Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 40. szám - A kis összegű polgári perek bíróságáról

420. Erdélyrészi Jogi Közlöny 40. szám. rendelet, nem intézkednek az iránt, hogy a törvény kihirdetése előtt már elrendelt végrehajtások a kihirdetés után, vájjon a | régi, avagy az uj törvény értelmében foganatosíthatók. Fejtegetésének alapját az képezi, hogy miu'án a Vhn. 31. §-a általában azt a kedvezményt, hogy valamely végrehajtás a régi törvény értelmében foganatosítható — bizonyos előfeltételek fennforgása esetén — a bíróságnak a végrehajtást elrendelő végzésében ez irányban hozott határozatához köti, a törvény kihirdetése előtt hozott végrehajtást elrendelő végzések pedig, a dolog természete szerint ily határozatot nem tartalmazhatnak, ennélfogva, véleménye szerint, az ilyen végrehajtások — az uj törvényben biztosított mentességekre ki nem terjedhetnek — ha csak a hitelező ez iránt külön közbevetett kéréssel nem fordul a birósághoz. Dr. Biró Balázsnak ezt a véleményét helyesnek s törvényben gyökerezőnek nem tartjuk s eltekintve attól, hogy az ilyen közbevetett, szerintünk célnélküli kérésekkel, a feleknek csak ujabb oknélküli költséget okoztatnának, a törvényből is kimagyarázhatjuk, hogy ez irányban semminemű aggodalomra okunk nincsen. Altalános jogi elv az, hogy egyetlen törvény sem bir viszszaható erővel; de az is jogi axióma, bogy minden bírói határozat a maga tartalma szerint foganatosítandó. A Vhn. kihirdetése előtt a végrehajtások, a birói határozat kifejezett tartalma szerint is az 1881. évi LX. t.-cz. értelmében s annak alapján rendeltettek el, annak foganatosítása is tehát csupán ezen törvény alapján történhetik. Annál is inkább áll ez, mert a Vhn. 31. §-ának olvasása ( után mindjárt észrevehetjük, hogy a törvényhozó még azon végrehajtási ügyekben is, melyekben a végrehajtás a törvény kihirdetése után, 30 napon belül, illetve 1 éven belül kéretik, megadja azt a kedvezményt, hogy a végrehajtást hiányos előfeltételek mellett, a régi törvény értelmében foganatosíthassuk. A végrehajtási ügynek kritikus időpontját tehát a végrehajtási törvény vagy a novella alkalmazása szempontjából, a végrehajtás elrendelése képezi s ezért az elrendelő végzésben mondandó ki, hogy az a V. T. avagy a Vhn. szabályai szerint foganatosítandó. Ebből pedig a contrario az következik, hogy azokra az ügyekre, a melyek a novella kihirdetése idejében már ezen a kritikus ponton (a végrehajtás elrendelésén) tul voltak, a Vhn. nem vonatkozhatik, vissza nem hathat, annál kevésbbé, mert az ilyen ügyekben az elrendelő végzés amúgy is tartalmazza a Vhn. 31. §-a 4. bekezdésének utolsó pontjában foglalt határozatot, midőn a végrehajtás a dolog természete szerint az 1881. évi LX. t.-cz. alapján rendeltetett el. A Vhn. a felvetett kérdésben megszoritó intézkedéseket nem tartalmazván, mi se igyekezzünk tehát abba ilyeneket belemagyarázni, pláne midőn ez a magyarázat törvényeink szellemével sem egyeztethető össze. m ' A harmadik értekezést, melylyel ezen czikk keretében foglalkozni akarunk, dr. Bognár Mátyás budapesti ügyvéd irta s „Az ügyvédi gyám- és nyugdijpótló alap létesitésé"-ről szól s az ügyvédek lapjainak 39 í-zámában jelent meg. Bognár cikke egy életre való eszmét vet föl, mely érdemes arra, hogy bővebben foglalkozzanak vele az érdekeltek s a melyet épen azért minden kritika nélkül, a következőkben közlünk : Az utóbbi időben sajátszerű közvélemény képződött ki rólunk. Különös ez éppen akkor, amikor az ügyvédek száma a legmagasabbra emelkedett, a mikor az ország akaratát alkotó parlament harmadrésze ügyvédekből áll, a mikor a közelmúlt tanúságai mindenkit meggyőzhettek arról, hogy a lezajlott alkotmányküzdelemből az ügyvédi elem alaposan kivette a maga részéi. Szóval, ha valamikor, ugy most kellett meglátni, hogy ennek az országnak egyetlen igazán független, a nemzet érdekeiért mindenkor helyt álló és arra képes tényezője van — az ügyvédség. Viszont nézzünk végig a társadalmi élet ezer és ezer szövedékén. A legtöbb gazdasági. hitelK kereskedelmi, közjótékonysági egyesület vezetőségének élén ügyvédek állanak. Mégis az ügyvédet türt elemnek tekintik. Olyan valaminek, a mi — majdnem — szükségtelen — rossz ! A fiatalabb birák egyrésze — tisztelet a kivételnek — az ügyvédet nem jó szemmel nézi. Mert az ő nézete szerint sokszor megnehezíti, meglassítja az Ítéleti numerusok gyors képződését ! Természetes, szegény ország vagyunk, hol az alperesek vannak többségben, ezek tehát éppen nem jóakaróink! Ez a néplélektani tünet — nevezzük igy — bizonyitja legjobban a társadalmunk kiskorúságát. Mert többnyire mindent az I egyéni érdekek szempontjából néznek. i Ezért nem méltatják kellőképen az ügyvédség helyzetét. ! Holott a független, erős ügyvédség egyúttal társadalmi alkotmányjogi szükség. " Kétségtelen, az uj ügyvédi nyugdíjtörvény mégis csak ez okok nyomása alatt keletkezett. Sokan mondják, jobb volna, ha nem hozták volna. Magam sem tartom a nyugdij-táblázatot teljesen kielégitőnek. Azért a törvényt mégis hálásan fogadom. Mert ugy gondolom évtizedek leforgásával az intézmény a szerény alapokon indulva mégis csak megerősödik. Nem vagyok azonban tisztában azzal — s ugy gondolom mások sem — hogy a kamarákra, mint jogi személyekre háramló fizetési kötelezettség micsoda visszahatással lesz a — fizetőképes tagok megterhelésére ? Erősek az aggályaim, hogy egyes kamarák — első sorban a budapesti — fizetőképes tagjai kedvezőtlen viszonyok bekövetkezésével anyagilag túlterhelve lesznek. Nézetem szerint az uj ügyvédi rendtartás megalkotásakor ezt a kérdést egy csekély jóakarattal megoldhatnék. Távol áll tőlem, hogy az ügyvédség az ő nyugdijalapja javára akár az államtól, akár a társadalomtól bármit is kérjen, vagy elfogadjon. Ugy gondolom azonban, egy kevés méltányosság mellett az állam, a társadalom se várhatja, hogy az ügyvédségtől évrőlévre százezrekre rugó ingyen szolgálatot — ajándékot — elfogadjon. Értem a szegényjogon perlekedő polgári és bűnügyi védelmet, a vármegyei tiszteletbeli ügyészeknek az állam részére i teljesített ingyen munkálatait. Saját érdekünkből érdemes volna a statisztikai adatok központi beszerzése arról, hogy mekkora ezeknek az ingyen munkálatoknak évenkénti pénzbeli értéke'? Nos tehát, mivel sem indokolt, hogy ezt az időbeli veszteséget, ezt a munkaértéket — az állam az ügyvédektől elvonja. Sajnos a nobile officiumok kora lejárt. Kérdezem, ma ki teljesit a jogszolgáltatás terén — ingyenmunkát az állam részére ? A közjegyzőket kivéve senki. A közjegyző is csupán a 200 koronán alóli hagyatékok tárgyalását végzi díjtalanul. Ez elenyésző csekély szolgáltatás, ha viszont nézzük, hogy a közjegyző privilegizált személy. így ebben a helyzetében az a csekély ingyenes szolgáltatás bőven visszatérül. Semmi különösebb okát, helyesebben igazságos jogalapját nem találom annak, hogy az ügyvéd, a kinek az állam semmit sem ad; a szegényjogi védelemmel az ügyvédséget továbbra is megterheli. Másrészről — ugy gondolom — ezekből a munkálatokból az ügyvédség sem óhajtana egyéni hasznot. Tehát az uj ügyvédi rendtartásnak a szegényjogi védelmet szabályozó paragrafusa közé be kell iktatni, hogy a szegényjogi védelmeket az ügyvéd továbbra is köteles ugyan ellátni, de a bíróság által megállapítandó dijakat a bűnügyi átalány köteles a munkát teljesítő ügyvéd kamarájának pénztárába negyedévenkint beszolgáltatni. Hasonló rendelkezést kellene fölvenni a vármegyei tiszti ügyészek által az állam részére teljesített ügyvédi munkák dijaira vonatkozólag is. Az igy képződő tőkéből minden kamara területén egy „nyugdijpótló" alapot kellene teremteni. Ebből fedezné azután a kamara a törvény 4. §-a szerint őt terhelő járulékfizetését; az esetleges évi maradványból fölszaporodó töke pedig — idővel — kellő alapot nyújtana arra, hogy a nyugdíjra jogosítottak járuléka a törvényben megállapított kulcs szerint arányosan emeltessék. X D his összegű polgári pereh bíróságáról. (A p. perrendtartás javaslatára tekintettel.) Irta: »r. Tóth Óyörgry. Igazi öröm tart uralma alatt, a mióta a korszakot alkotónak Ígérkező nolgári perrendtartás az életképesség formáját magára veszi. Örvendek, a mióta a perjog közel jár ahhoz, hogy a rettenetes összevisszaságtól érdekes középkori maszkját a modern élet rokonszenves és őszinte ábrázatává készül átváltoztatni, de viszont elszomorodom, a mikor a törvény szépséghiányaira gondolok, a melyek, ha kinövik magukat, a gyakorlatban megint csúnyán fognak festeni. Mint biró boldog vagyok abban a tudatban, hogy a perrend alapelvén: a szóbeliségen — az alaposság és gyorsaság perjogi kívánalmainak megfelelően — az anyagi igazság életre kell de fázom attól a gondolattól is, hogy az anyagi igazság bábái: a gyönge birák és gyönge ügyvédek (tisztelet a nagy többségnek)