Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 4. szám - Az egy évi birtok kérdése a rövid útú (sommás) birtokperekben (Folyt. és vége) - A bagatell igazságról

4. szám. Erdélyrlszi mint jog mindenkinek megadatott, aki birtokában erőszakkal megzavartatott, tekintet nélkül arra, hogy mióta volt birtokban: akkor az azt pótló, illetve az azzal vagylagosan fennálló jogsegély, t. i. a repositorius per is ezen mederben kell, hogy maradjon, azaz nem szabad felperes processualis állását mivel sem megnehezítenie. Ha a tettenért rablótól az elrabolt dolgot visszaveszem erőszakkal, nem fogok hivatkozni vele szemben az egy évi birtokra, — s valószínűleg ezt ö sem fogja megtenni. Az erő fogja vitánkat eldönteni. S bizonyára az az eredmény fogja az emberi gondolkodást inkább kielégíteni, ha én, a kivetett fogok győzni. Miért? Azért, mert én voltam addig is a birtokban, s mert ha nem is a jogot vesszük, az általános ethikai felfogás azt védi és pótolja, aki valamely dolgot már a maga uralmába hajtott s a maga gazdasági czéljaira hasznosítani már megkezdett. így helyes ez a possessorins perben is. A jogot itt nem tekintem, csak azt, hogy kinél volt a háboritás időpontjában a dolog. Az egy évi alperesi kifogás concessio a fenti elvvel szemben, — ám a felperesi egy évi birtok postulatuma ellenkezik a fenti elvvel. Látjuk tehát mindezekből, hogy az u. n. egy évi felperesi birtoknak mi törvényes alapja sincsen. Lássuk továbbá: mennyiben egyeztethető meg a fenti helytelen gyakorlat a birtok conceptiojával, s különösen az u. n. birtokvédelem indokaival ? A birtok tényleges állapot. A birtokvédelem tárgya tehát lényleges állapot lehet és kell hogy legyen. A birtokvédelem czélja az, hogy a birtokviszonyok az erőszakkal szemben ugy maradjanak, a miként azok tényleg vannak, azaz önhatalmúlag meg ne zavartassanak. Már most az a kérdés: hogy vájjon az általunk annyiszor kifogásolt felfogás nem zavarja-é meg ezen tételeket az által, hogy a fennálló békés birtok helyébe az egy évi békés birtokot teszi ? Nem veszélyes-é azon télel, mely szerint nem a békés birtok magában, hanem csak az egy éves birtok védetik ? Hiszen ez odavezet, bogy az amúgy is controvers tanokkal küzdő birtoktant még egy zavaró distinkczióval terheljük meg. E szerint a birtokvédelem szempontjából a birtok fogalmát ketté kell osztanunk és pedig: 1 éves és még nem egy éves birtokra ; az előbbi védetik, az utóbbi nem. Már most tekintve, hogy azonnal egy évi birtokot senki sem szerezhet, ott vagyunk, hogy egyetlen birtokállapot sincsen megvédve az egy évi idő eléréséig. Szabad a vásár tehát! PetiJogi Közlöny 25 torius perrel kell fellépnie, igen, csakhogy ez már QeflP halad „via summaria". Ez ahelyett, hogy egy-két tárgyalással a kérdést eldöntené, az esetleg évekig eltartó rendes per mizériáinak teszi ki felperest — vagyis ezen esetekre birtokvédelem egyáltalán nincsen, mert hisz a birtokvédelemnek fogalmi és törvényi tulajdonsága a uyorsaság. S ha igy, a még nem egy éves birtok (mondjuk „kiskorú" birtok) védelemben nem részesül. — nincsen egyáltalán módja a megzavartnak a védelemre ? Óh igen. van és ez az erőszak. Ott vagyunk tehát, hogy visszatértünk a középkori erkölcsökhöz, ide pedig az „egy éves felperesi birtokJ (nagykorú birtok) vezet el. Mindebből pedig az következik, ho<?y ezen erőszak mint kényszer-jogi intézmény ma már kissé időszerűtlen lévén, téves a forma is, a melyből az fakad, téves tehát az egy éves és még nem egy éves birtok közötti distinctio. A sommás törvény előtti curiai és az erre még most is igen gyakran épitő jelenleg illetékes birói forumok sok esetben a birtokvédelem általánosságán a még nem egy évi birtok védtelensége által ütött csorbát némileg azzal akarják helyrehozni, hogy felperest reponálják, ha az egy évi birtok hijján hatósági intézkedést, mint birtokszerzö cselekményt igazol. Ez pedig: 1. fölösleges; 2. még mindig védtelenül hagyja mindazon birtokállapotokat, amelyek békések ugyan, de sem nem egy évesek, sem nem alapulnak hatósági intézkedésen ; 3. jogkérdést kever a possessoriás perbe (ami főleg szolgalmi birtoknál gyakori), ez pedig nemcsak a birtokvédelem fogalmával ellenkezik, de egyenesen törvénybe is ütközik. (1807 : 13. t.