Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 35. szám - A birtokrendezési törvény végrehajtása. Két igazságügyminiszteri rendelet

JOGESETEK TÁRA A K0L02SVÁRJ ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KJR- ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSEGO HATÁROZATAI jr Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 35. számához. Kolozsvár, 1908. augusztus 16. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, kir. törvsz. biró. Kereskedelmi jogból. (K. P. 368. §.) A bizományos nincs eltiltva attól, hogy a bizományban kapott árnt is megvásárolja. 1908. G. 90/2. szám. A kolozsvári királyi ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság következő ítéletet hozott: A kir Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek nem ad helyet. Indokok : A kir. ítélőtábla alperesnek a felebbezési biróság Ítélete ellen intézett s az 1893. XVIIT. t.-cz. 185. §. a) és c) pontjai alapján anyagi és alaki jogszabálysértésre alapított felülvizsgálati kérelmét alaptalannak találta. Nem sértett anyagi jogszabályt a felebbezési biróság, amikor a peresfelek között levelezés és táviratváltás értelmezéséből azt állapította meg, hogy peresfelek között az alperes tulajdonát képezett 780 zsák lisztre vonatkozóan adásvételi szerződés jött létre, mely szerint az alperes a most jelzett lisztmennyiséget a felpereselmek 2310 K. vételáron eladta. A létrejött ügylet e minősítésének helyessége kitűnik az alperes által 1907. május 8. kelettel felperesekhez intézett levél következő kitételéből: „f. hó 5. napján kelt levelemben körülirt 780 zsák lisztet teljes és tiszta 2300 K. megtérítés ellenében önöknek átengedtem.... e szerint ezen üzlet rendben van, ha önök nekem a teljes összeget posta fordultával beküldik." Mivel pedig felperesek e levélre adott s ugyancsak e levél által igazolt táviratuknak ama kifejezése szerint: „Engedélyezett 780 zsák eladva" kitűnik, hogy felperesek alperesnek eladásra irányuló ajánlatát elfogadták, nyilvánvaló, hogy a megfelelő alakban tett és elfogadott ajánlat vételi ügyletre vonatkozott s jgy abból vételi ügylet származott. Erre való tekintettel nem sértett eljárási szabályt a felebbezési biróság az által, hogy az alperes által arra nézve meg ajánlott bizonyíték felvételét mellőzte, hogy felek között bizományi ügylet jött létre, mert az ügyletnek helyesen megállapított vételi minősége mellett e körülmény lényegtelen. Nem állhat meg az alperesi ellenvetés, hogy felperesek a további vevő elhallgatása által alperest megtévesztették, mert az árunak általuk alperestől történt megvétele által az áru tulajdonukká vált, azzal mint sajátjukkal, szabadon rendelkezhettek, tehát közlési kötelezettségük sem lehetett az alperessel szemben. Az az alperesi érvelés sem alapos, hogy felperesek mint bizományosok nem voltak jogosítva az árut, mint szerződő felek, saját nevükben tovább adni, s mint önszerződő felek jártak is el, a bizományi ügylet természeténél fogva az elért előnyösebb vételár különbözethez igényük nincs, az a megbízót illetvén. Eltekintve ugyanis attól, hogy a K. T. 368. §. értelmében a bizományos a saját nevében szerződik, nincs eltiltva attól, hogy a bizományban kapott árut is megvásárolja. Ebből folyóan ily esetben a bizományos, mint már a vétel folytán tulajdonos a tulajdonává vált árut tovább adhatja a nélkül, hogy ebből az eredetileg megbízó félnek az esetleg elért előnyösebb vételárból származó különbözethez érvényesíthető követelési joga származnék. Minthogy pedig az előrebocsátottak szerint peresfelek közt a kérdéses 780 zsák lisztre nézve vételi ügylet jött létre, minthogy továbbá a felebbezési