Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 40. szám - A kis összegű polgári perek bíróságáról

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁR! ÉS MAROSVÁSÁRHELYI K'R. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVIJELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI Melléklet az Erdélvrészi Jogi Közlöny 40. számához. Kolozsvár, 1908. szeptember 20. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, kir. törvsz. biró. A kereskedelmi jog köréből. Az elveszés fogalmához pedig nem szükséges, hogy az áru holléte ne ismertessék, hanem elég ha a fuvarozó bármi okból nem képes azt kiszolgáltatni és közömbös, vájjon az áru útközben, vagy a rendeltetési helyén veszett-e el, ha csak az elveszés a kiszolgáltatás előtt történt. Itfig a kárkövetelés, mint bármely más követelés tatán annak esedékessége napjától a hitelező a késedelmi kamatot követelheti (ker. törv. 383. §.) az esedékesség pedig nzm tehető az stéüethozás napjára, a perbehivő és perbehivott közötti jogviszony a perben nem dönthető el és a védelem elvállalása a szavatossági kötelezettség elismerésének nem tekinthető. 1908. G. 66/4. sz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság K. S. felperesnek Szamosvölgyi vasút részvénytársaság alperes ellen 997 K. iránt folyamatba tett sommás perében itélt : A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek nem ad helyet. Indokok: A felebbezési bíróság ítéletében a következő tényeket állapította meg: Felperes cimére 1906. aug. hó 27. napján 2 láda képke ret, 4 láda és két kosár könyv érkezett meg a dési vasúti állomásra, azonban ezen csomagok elcseréltettek, mert a központi szállító hivatal azokat alperes raktárából K. Antalhoz szállitván, felperesnek kiszolgáltatni nem tudta. Felperes a cimére érkezett árukat a dési Hungária szálloda udvarán találta meg felbontott állapotban s egy láda, melyben könyvek voltak, szét volt esve és meg volt ázva. Megállapította továbbá a felebbezési biróság, hogy egy terakotta tál el volt törve s a könyveket tartalmazó ládából 25 kgr. suly hiányzott; végül megállapította, hogy a felperes cimére érkezett küldemények B. Kálmán alperesi részvénytársaság tisztviselője által csak 1906. augusztus 28. napján a fentebb jelzett hiányok és sérülések mellett adattak át s hogy a felperes kára 601 K. 20 fül. tett ki. Alperes a felebbezési biróság Ítéletének ténymegállapításait az alábbi vonatkozásban támadta meg s elsősorban alaki jogszabálysértésként azt panaszolta, hogy a felebbezési biróság eljárási jogszabályt sértett akkor, mikor mellőzte a szerinte perdöntő ama ténykörülmény megállapítását, hogy a felperes részére, valamint a K. Antal cimére feladott és egyidejűleg megérkezett s hasonló csomagolású áruknak jelzése teljesen azonos volt s ennélfogva felperes az áruk kiadásánál megtévesztetvén: a bekövetkezett kárért felelősségre nem vonható. Ez a panasz nem alapos, mert a felperes árui 430 kilót, az elcserélt áruk pedig 250 kilót nyomtak; ennélfogva mikor a felebbezési biróság a kicserélt árukra vonatkozólag azok feltűnő suly különbségéből azt állapította meg, hogy azok az alperes alkalmazottainak kellő felügyelete és gondossága miatt egymástól megkülönböztethetők lettek volna, jogszabályt nem sértett s igy ha a számjelzések azonosságának megállapítását mellőzte is, nem követett el lényeges eljárási jogszabálysértést, mert e körülmény megállapítása a fenti megállapítással szemben ügydöntőnek nem volt tekinthető. Nem volt figyelembe vehető az a panasz sem, hogy a felebbezési biróság a terakotta tálra vonatkozólag nem állapította meg, hogy annak a törékeny volta külsőleg jelezve nem volt s igy a vasút a