Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 39. szám - A Homestead törvénytervezetről

410. Erdélyrészi Jogi Közlöny 39. szám. kőző szerződés megkötése előtt és annak megkötésekor, ugy 1 Ákácsos Sámuelt, mint az ügyleti tanuként szerepelt Németh Sándort és Komporály Mózest felvilágosította és többször figyelmeztette, hogy ő a kérdésben forgó ingatlant Ákácsos Ferencznek és nejének már eladta és annak bizonyítására az ezekkel megkötött szerződést is felmutatta, Ákácsos Sámuel azonban ennek daczára unszolta Jakab Lajost arra. hogy azért csak adja el neki az ingatlant és indokolta is ezt azzal, hogy ő haragszik Ákácsos Ferenczre, a korábbi vevőre. A B. P. 437. §-ának 1. bekezdéséhez képest a Guriát kötelező és a felülvizsgálatot kizáró módon határozatának alapjául veendő, e tényeknek félre nem magyarázható értelménél fogva kétségtelen, hogy a perorvoslattal élő vádlottak alaptalanul hivatkoznak az ö jóhiszeműségükre, mert e tények szerint a vádlottak a szerződés megkötésekor tudták, hogy Jakab Lajos a kérdéses ingatlannak már nem volt tulajdonosa, «mivel azt megelőzőleg másnak eladta. A biróság tehát a B. P. 385. §-ának 1. a) pontjában emiitett anyagi semmiségi okon nem sértette meg a törvényt, mert vádlottaknak a kétszer eladott ingatlan megszerzésére és a tulajdonjog átíratására vonatkozó tette bűncselekmény, mivel abban bent foglaltatnak a B. T. K. 400. §-ában meghatározott közokirathamisitásnak tényező elemei. Alaptalan a semmiségi panasznak a B. P. 385. §-ának 1. b) pontja czimén emelt része is; mert a fentiek szerint megállapított tényekből okszerűen következik; hogy Jakab Lajos azért adta el az ingatlant másodszor, hogy magának jogtalan hasznot szerezzen, az Ákácsos Sámuel és Komporály Mózes cselekményének czélzata pedig a Jakab Lajos czélzatával egyesült, mihez képest a vádlottak terhére ebben a vonatkozásban megállapított tett helyesen minősíttetett a B. T. K. 400. §-ának 1. bekezdésébe ütköző és e szakasz 2. bekezdése szerint minősülő közokirathamisitásnak. A semmísági panasznak eme részei tehát a B. T. K. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében el voltak utasitandók. Anyagi jogszabályt sértettek meg azonban az alsóbiróságok Ítéletük ama rendelkezésével, melylyel Ákácsos Sámuelt a B. T. K. 215. §-ában meghatározott és a 216. §. szerint minősülő hamis tanuzás bűntettében mondották ki bűnösnek. Ugyanis a táblának az elsőbiróság ítéletéből elfogadott ténymegállapítása szerint, a Jakab Lajos által eladott ingatlannak az Ákácsos Sámuel nevére történt átíratása után, Ákácsos Ferencz mint első vevő, a polgári bíróságnál Ákácsos Sámuel ellen a tulajdonjogának telekkönyvi átírására alkalmas okirat kiállítása végett pert indított, mely perben Ákácsos Sámuel eskü alatt azt vallotta: a szerződés megkötésekor nem volt tudomása arról, hogy Jakab Lajos a neki eladott ingatlant már megelőzőleg Ákácsos Ferencznek és nejének eladta. Ezeknek és a közokirathaniisitást illetően a fentiek szerint valóknak elfogadott tényeknek alapján állapította meg a biróság Ákácsos Sámuelnek a hamis tanuzás bűntettében való bűnösségét. Minthogy azonban a B. T. K. 224. §-a 1. pontjának világos rendelkezése szerint a hamis tanuzás miatt nem büntethető az, a ki a valónak megvallásával önmagát büntetendő cselekménynyel vádolná, a jelen esetben pedig a polgári perben a kereseti tényállás a B. T. K. 400. §-ába ütköző közokirathamisitás vádját is magában foglalja, mihez képest a vádlott akkor, midőn eskü alatt vallotta azt, hogy neki a szerződés megkötésekor nem volt tudomása arról, hogy Jakab Lajos az ingatlant korábban már másnak eladta, a közokirathamisitás miatt ellene emelt vádat tagadta, tehát a megállapított tényekhez képest a valónak megvallása által önmagát büntetendő cselekmény elkövetésével vádolta volna; ennélfogva Ákácsos Sámuelt a büntethetőséget kizáró ok alapján, a jelen Ítélet rendelkező része értelmében, a hamis tanuzás bűntettének vádja alól fel kellett menteni. Az Ákácsos Sámuel terhére fenmaradt közokirathamisitást illetően a büntetés kiszabásánál helyesen állapíttatott meg enyhítő körülménynek a büntetlen előélet és a vádlott nagyszámú családja. De eme enyhítők, súlyosító körülmény nem létében is nem oly nyomatékosak, hogy a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával, a büntetés rendkívüli enyhítését igazolhatnák. Ezeknél fogva a B. P. 385. §-ának 3. pontja czimén emelt semmiségi panaszt, mint alaptalant, a B. P. