Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 33. szám - A kolozsvári ügyvédi kamara véleményes jelentés az igazságügyminiszterhez az ügyvédi díjszabás tárgyában

132 Jogesetek Tára, 33 szám. iratát visszautasítja; alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy felperesnek felülvizsgálati költséget fizessen. Indokok: Alperes felülvizsgálati kérelmében, a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállást egyéb tekintetben meg nem támadva csupán azt sérelmezi, hogy a felebbezési kérvény az oszt. polg. tk. 872. §-ának alkalmazását tévesen, tehát anyagjogi szabály megsértésével mellőzte s ennek következtébenalperest bizonyítékától is tévesen ütötte el. Azt vitatja ugyanis alperes hogy ő a perben szóban forgó haszonbérleti ügylet megkötésekor a bérlemény területe felől tévedésben volt; azt mint 7 holdnyi területet vette haszonbérbe, holott utóbb arról győződött meg, hogy 5 holdat sem tesz ki. Fölemlíti továbbá, hogy bizonyítani is kívánta, mikép az ügylet kötésekor tévedésben volt s hogy a kikötött évi bér a bérlemény évi jövedelméhez viszonyítva igen magas. Felülvizsgálati kérelme különben csupán arra irányul, hogy a felülvizsgálati bíróság a felebbezési biróság ítéletét oldja föl s ugyanazt a bíróságot az alperes felebbezésében ajánlott bizonyítás fölvétel foganatosítására utasítsa. A felebbezési biróság Ítéletében megállapított, ez irányban meg nem támadott s az 1893. évi XVIII. t.-c. 197. §-ahoz képest e helyen is irányadó tényállás szerint azonban alperes a haszonbérbe vett területet mint szomszédos birtokos, még pedig felperesnél jobban már az ügylet megkötése előtt ismerte s azt a szerződés létre jötte után kifogás nélkül birtokba és müvelés alá vette; továbbá a vonatkozó bizonyítékoknak az i. t. 64. § ának megfelelő mérlegelése utján megállapította a felebbezési biróság azt is, hogy alperes nem bizonyította azt, hogy az ügylet megkötésekor kikötötte volna, hogy a bérlemény területe 7 holdat tegyen ki, vagy hogy a haszonbérösszeget holdak szerint állapította volna meg. Ily tényállás mellett helyes a felebbezési biróság ama döntése, hogy az ügylet létrejötte körül alperes részéről nem forog fenn oly tévedés, mely jogot nyújtson alperesnek arra, hogy az optk. 872. §-a alapján pótlást ebben az esetben haszonbérleszállitást követelhessen. ;: •' Az optk. 872. § rendelkezése ugyanis összefügg a 871. §-sal, ; ennek kiegészítő részét képezi. S minthogy az optk. 871. § csu' pán a szerződéseknél előforduló czélzatos megtévesztés esetét tárgyalja: nyilvánvaló^ hogy. a 872. §:han emlilclt „tévedés'" szó is csak oly tévedésre vonatkozik", mely czélzalus lüegíévesiobés eredménye. Arra nézve pedig, hogy felperes az alperest hamis előadásokkal tévesztette volna meg, a tényállás elfogadható adatot nem nyújt. Nincs tehát alapja alperes ama panaszának, hogy a felebbezési biróság ítélete anyagjogi szabályt sért. Mert azt, hogy öt felperes a haszonbérlemény területe tekintetében szándékosan megtévesztette volna, alperes a per folyamán nem bizonyította; a felebbezési bíróságnak tehát az oszt. polg. tk. 872. §-át alkalmaznia sem lehetett. Alperes panaszában fölemlíti, hogy a felebbezési b'róság előtt bizonyítani kívánta, hogy a haszonbérlemény területe tekintetében tévedett s hogy a bérlemény tárgyának évi jövedelméhez viszonyítva 550 korona évi bér tul magas. Ezzel az állásfoglalásával alperes az optk. 876. §-ának esetére látszik czélozni. A 876. § szerint azonban, ha alperes tévedésének ő maga volt okozója, a szerződés megáll s csak akkor l^nne megtámad-ható. ha alperest állítólagos tévedésében felperes rosszhiszemüleg meghagyta. Ezt az utóbb említett lényeges feftftrmYéhyf azonban alperes felhívott tanúival sem akarta bizonyítani; igy pedig felhívott tanubizonyitéka jogilag nem döntő ténykörülményre vonatkozván, a bizonyíték felvételének mellőzésével a felebbezési biróság sem anyagjogi, sem eljárási szabályt nem sérthetett. A haszonbérösszeg aránytalanságára vonatkozó kijelentéséhez alperes kérelmet nem fűzött. Ha azonban ebben az irányban is óhajtotta volna a felebbezési biróság ítéletének feloldását, erre sincsen törvényes alap. Mert a fent kifejtettekből kifolyóan közömbös az, hogy megfelelő haszonbér mily összeget tenne? a midőn a tényállás szerint a szerződők évi bérösszeget közös megállapodás utján határozták meg s mert az opt. 934. §-ára irányuló igényt alperes nem érvényesített. Az iránt sem panaszol alperes, hogy az 1893. XVIII. t.-cz. 165. 