Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)
1908 / 36. szám - A végrehajtási bejegyzései kitörléséről
36. számi JoffesetekTára 139. tényálladékának megállapítása a meggyalázó kifejezéseknek bizonyos meghatározott személyre való vonatkozását tételezi fel, már pedig az emiitett sajtóközleményben előforduló, vádtárgyává tett kitételek a kir. Ítélőtábla megállapítása szerint sem közvetlen, sem közvetett vonatkozásba nem hozhatók fömagánvádlók személyével. 1907. I. 16-440—907. P. Jogesetek a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, kir. trszéki biró, táblaitaná rsjegyzö. Törvénykezési eljárásból. Felperes a jelzálogos hitelező minőségében perbeidézett fentnevezett III. rendű alperest a keresetében perköltség viselésére kérte kötelezni. E kérelemmel a nevezett alperest arra kényszeritette, hogy ez az 1868. L.1V. t.-cz. 111 £-ában foglalt, a költségben való elmarasztalást feltétlenül rendelő jogszabály alkalmazásának elhárítása végett a kereseti kérelem ellen védekezzék, mig ha a közösség megszüntetését egyébként nem is akarta ellenezni. Ennélfogva felperes alperesnek költségeit megtéríteni köteles. 1738—1908. polg. szám. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla A. Lajos felperesnek. SzKároly és a ....i általános takarékpénztár alperesek ellen, tulajdonközösség megszüntetése iránt folyamatba tett rendes perében itélt : Az elsöbiróság ítéletét csupán a perköltség viselésére vonatkozóan egyedül felperes és a ....i általános takarékpénztár III. rendű alperes által megtámadott részében a kir. Ítélőtábla részben megváltoztatja; felperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy a .. . . i általános takarékpénztárnak 15 nap alatt 80 K 50 fill. per- és 17 K 50 fill. felebbezési költséget fizessen ; felebbezett egyéb részében pedig az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Felperes a jelzálogos hitelező minőségében perbeidézett fentnevezett III. rendű alperest a keresetében perköltség viselésére kérte kötelezni. E kérelemmel nevezett alperest arra kényszeritette, hogy ez az 186.^. LIV. t.-cz. 111. §-ában foglalt, a költségben való elmarasztalást feltétlenül rendelő jogszabály alkalmazásának elhárítása végett a kereseti kérelem ellen védekezzék, míg ha a közösség megszüntetését egyébként nem is akarta ellenezni. A perköltségben való elmarasztalás iránti kérelmét felperes a válasziratban maga is elejtette és csak a szóban levő jelzálogos hitelezők részére perköltség fizetésében való elmarasztaltatása ellen foglalt állást és ezt további periratában is fentartotta. Ezáltal a kereseti kérelem érdemleges részét illetően kifogást nem támasztó jelzálogos hitelezőt a perköltség tekintetében további sikeres védekezésre kényszeritvén. az erre nézve pervesztes felperes a fent felhívott törvény 251. §. első kikezdése alapján a Ill-ad rendű alperesnek okozott per és felebbezési költséget megfizetni köteles. A felperes részéről Sz. Károly I. rendű alperesnek a perköltségében leendő elmarasztalására nézve érvényesített felebbezés azonban kellő alappal nem bir. Mert felperes a perben sem azt, hogy a nevezett alperes a közösségnek önkéntes árverés utján való megszüntetését felszólításra is ellenezte, sem azt, hogy a közösség megszüntetése elé más akadályt gördített volna; igazolni nem igyekezett. Ami ugyanis felperesnek azt az ellenvetését illeti, hogy a fent nevezett I. rendű alperes a saját jutalékán kívül felperes jutalékát is 3000 korona erejéig jogtalanul megterhelte és ezzel gördített volna nehézséget a közösség megszüntetésének útjába; ez az ellenvetés figyelembe már azért sem vehető, mivel a megterhelés a tulajdon közösség megszüntetés czéljából szándékolt árverés elrendelésének akadályául egyáltaán nem szolgál. Eszerint az elsöbiróság a felperes és I. rendű alperes közt a perköltség kölcsönös megszüntetését e helyen elfogadott indokolásával helyesen mondotta ki. 1908. évi augusztus hó 7-ik napján. Tulajdonközösség megszüntetési perben az állítólag állaguk sérelme nélkül áthelyezhető épületeknek eladását — vagy azok fejében érték-kiegyenlítéssel egyik vagy másik részesnek kárpótlását a tulajdonos társaknak és jelzálogos hitelezőknek beleegyezése nélkül itéletileg elrendelni nem lehet. 