szállítás közben épen eme mulasztás folytán bekövetkezett kárért felelősségre nem vonható, mert a ténymegállapítás e hiánya megtámadva nem lett s igy az a kérdés, hogy az áru törékeny volta jelzésének hiánya a fuvarozó felelőségét megállapitja-e vagy sem felülvizsgálat tárgyát nem képezhette. Ezek szerint a felebbezési biróság ténymegállapításait a S. T. 197. §. értelmében irányadóul kellett elfogadni. Mint anyagi jogszabálysértést azt hozta fel alperes, hogy a bekövetkezett kárért nem K. Antal perbehivottal szemben állapíttatott meg a felelősség, holott ez a védelmet elvállaha s megállapítható az, hogy a kár be nem következett volna, ha a tévesen hozzá kézbesített árukat át nem vette és fel nem bontotta volna. Ez a panasz szintén alaptalan, mert a S. T. 23. §-ának utolsó bekezdése értelmében alkalmazandó 1881. LIX. t.-c. 10. §-ának végső bekezdése szerint a perbehivó és perbehivott közötti jogviszony a perben nem dönthető el és a védelem elvállalása a szavatossági kötelezettség elismerésének nem tekinthető. A perbehivott és a felperes közötti jogviszonynak eldöntése is tehát mellőzendő volt e perben, mert e perbehivásnak az a célja, hogy a szavatosság esetében a szavatos a kártalanítás alól magát a perbeli hívás vélelem miatt fel ne szabadithassa. Csupán a védelem elvállalása miatt a perbehivott felett a szavatosság terhében még akkor sem lehet elmarasztalni, ha e perben a perbehivó és perbehivott közötti jogviszony eldönthető volna s ha a szavatosság esete valóban fenforogna. Alaptalan alperesnek az az anyagi jogszgbálysértés miatti panasza is, hogy a felebbezési biróság a kereskedelmi törvény 394. és 402. §-ában foglalt jogszabályok megsértésével állapította meg a kártérítési kötelezettséget, mert felperes árui sértetlen állapotban érkeztek meg és sértetlen állapotban is szolgáltattak át K. Antalnak; ennélfogva a később bekövetkező kár a fuvarozó terhére meg nem állapitható. E panasz alaptalan azért, mert a kereskedelmi törvény 422. és 398. §-ai szerint a fuvarozó a kárért az átvételtől a kiszolgáltatásig felelős, ha csak nem igazolja az utóbb idézett szakaszban érintett valamelyik körülmény fenforgását, amiről a felebbezési biróság Ítéletében foglalt ténymegállapításra tekintettel, nincsen szó. Az elveszés fogalmához pedig nem szükséges, hogy az áru holléte ne ismertessék, hanem elég, ha a fuvorozó bármi okból, nem képes azt kiszolgáltatni és közömbös, vájjon az áru útközben, vagy a rendeltetési helyen veszett-e el, ha csak az elveszés a kiszolgáltatás előtt történt. További panaszként azt hozta fel alperes, hogy a felebbezési biróság jogszabálysértéssel mellőzte annak megállapítását, hogy mely könyvek voltak a vasútra feladva és hogy azok a könyvek, amelyek elvesztek megvoltak-e a P. Viktor könyvtárában, mert az erre vonatkozó tény megállapítása nélkül a kár összegét megállapítani nem lehetett volna s hogy a terakotta tál értéke megállapítva nincsen. Tekintettel arra, hogy a kárösszegnek megállapításánál a felebbezési biróság a perbeli adatok mérlegelése mellett indokolási kötelezettségének eleget tett s idevonatkozó ténymegállapítása jogszabálysértés nélküli; alperesnek az ide vonatkozó panasza figyelembe vehető nem volt. A felebbezési bíróságnak az a rendelkezése, hogy a kártérítésben elmarasztalt alperest a kereset beadásától számítandó kamat fizetésre is kötelezte: anyagi jogszabályba nem ütközik, mert ugy a kárkővetelés, mint bármely más követelés után annak esedékessége napjától a hitelező a késedelmi kamatot követelheti (ker. törv. 282. §.) az esedékesség pedig nem tehető az itélet hozás napjára, mint azt alperes vitatja. 1908. évi július hó 4. napján.