166. §§.aiban felsorolt feloldási esetek forognának fenn. Ezeknélfogva s minthogy a fent kifejtettek szerint a felebbezési biróság által megállapított tényállás nem hibás és nem is hézagos s ennélfogva az i. t. 204. § második kikezdése szerint való feloldásra ok fenn nem forog: alperesnek a felebbezési bírósági Ítélet föloldására irányuló kérelme törvényes alappal nem bir. De ezenfelül szabálytalan is, mert abban csak utal arrar hogy az általa felebbezésében ajánlott bizonyítás felvétel foganatosítását a kir. Ítélőtábla rendélje el, a nélkül, hogy ezt a bizonyítékot felülvizsgálati kérelemben világosan megjelölve, ilyen ráutaló kérelem pedig az i. 1.190. § világos szabályával szemben helytelen. A felülvizsgálati költség viselését és ügyvédi járandóság megállapítását tárgyazó rendelkezés alapját az 1893. XVIII. t.-cz. 204. 168. §§, illetőleg 1868. L1V. t.-cz. 252. §-ában találja. Felperes válasziratát az 1893. XVIII. t.-cz. 194. §-ában megszabott időhatár letelte után, tehát elkésetten adta be. A válaszirat ez okból az id. t.-cz. 193. §-ához képest vissza volt utasítandó s ezért, mint az ügyfélre nem előnyös beadványért, felperesi ügyvéd díjazást ügyfelétől sem követelhet. 1908. évi április hó 28-ik napján. Büntető jogból. Az egy éjjeli szolgálattételre eskü letétele nélkül őrnek kirendelt egyén is hatésági közeg. (B. T. K. 160. §. 1. p.) A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletének a hatóság elleni erőszak vétségére vonatkozó rendelkezését a B. P. 385. §-ának 1. b) pontja alapján megsemmisíti s vádlottakat a bűncselekmény vádja alól a B. P. 326. §-ának 1. p. alapján felmenti.. .. Indokok: A tábla Prundár (Fodor) György sértettet, habár éjjeli őri szolgálatot teljesített, nem tekintette hatósági közegnek, mert az az eljárás, hogy éjjeli őrséget a község összes lakosai felváltva, kijelölés szerint teljesítenek, az esetenként őrséget teljesítő magánszemélyt hatósági közeggé nem avatja. Nem avatja hatósági közeggé nemcsak azért, mert erre vonatkozólag tőle esküt vagy fogadalmat nem vesznek be, hanem és főként azért, mert az ilyen kirendelés ad ugyan az illetőnek egy éjjelre némi közmcgbizatási jelleget, de azért az a községi elöljáróságnak sem tagja, sem közege nem lesz; mert a hatósági közeg megbízatása, alkalmazása, a dolog természetéből folyóan állandóbb kell hogy legyen: s nem lehet kitéve oly fluktuációnak, mint ez esetben, a hol az alkalmazás csak az esküdt kijelölésétől, üzenetétől vagy attól függ, hogy az illető otthon van-e, vállalja-e a megbízatást vagy sem. Ily módon őrködő egyén tehát a B. T. K. 165. §-ában megjelölt hatósági közegnek nem tekinthető. Ez okból a tábla az elsőbiróság ítéletének a hatóság elleni erőszakra vonatkozó rendelkezését megsemmisítette.... (1907. évi december 23-án, 2463. sz.) A kir. Curia: A tábla ítélete a főügyész semmiségi panasza folytán a B. P. 437. §-ának 5. bekezdése alapján megsemmisíttetik és a tábla az alábbiaknak és a B. P. 438. §-a 2. bekezdésének, figyelemben tartásával uj eljárásra utasittatik. Indokok: A tábla ítélete ellen semmiségi panaszt jelentett be a főügyész a B. P 385. §-ának 1. a) pontjára hivatkozva vádlottaknak a hatóság elleni erőszak vádja alól való felmentése miatt.... A tábla a vádlottakat a hatóság elleni erőszak vádja alól azért mentette fel, mert a sértett nem állandóan alkalmazott községi éjjeli őr, hanem azt a szolgálatot, mint a község lakósai közül, a kik az éjjeli őrséget felváltva teljesitik, erre a célra a községi esküdt által kijelölt személy, csak egy éjjelre teljesítette. A táblának ez az álláspontja téves; mert a B. T. K. 166. §-ának 1. pontja szerint a nyilvánosan felállított katonai és polgári őrök minden további feltétel nélkül hatósági közegeknek tekintendők. A B. T. K. megfelelő rendelkezése azonban ezúttal nem alkalmazható, mert a tábla Ítéletéből nem tűnik ki, hogy a tábla valónak fogadta el a törvényszék Ítéletének összes ténybeli megállapításait, különösen pedig azt, hogy bár Buza Miklós a vádlottakat a sértettnek éjjeli őri minőségére figyelmeztette, mindamellett a vádlottak a sértettet tovább bántalmazták; ennek vagy más megfelelő tényeknek hiányában pedig nem dönthető el az a lényeges kérdés, hogy a vádlottak a sértett éjjeli őri minőségét a tett elkövetésekor tudták-e? Ezeknél fogva a táblai téletét a főügyész semmiségi panasza folytán a B. P. 437. §-ának 5. bekezdése értelmében meg kellett semmisitteni s a táblát uj eljárásra utasítani. (1908. május 14-én, 3724. sz.)