1739—190S. polg. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla ifj. Cz. Balázs felperesnek. N. Zsuzsa és társai alperesek ellen, tulajdonközösség megszüntetése iránt folyamatba tett rendes perében itélt. Az elsöbiróság Ítéletét helyben hagyja. Indokok : A kir. ítélőtábla az elsöbiróság indokolását magáévá teszi s azt még a következőkkel egészíti ki. Felperesnek a perben elfoglalt és a szakértői véleménnyel megerősített azzal az álláspontjával szemben, hogy a házas belsőtelek, az azon levő épületekkel, épen ezek miatt aránylagosan és értékkülönbözet nélkül a részestársak közt természetben egyáltalán meg nem osztható; alperes csupán általánosságban, tüzetes osztályterv előterjesztése nélkül, állította, hogy az ingatlan természetben mégis megosztható. Minthogy azonban alperes észrevételeiben és felebbezésél ben maga is az állítólag állaguk sérelme nélkül áthelyezhető épületeknek eladását, vagy azok fejében érték kiegyenlítéssel egyik vagy másik részesnek kárpótlását ajánlotta kisegítő megosztási mód gyanánt; ehez azonban ugy a tulajdonostársak, mint a jelzálogos hitelezőnek, kik a közösség ily módon leendő megszüntetésére nem kényszeríthetők, beleegyezése lenne jog szerint szükséges s következőleg a perben ahoz hozzájárulását meg nem adó felperes, valamint a jelzálogos hitelezők ily megosztás eltűrésére ítélettel sem lennének kényszeríthetők; alperesnek az elsöbirósági Ítélet feloldására és ujabb szakértői bizonyítás elrendelésére, esetleg a kereset elutasítására irányozott felebbezési kérelmét a kir. ítélőtábla alaposnak nem találhatta. 1908. aug. hó 7-ikén. Az Optkv. 1330. §-ához. Gazda felelőssége, juhászkutyája által megharapott egyén sérüléséért: gondatlanság kérdése. A brassói kir. törvényszék: Kötelezi az alperest, hogy 1072 korona tőkét stb. a felperesnek fizessen. Indokok: A törvényszék az.... adatoknak az 1893: XVIII. t.-c. 64 §-a szerint való egybevetése és mérlegelése után tényképen megállapítja, hogy. . . . felperesnöt három juhászkutya megrohanta, földre teperte, megharapdálta és ruháit összetépte és hogy ezek a kutyák az alperes juhnyájához tartoztak.. .. .... Megállapítja, hogy a felperesnő ezen baleset folytán előállott nagyfokú idegbántalom és izgatottság, idegrázkodtatás következtében hetekig ágyban fekvő beteg volt. . . . .... Megállapítja, hogy az orvosi kezelés 40 koronába került és hogy felperesnő a ruhák szétszaggatása folytán 32 korona kárt szenvedett. . .. A törvényszék az előtte ismert ezen vidékbeli megélhetési viszonyokat s az élet közönséges viszonyait is szem előtt tartva az 1893: XVIII. t.-c. 65. §-a értelmében'1000 koronában találta megállapitandcnak azt az összeget, mely elégséges egyrészt arra, hogy addig, mig a felperesnő megfelelő álláshoz jut, megélhessen, másrészt arra, hogy eddigihez hasonló jövedelmű foglalkozásra alapot vethessen meg.... Az 1894: XII. t.-c. 112. §-ában foglalt rendelkezési joghasonlatosságára alkalmazandó jogszabály az, hogy az állat által okozott kárért annak gazdája, nevezetesen az, ki az állatot a saját érdekében tartósan használja, vétkességre való tekintet nélkül felelős, közömbösök tehát a perben felvetett azok a kérdések, hogy a szóban forgó kutyák az alperes tulajdonai és harapós