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében el kellett utasítani, s vádlottat a B. T. K. 91. §-ának alkalmazásával, a bűnössége fokának megfelelő börtönbüntetésre kellett ítélni. (1908. évi április 23-án, 3110. sz.) KÜLÖNFÉLÉK. A Homestead törvénytervezetről éitekezik igen érdeTíe^en dr. Messlény Arthur kir. járásbiró a „Jogállam" 7-iki sz. szeptemberi számában. A javaslat alapos ismertetése, jogi megvilágítása után szerző az alábbi consequentiákhoz jut: Visszapillantva eredményeinkre, igazoltnak fog feltűnni, hogy a homestead-törvényhez fűzött remények ép olyan túlzottak, mint az azzal szemben egyes irók által viselt irtó háború. Abban az irányban, amelynek a javaslat tulajdonkép köszöni létét, a földbirtok és jelesül a kisebb földbirtok eladósodottságának csökkentése irányában erdményekre egyáltalán nem lehet számítani, s a törzsöröklés behozatala esetén a reform a földbirtok hitelviszonyaira határozottan ártalmas hatást gyakorolna. Nem lehet várni tőle egyelőre még azt sem, hogy jelesül a parasztság körében valami különösebb elterjedtségre vagy népszerűségre tegyen szert. S ha egyesek pláne a birtokelaprózás csökkenésére, a birtok mobilizációjának megakad adására számítanak: — nagyon is csekély eszközökkel kívánnak hegyeket mozgásba hozni. Ellenben egyetmást a homestead behozatalával is el lehet érni, ha óvakodunk attól, hogy a gazdasígi szabad mozgást — ezt az éltető elemét minden produktív társadalmi létnek — kelletén tul akadályozzuk. El lehet érni vele a jövőről való előrelátóbb gondoskodásnak a szegényebb néposztályban való terjedését: nagyobb tekintélyt és ellenőrző hatáskört lehet adni a feleségének, a férj könnyelmű és tékozló hajtanainak ellensúlyozására; erősíteni lehet vele a modern értelemben vett családot, anyagi alapját adhatni meg vele a családi együttműködésnek, s ezzel enyhíteni azt a zabolátlanságra és kíméletlenségre törekvő individualizmust, amelyet népünk alsóbb rétegeiben oly szomorúan tapasztalunk. A proletariátus gazdas. gi konszolidálása, a nagy városokba özönlő népesség megkötése — talán ezek sem hiu remények. Seringnek, a törzsöröklés különben lelkes barátjának, az amerikai homestead-ról hasonló az ítélete: „a homestead a legtöbb államban a feleségnek a megterhelés és elidegenítés ellen biztosított veto-joga utján ~jy bizonyos garancia' nyújt arra, hogy egy adósságtól ment és elegendő üzemi tőkével bíró farm-ot a férj könnyelműsége vagy ügyetlensége tönkre nem fog tenni. De a homcstead-törvényhozás nem akadályozza meg, hogy a farmot az igazi hitelszükséglet minden esetében zálogjogokkal ne terheljék és szükség esetében tul ne terheljék; nem akadályozza meg továbbá a gazdák u sorás kiszipolyozását, sőt egyenesen előidézi a reál- és jelesül a jelzáloghitelnek a személyhitel rovására túltengését. Tényleg nem volt képes megakadályozni ez a törvényhozás, hogy sok vidéken a farmerek erősen eladósodjanak: s ha az összes északamerikai farmereknek nem kevesebb, mint negyed része bérlőkké sülyedt. ugy ennek okait nemcsak a rossz telepítési politika, hanem az eladósodás és végrehajtás terén is kell keresni." Egy elvi szempontból azonban mindenesetre üdvözölni kell a homestead-tervezetet: nyilvánvalóvá teszi a változást, amely a magánjogról alkotott világfelfogás tekintetében más államokban már végbement s amelynek nálunk is előbb utóbb végbe kell mennie. A mult korszak magánjoga felosztotta az e világi javakat, megvédte azok birtokosait külső támadások ellen, módot adott az elvett javaknak jogi uton való visszaszerzésére. Az a magánjog azonban nem fejtett ki szervező tevékenységet. Az u§ magánjog organizál: meghatározza a társadalom tagjainak szerepét ebben a társadalomban, jogokat és kötelességeket juttat nekik e szerepükhöz képest, czélokat tűz ki, amelyek az egyéni jólét és kedvtelés czéljain tulmennek, az egész társadalom javát, az egész társadalom fejlődését szolgálják. Az e czélokra rendelt vagyont ez a magánjog az egyes személy vagyonához hasonló önállósággal ruházza fel s megteremti az önálló és nem önp'ló vagyonok egész sorát, amelyek az egyes személyek vagyonával együtt és sokszor annak ellenére vesznek részt a gazdasági élr ben. Eleinte öntudatlanul, tapogatódzva, fikciókba burkohan jelennek meg ezek a vagyonok, igazi szerepük helyes megismerése után fognak azonban csak jelentőségükhöz méltó figyelemben részesülni a jogtudomány és törvényhozás részéről. Az otthontörvényhozás az első szerény lépés ama felfogás felé, mely öntudatosan és önként teszi meg azt, amit eddig az életnek mintegy ki kellett erőszakolnia a jogtól, amely a vagyont, mint a társadalmi szervezet egyik fontos tényezőjét közvetlenül, az egyenek, mint vagyonközpontok közvetítésének igénybevétele nélkül, hajtja az illető társadalmi cél szolgálatába; az otthon-lörvény'hozás csalhatatlan jele annak, hogy a jövendő jogfejlődés a magánjog szocializálásának jelszava alatt fog előrenyomulni. = A váltéjog egységesítése. A kereskedelmi kamarák s a kereskedelmi és ipari testületek harmadik nemzetközi kongresszusa most ülésezik Prágában. E kongresszuson Magvar-