biróság által megállapított s e tekintetben meg sem támadott tényállás szerint alperes nemcsak a vételi szerződés szerinti 2300 K. őt illető vételárat, hanem még ezen felül 1125 koronát vett fel, mely összeg helyett azonban felperesek 1000 koronát is készek elfogadni, nem sértett anyagi jogszabályt a felebbezési bíróság, mikor azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy a kikötött vételáron felüli összeg, illetőleg az ahelyett elfogadott 1000 K. a felpereseket illeti, következőleg helyesen marasztalta alperest ez összeg megfizetésére. Ezekre való tekintettel az alaptalan felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítani. 1908. évi május hó 16. napján. Végrehajtási eljárásból. Igényper. A váltólevél által tanúsított kötelezetti minőség ugyanis a a jelen esetben a tulajdoni igény megállapításánál nem döntő, mert az a felek között létrejött s egyedül irányadó köztörvényi jogviszony mellett csak formai és járulékos, s nem alkalmas arra, hogy az érvényesen létrejött jogviszony alap természetét megváltoztassa, miért is az a közömbös tény, hogy a másodizben fedezetül adott váltót végrehajtást szenvedettek irták elfogadói minőségben alá, felperes tulajdoni igényének megszüntetésére nem alkalmas. 1908. G. 93/3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati biróság következő ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek helyet ad, a felebbezési biróság ítéletét megváltoztatja, a végrehajtási jegyzőkönyv 1. 2. 4. t. a. felvett ingókat is a foglalás alól felmenti s alperest arra kötelezi, hogy felperesnek a felülvizsgálati eljárással okozott 55 K. 30 f. 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen meg. Indokok: Felülvizsgálati kérelemmel élő felperes a felebbezési biróság ítéletének azt a részét támadta meg, melylyel keresete a vh. jkv. 1. 2. 4. a. felvett ingókra nézve elutasittatott s felülvizsgálati kérelmét az 1893. XVIII. t.-cz. 185. §. a) b) és c) pontjaira alapította, anyagi és alaki jogszabálysértés miatt panaszolva. Nem jelöl meg azonban felperes a felülvizsgálati kérelemben oly eljárási szabályt, mely helytelenül alkalmaztatott, avagy mellőztetett volna, ezért a felülvizsgálati kérelem a lényegében meg nem támadott s igy az 1893. XVIII. t.-cz. 197. §. értelmében a felülvizsgálati eljárás rendén is irányadó, a felebbezési biróság ítéletében foglalt tényállás alapján, csupán a panaszolt anyagi jogszabálysértés szempontjából vétetett felülvizsgálat alá. A felebbezési biróság tényként azt állapította meg, hogy felperes és végrehajtást szenvedett között oly nem színleges megállapodás jött létre, melynek értelmében a felperes általa kölcsönvett s váltóval fedezett pénzt bocsátott a végrehajtást szenvedett rendelkezésére, azzal az utasítással, hogy azon tehenet vegyenek. Végrehajtást szenvedettek az igy birtokukba jutott pénzen előbb egy, azután egy második tehenet, vásároltak, a járlatokat a megegyezésnek megfelelően felperes nevére állították ki s a teheneket az egyidejűleg létrejött azon megállapodás alapján, hogy tulajdonukká csak akkor válnak, mikor a kölcsönt a magukéból törlesztik, birtokukba és használatukba veszik. Megállapította a felebbezési biróság, hogy végrehajtást szenvedettek a kölcsönt nem törlesztették, hogy a vh. jkv. 1. t. a. felvett borjú az előbb vásárolt s a végrehajtást szenvedettek részére fennhagyott tehén szaporulata, a 2. és 4. t. alatt pedig a második alkalommal vásárolt tehén és borjú. Mivel pedig megállapított tény az is, hogy a jelzett megállapodás a végrehajtás foganatosítását megelőzően korábban jött létre, anyagi jogszabályt sértett tehát a felebbezési biróság,