Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 33. szám - A kolozsvári ügyvédi kamara véleményes jelentés az igazságügyminiszterhez az ügyvédi díjszabás tárgyában

370. Erdélyrészi Jogi Közlöny 33. szám. a peresek közül azokat vélnék kihagyandónak, amelyek bár peresek, de nem a rendes bíróságok, hanem külön tervezett szakbiróságok előtt folynak le, pld. bányabiróság, szabadalmi ügyek bírósága, vagy pld. a rendes bíróságok kebelében a tagositási úrbéri ügyek. Ezzel korántsem akarjuk azt érteni, mintha ezen ügyek díjszabása nem volna lehetséges, de mindenesetre elodázná a kérdést: véleményünk tehát, hogy a rendes bíróságok előtt folyó peres ügyek szabályoztassanak az egyszerű esetekre tarifaszerü számok odairásával, a nem egyszerűk a fennebb említett elvek és átszámításokkal; ezen most említett és esetleg elhagyandóknak jelzett ügyek pedig csak a legtávolabbról és csupán elvekkel érintett módon, mind díjszabás tekintetéből a rendkívüli elbírálást igénylő ügyek említtessenek meg. b) A pereshez hozzáértendőnek találjuk nemcsak a polgári, hanem a bűnügyeket is; habár elismerjük, hogy a bűnügyekben azok a szempontok, amelyek egy polgári peres eljárásban kiinduló pontok lehetnek pld. érték, értékhatár, nehezen, sokszor erőszakolva, sőt sokszor sehogysem alkalmazhatók. Bizonyos elvek szerint azonban ha nem is mindig tarifaszerüleg ezeket is szabályzandóknak véljük és legfeljebb az esküdtszéki tárgyalásokat vennék ki a közvetlen, t. i. tarifaszerü, vagy átszámítással értékelhető ügyek mellől s ezeket pusztán csak elvekkel érintenénk a díjszabásban. c) Az ily értelemben vett peres ügyek szabályozásában véleményünk szerint a tarifaszerü számjelzésekkel értékelt ügyek csak a minimális értéket képviselhetnék; ennek keretén belül azonban ugy amint az nálunk szokásba ment némely munkáknál az értékhatár szerint fokozatosan emelkedhetésnek egy maximum megállapításával határt lehetne szabni, némely ügyeknél azonban vagy nem, vagy pedig csak magas értékhatáron túleső esetekre. Melyek legyenek ilyen, vagy olyan ügyek, illetve esetek, részletkérdés, de példaszerüleg megemlíthetjük, hogy pld. egy lakhely bejelentő kérés értékhatáros tarifa mellett eltűri, hogy bizonyos határon tul a munkadíj ne emelkedjék, ellenben egy kereset, vagy érdemleges tárgyalás kevésbbé alkalmas erre. d) Véleményünk szerint minden önálló cselekménynek alkalmazható és alkalmazandó dija ugy a tartifaszerü és értékhatáros egyszerű ügyeknél, mint az átszámítással értéklendö nem egyszerű ügyekben, meg kell legyen, ennélfogva átlagos értékelésnek, amely több önálló peres cselekményt átfog és egy összegben dijaz, épen ezért, mert ez teszi létjogosultsága nincsen; az ily értelemben vett átlagosság igazságtalan, mert e mellett a fél akkor is többet fizethet, amidőn kevesebb munka lett teljesítve, de pld. időközben fizetni akar. Az átlagosság sokféle értelmezhetést megtűr s mert a feltett kérdés közelebbi magyarázat nélkül veti fel az átlagosságot, véleményünk más nem lehet. e) Véleményünk szerint szabályozandó mindazon ügyvédi tevékenység díjazása, a melyet ,,perenkivüli"-nek neveznek, e tekintetben hivatkozunk a kamaránk által elfogadott s jelen jelentésünkhöz csatolt ügyvédi díjszabásban megirt perenkivüli és tömeggondnoki díjszabásra, azon kiemelendő megjegyzéssel, hogy annak részletessége és körülirtsága azért történt meg annak idején, mert köztapasztalat volt és ma is az, hogy épen a perenkivüli ügyek mibenlétével van legkevésbbé tisztában a biróság, a nagyközönség, sőt igen sokszor az ügyvédek is, akiket különben sokszor egy neme az indokolatlan tartózkodásnak tart vissza attól, hogy pld. perenkivüli ténykedésért, az egyes cselekményeket külön megnevezve és értékelve számítsák fel a dijakat s így ebben egyúttal magyarázatát is adják annak, hogy mit, miért követelnek. Ehelyett az általános szólásmódokat használják, amivel aztán s per esetén semmire sem mennek, mert sem a biró, sem a közönségnek tény és jogbeli, vagy szakszerű útmutatást nem adnak. Megjegyzendőnek tartjuk még, hogy ezen perenkivüli és tömeggondnoki díjszabás csak része lévén a kérdésnek, abban olyanokról is van szó, amelyek általános érvényűek lehetnek, de szükséges volt felvenni oda, hogy az abban irt töredékes rendezés érthetetlen ne legyen. f) Véleményünk, hogy az alkotandó díjszabás, bármily terjedelemben, s bármi más módszer szerint is szabályozza a munkadíjakat, az az egész országra egyforma legyen és az értékelésben szigorúan mellőzze az úgynevezett helyi különbségeket. Indokunk erre az, hogy az ügyvédi hivatás sajátszerűsége, a dijak tekintetében is kihat, melynélfogva azt a közönséges magánjog szerint elbírálandó dijak közül kiemeli és hogy ugy mondjuk sui generis dijjá minősiték a munkadijak között. Fölösleges