési ügyek. c) a bányajogi és d) házassági jog és eljárási határozatok a vonatkozó törvények rendszeréhez képest. II. Polgári alaki jog: a) Perjog. (1868 UV. alapt.) b) Sommás felülvizsgálati ügyek. (1893. XVIII.) c) Végrehajtási eljárás. (1881. EX. cl) Telekkkönyvi rendtartás. e) Örökösödési eljárás. (1894. XVI. t.-cz; ///. Hitéltö'rvényeJcre vonatkozó határozatok. a) Váltó alaki és anyagi jog. (1876. XXVII. t.-cz.-) b) Kereskedelmi anyagi és alaki jog. (1875. XXXVII.) c) Gsödjog és eljárás. (1881. XVII.) 6. A büntetőtanács mindenkori jegyzője pedig a határozatokat a következő csoportokba fogja beosztani: IV. a) Anyagi büntetőjog. (1878. V.) b) Alaki büntetőjog. (1896. XXXIII. t.-ex. i c) Pénzügyi kihágási ügyekre vonatkozó határozatok. Egyebekben ide vonatkozólag az 5. pontban jelzett teendőket szintén végzi. 7. A fegyelmi ügyekben keletkező elvi jelentőségű határozatokat az elnöki iroda vezetője, mint fegyelmi kiadó gyűjti, ugyanilyen módon. Az elnöki titkár urat kértem fel, hogy ezen gyűjtemények pontos és szabatos vezetését ellenőrizze, s a netán tapasztalandó 6 alperes a biztosítási végrehajtás utján szerzett zálogjogot a közadós ellen elrendelt csődnyitást megelőzően 13 nappal; minthogy továbbá alperes a kereskedő közadós ellen a biztosítási végrehajtást előzőleg végrehaj tásilag már lefoglalt ingó vagyonára is foganatosította. Ebből pedig egyrészt nyilvánvaló az, hogy közadós az ellene foganatosított biztosítani végrehajtás előtt már fizetéseit megszüntette, mivel kereskedő léte daczára tűrte azt, hogy az alapvégrehajtás ellene foganatosittassék, másrészt pedig az, hogy alperes a biztosítási végrehajtás foganatosítása utján a fizetések megszüntetéséről tudomást szerzett, tekintve végül, hogy a közadósnak jogcselekményét a kiküldött végrehajtónak eljárása pótolja: alperes zálogjoga a Csődtörvény 27. §-ának 2. pontja alapján megtámadható volt és a keresetnek helyt kellett adni. (Curia 1903. október 2 án 5591—i903. sz. a. kelt ítélete. 3. Közadósnak a csödnyitás előtt keletkezett, a csődtörvény 27. és következő §-aiban felsorolt joycselekvényei megtámadJiatásának alapfeltétele, hogy ezek által a csődhitelezők megkárosittassa nak. 1390-1904. I. Alperes tagadásával szemben felperes csődtömeg azt, hogy alperes a megtámadás tárgya vételügylet megkötése alkalmával (1902. deczember hó 27-én) tényleg több és nagyobb értékű árut kapott és vett át az eladó közadós czégtől, mint a mennyi az eladás tárgyáról felvett leltárban kitüntettetett, nem bizonyította, erre a döntő körülményre bizonyítékot fel nem hozott. Mái' pedig a vételi összeget 30.000 koronában megállapító vételi szerződésnek színleges és a csődhitelezőket megkárosító voltát az a körülmény, hogy alperes az áru7 raktár értékesítése által befolyt pénzből a közadós czég némely hitelezőinek kielégítésére 47216 korona 92 fí 11. összeget fordított, azért nem bizonyitja, mert alperes a per során kijelentette, hogy az átvett áruraktárt az általa beszerzett árukkal kiegészítette, a minek valósága abból is kitűnik, hogy az alperes ellen foganatosított zárlat alkalmával 25000 korona értékű oly árukészlet is találtatott, melyre felperes elfogadható bizonyítékot nem hozott fel az iránt, hogy az a közadós czég által eladott készlethez tartoznék s igy az alperesnek az az előadása, hogy az áruraktár értékesítéséből fizetett ki 4700 koronát meghaladó összeget a közadós czég egyes hitelezőinek kielégítésére, ügy értelmezendő, hogy az az összeg nem kizáróan a közadóstól átvett, hanem az alperes által kiegészített áruraktár értékesítéséből folyt be. Egyébként, ha a 47000 koronát meghaladó összeg egyedül a 3000:) korona értékben átvett áruk értékesítéséből is folyt vojna be, ez a körülmény egymagában véve nem enged biztos következtetést arra nézve, hogy az áruk értéke a tényleges értéktől nagy mérvben eltérő és feltűnő alacsonyan állapíttatott meg, mert egy teljes áruraktár vételára mindig tetemesen alacsonyabb, mint a kicsinyben való elárusitás által elérhető vételár, a minthogv a rendes kereskedelmi forgalomban a kereskedő által fizetett beszerzési ár mindig tetemesen kisebb a részletekben való eladásnál elérhető árnál, mely utóbbinak meghatározása már a további költség és a lehető nyereség számbavételével történik; jelen esetben tehát a beszerzési és eladási ár közti különbözet nem oly mérvű, hogy ez a vételügylet szintéit voltának megállapítására bizten adatul szolgálhatna. Még az a körülmény sem szolgálhatna alapul a vételügylet hatálytalanítására! hogv alperes ttfe ellenértékül kikötött összeget tényleg a czég hitelezői követeléseinek kiegyenlítésére nem' is fordította volna, mert ez felperest csak arra jogosítaná fel. hogv alperes-