-cz.) Ha törvényesen jár el ezen felfogás, világos, hogy mivel nem lehet a possessorius rövid perben jogkérdést vitatni, az egy éven alóli birtok, minden formában védtelen marad. így vezethető különböző oldalról és uton „ad absurdum* az u. n. egy éves felperesi birtok. Az elv általános, t. i. a békés birtok megvédendő. Ezen jogelvet évezredek története és gyakorlata indokolja. Ezen csorbát ülni lehet sokféle úton-módon, de ez talán nem épen a jogállamban igazságot szolgáltató bíróság feladata. A birtokvédelem elvi alapkövetelményeivel annyira ellentétben áll az egy éves felperesi birtok követelménye, hogy teljes joggal irja Katona Mór, hogy „ha az törvényben előírva volna, akkor is a biró a római praetor és az angol hiró analógiájára mint elavultat és veszedelmest tekinteten kívül kellene hogy hagyja, mert a miként mondja: ha lovamra nézve hirtelenében tek meg, a mely mint bagatell ügy azért került bagatell bíráskodás elé, mert az érték csekély volt. X-né asszonyság macskája megcsípte és felfalatozla a szomszéd Y-né asszonyság kedvenczét, a kis csirkét; vonatkozó mellékkörülmények ép ugy, mint a tanuk, számosak: milyen volt a macska, milyen a csirke, melyik hol és mikor járt-kelt, miként történt a gyilkosság, melyik asszonyságot terheli a culpa, vagy pláne a dolus stb. stb. Mindezen tény és arra alapított jogkérdés vitatva vannak. Hol az igazság! Eldönti a bagatell biró és aztán felebbezés folytán a járásbíróság. Kérem a tisztelt „szakképzett" olvasót ne mosolyogjon az eset fölött, mert a két asszonyság sem mosolygott, sőt a tárgyaláson jelenvolt s kardokat viselő férjek is komolyan vették az ügyet, tökéletesen közömbös lévén előttük, hogy hány kötetetes döntvénytár mit és mit nem mond; ők igazságot kerestek, a mi olyan tiszteletre méltó törekvés, hogy a nélkül bizonyára ököllel intézné el az ember az ügyét. Másik eset: Eső esik; X-né asszonyság kilép a boltból az utczára; természetesen már a küszöbön esernyőjét kinyitni készül, de a kinyújtott és kinyilóban levő esernyő miatt — egy pár pillanatig •— nem látja a járó-kelőket; ámde akkor fordul a sarkon X-né irányában Y-né asszonyság is, ki az idő rövidsége és a fenforgott helyi viszonyok miatt csak akkor látta meg a kinyújtott esernyőt, a mikor annak vége, a fején levő tejes csuprokat már lebillentette. Kár esett csuporban, tejben, esernyőben, ruházatban, no meg kölcsönösen a becsületben is; itél a kár felett a bagatell biró. Ezek is annyira áhitozzák az igazságot, s annyira fontosnak érezték ügyüket, hogy bizony mondom, semmiféle bírónak sem ajánlanám, hogy szembemosolyogja őket, mert aligha nem s az esernyönyél révén, ujabb jogeset merülne fel, a mi már aztán csakugyan nem lenne bagatell ügy. További eset: X napszámos kölcsön ad két hatost Y napszámos barátjának; Y nem fizet, itél a bagatell biró Aki tudja, hogy szegény embernek mit jelent egy hatos, annak nincsen miért magyarázzam a fontosságot, aki pedig nem tudja, a/?4ak nem magyarázhatom meg bővebben. Y csak nyolc krajczárt ismer el megkapottnnk s állítja, hogy ezzel sem tartozik, mert X pipáját eltörte és ezt beszámítani kéri. Tanú nincs, felek az összes kölcsönösen tagadásba vett körülményeket esküvel igazolják; a bagatell biró átteszi az ügyet; a járásbíróság marasztalja Y-t a tőkében és 1 frt elvesztett napszám egyenérték perköltségben; viszontkereset elutasítva, mert nem azonos ügyletből eredt a követelés; pernyertes, vagyonhiány miatt nem hajthatja fel követelését; marasztalt csalónak nevezi; felek összeverekednek; súlyos testi sértés; feljelentés stb. Ez is bagatell ügy; legelégedetlenebb Y. kinek eltört pipája nem lett megítélve. További eset: Kutya van a kertben, ellenben az obligát holdsugár hiányzik s igy a beavatkozó lovag a sötét pitvarban feldönt és igy eltör némely cserép-edényt; a zajra a már 60 év körüli gazda kitör; a beavatkozó menti magát, hogy csak azért jött, hogy figyelmeztesse a gazdát, hogy borjúja kiszabadulván, az utczán csatangol.... (Zárjel közt legyen mondva, ebben a csatangolásban aligha nem részes a késői látogató.) A gazda hiszi a dolgot, de követeli az eltört csuprok árát; adós nem fizet; kereset, tárgyalás, alperes a sötétséggel menti magát, a miben nem hibás; a bagatell biró felperest keresetével elutasítja, mert alperes semminek sem oka; felperes elégedetlen az ítélettel a csuprok mián; az asszony azonban vigasztalásképen uj csuprokat vesz — alperes pénzén. Nem folytatom az esetszerü felsorolást, hanem utalok arra, hogy közpolgári és kereskedelmi ügyek csupán érték miatt s daczára szövevényes mivoltuknak, bagatell ügyek lehetnek, de azért az abban szereplő felekről azt feltenni, hogy ők azt csekély dolognak tekintik, midőn igazságot keresnek, vajmi nehezen érthető, holott a törvény egész berendezkedése csakugyan azt igazolja, hogy az, legalább is alaki jog garantiái szempontjából, jelentéktelennek minősíti az ilyen és hasonló, de legnagyobb részt szegény emberek között előforduló ügyeket. Pedig ezen ügyekben is igazságot kérnek s igy aligha nem azt lehet mondani, hogy a törvény akarva, nem akarva, de magát az igazság keresést is jelentéktelennek kell tekintse a bagatell ügyekben.