kiemelnünk, hogy ezt az ügyvédi hivatással járó tisztesség, lelkiismeretesség, közbizalom, szakképzettség, sőt az ügyvédi hivatás közjogi intézményes jellege okozza. Ennélfogva szigorúan mellőzendő mindaz, ami nem fér meg a fennebb emiitett különös jellegével az ügyvédi tisztnek; ilyen kétségtelenül a verseny, a kínálat, a kereslet és mindaz, ami ezen gazdasági tényezők további folyománya. Már pedig, ha helyi különbségeknek az értékelésben hely adatik ezzel akarva — nem akarva az olcsó és drágábbnak gazdasági fogalmai vitetnek bele a díjszabásba, s ami további következményeiben a versenyzés gondolatához vezet és utat nyit arra, hogy visszaélésszerű módozatokkal az olcsó, olcsóbb és legolcsóbb árak jobbra balra kiaknáztassanak. Hisszük: az ügyvédség bajainak egyik főoka manapság is a versenyzés a dijak körül; vétek tehát ezen bajt még súlyosbítani. De kizárja a helyi különbségek méltatását az is, hogy ennek foganatosítása nemcsak bonyolodottá tenné a díjszabást, hanem valóságos és számos külön-külön magánjogra vezetne, ami aztán könnyen azt a gondolatot támaszthatná, hogy egyes helyek privelegizálva vannak más helyekkel szemben. De a ma élő közvélemény sem kívánja ezt, mert tudvalevő, hogy a jogkereső közönség körében az is örökösen mozgó körkérdés, hogy hogy lehet az, miszerint ugyanazon munkáért egyik biróság ennyit, a másik pedig annyit állapit meg. Az ügyvédi kar érdeke sincsen ezzel megvédve, mert azon ügyvéd, aki saját székhelyéről viszi a peres ügyet, ha más helyi különbségről szólunk, bizonyosan a saját székhelye helyi különbségének hatásai alatt áll gazdasági keresete tekintetéből; az ilyen ügyvéd mégis kénytelen volna egy más helyi különbségnek esetleg azt a következményét viselni, hogy kevesebbet, talán jóval kevesebbet kap. A nagyobb városok ügyvédi kara vallaná első sorban annak kárát, mert féltendő, hogy nagyobb, tehát drágább városokban a. helyi különbség figyelembe vétele azt jelentené, hogy magasabb a dija, az ilyen ügyvédeknek sokszor a távolabbi vidékek a munka körei, ahol féltcendőleg olcsóbb viszonyok miatt olcsóbb^ volna a munkadíj is, egyszerűen jogtalansághoz vezet a „helyikülönbségek" figyelembe vétele. Ellenkezőleg azok a helyek, amelyekről talán megállapítható lenne, hogy olcsóbb ügyvédi dijakat ismernek be, emelendők a nagyobb városok drágább díjazásaiba, mert hisz manapság jelszó, hogy minden s mindenütt rohamosan drágul. g) Véleményünk továbbá, hogy törvénybe foglaltassék a díjszabás és a miniszter csak arra jogosittassék fel, hogy később a szükségeshez képest a számösszegeket, egységárakat rendeleti uton felemelhesse. h) Habár közvetlenül nincs kérdés tárgyává téve, de véleményünk szerint szem előtt tartandó, hogy az ügyédi díjszabás mennél jobb akar lenni, annál terjedelmesebb is lesz, mert sokat kell elintézni; ez nem zárja ki azt, hogy az világos is legyen: ennélfogva szakítani kell azzal a hittel, hogy az a díjszabás jó, amelyik egy pár lapra kifér. Különösen az ügyvédek részéről esetleg felhangzó ilyen nézet káros, mert az invoválja magában, hogy lehetetlen dolog lehetségessé váljék, hogy munkadijazást ott is megírva találjon, ahová arról semmit sem irtak. Világosság mellett is terjedelmesebb kell legyen a díjszabás, s így annak kezelése oly értelemben s legalább egyelőre nem lesz oly könnyű, mintha 10 sorban volna elmondva. i) Véleményünk szerint a megalkotandó díjszabásnak legyen általános és különös része, amely a szabályozni célzott terjedelemhez képest, az oda illő címek, fejezetek s szakaszok szerint s ott ahol szükséges, tarifaszerü összeállítással tárgyazza az odatartozókat. Összegezve a fennebbi részleteket, véleményünk az, hogy legyen a magyar gyakorlati élet rendelkezésre álló tapasztalati adatok felhasználásával, másfelől az ügyvédi hivatás különös tisztességére való tekintettel egy alakilag és érdemileg rendszerbe foglalt ügyvédi díjszabás, továbbá a perenkivüli önállólag jelentkező ügyvédi munkálatok díjazását és pedig az egyszerű eseteket az értékhatárok között mozgó s esetek szerint minimum és maximum, vagy csak minimális tételekkel körülirt tarifaszerü számjegyekkel értékelve, a nem egyszerű eseteknek alkalmas tény és számítási alapok körülírása mellett átszámítását lehetségessé tegye és végre a rendkívüli vagy kivett esetek díjazására elvi szempontokat tartalmazzon. Kolozsvárt, az ügyvédi kamara választmányának 1908. július hó 17-én tartott üléséből. KÜLÖNFÉLÉK. = Az Ügyvédjelöltek Országos Egyesülete vitaestélyeinek őszi programmját a következőkben állította össze: 1.) dr. NémethyBéla: „Az állam magánjogi felelősségére." 2.) dr. Egyed István: „A hatásköri bíróságokról" és 3.) dr. Halasi Andor: „A szándék és eredmény viszonyának jelentősége és büntetőjogi értékelése" cimen fog értekezni.