Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 29. szám - A per szünetelése a felebbezési bíróság előtt

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ________ ELVl JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 29. számához. Kolozsvár, 1908. július 5. Jogesetek a kolozsvári kii-. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, kir. törvsz. biró. Köztörvényi ügyekből. Tudomásul vette ugyan a felperes azt, hogy az alpereseid részéről a fizetéseket Jl. Mihály fogja teljesjteni, de az a tudóin ás vétel magábau véve nem foglalja magában annak kijelentését, hogy alperesek megbízottját a maga részéről is megbízta olyként, hogy a 91. Mihály kezéhez eszközölt fizetést az ő kezéhez teljesítettnek tekinti. 1908. G. 9(i/2. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság Cs. Domokos felperesnek M. Mihály és t. alperesek ellen 453 K 32 fill. iránt a vajdahunyadi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett perében itélt: A felülvizsgálati kérelemnek részben helyet ad, a felcbbezési bíróság ítéletét — a M. Mihály alperesre vonatkozó rendelkezést nem érintve — részben megváltoztatja és V. János lui Onya és t. alpereseket is kötelezi, hogy M. Mihály alperessel együtt egyetemlegesen felperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessenek meg 390 K tökét, ennek 1907. szeptember 17-től járó 5% kamatait s rész per, felebbezési és felülvizsgálati költség cimén 90 koronát. Indokok : A felebbezési bíróság ítéletét felperes támadta meg a S. E. T. 185. §. a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati kérelemmel, a kérés egész tartamára tekintettel azt azonban a kir. ítélőtábla csak a S, E. T. 185. §. a) pontjára alapitottnak vette, mert az az eljárási szabálysértés miatti panasz, hogy a felebbezési bíróság részéről megállapitni kivánt tényállás egybevetése alapján, mivel e kettő lényegileg egybe vág, voltaképen a megállapított tényállásból vont jogi következtetést támadja meg s így anyagi jogszabálysértés miatti panasznak tekintendő. Az a panasz pedig, hogy a megállapított tényállásból keresete elutasítására nem volt jogi következtetés vonható, részben alapos. Ugyanis a felebbezési biróság által megállapított tényállás szerint: felperes utasítására alperesek a felperes részére általuk egyetemleg fizetendő erdő vételárának beszedésével és felperesnek leendő átadásával maguk közül egyet választottak s azt e teendőkkel megbízták. E választott M. Mihály lett. A választás eredménye felperesnek bejelentetvén, ö azt tudomásul vette. E tényállásból helyesen vont jogi következtetést a felebbezési biróság arra, hogy M. Mihály alpereseknek a fenti cselekményekre megbízottja volt, de téves az a további jogi következtetése, hogy nevezett a felperesnek is megbízottja lett volna, mert a fentiek szerint felperes befolyt tényleg arra, hogy alperesek a fizetések beszedésére és neki átszolgáltatására maguk közül egyet válasszanak, de hogy e választott épen M. Mihályt vagy személy szerint ki legyen, a tekintetben semmi kijelentést nem tett. Tudomásul vette ugyan a felperes azt, hogy az alperesek részéről a fizetéseket M. Mihály fogja teljesíteni, de ez a tudomásvétel magában véve nem foglalja magában annak kijelentését, hogy alperesek megbízottját a maga részéről is megbizta olyként, hogy a M. Mihály kezéhez eszközölt fizetést az ő kezéhez teljesítettnek tekinti, hanem egyéb hiányában épen azt jelenti, hogy az alperesek részéről egyoldalulag választott megbízott ellen már azért sincs kifogása, mert ahhoz felperesnek nincs hozzászólási joga, hogy az alperesek nevében és veszélyére (mint az ő megbízottjuk) ki teljesítsen. Minthogy felek egyező előadása alapján a felebbezési biróság jogszabálysértés nélkül s igy a S. E. T. 197. §-a szerint itt is irányadóan megállapította, hogy a felperest illeteti; vételárból 390 K töke, mely már 1907. '•/eptember 17. napján vált esedékessé, az alperesek megbízoltja által, bár az hozzá befolyt nem adatott át felperesnek, ez- n összeghez s ennek az esedédékesség napjától járó 5°/o kamataihoz felperes kereseti jogát a rendelkező rész szerint meg kellett állapítani s tekintve, hogy felperes keresetének nagyobb részében nyertes, figyelemmel a per körülményeire, a S. E. T. 110. 168. és 204. §-ai alapján alpereseket rész per, felebbezési és felülvizsgálati költségek fizetésére kellett kötelezni. Alperesek marasztalása folytán a részükre megállapított dij mennyisége miatt emelt panasz tárgytalan vált. A most megállapított követelést meghaladóan felperes felülvizsgálati kérelmének helyet a tábla azért nem adott, mert a felebbezési biróság jogszabálysértés nélkül mondotta ki, hogy a váltóval rendezésre alperesek egyetemleg kötelezettséget nem vállaltak s igy az azzal okozott költség megtérítését felperes tőlük nem igényelheti, mert ellenkező megállapodás hiányában felperesnek csak ahhoz volt joga, hogy lejárt követelését per utján érvényesítse a követelésnek váltóval rendezése azonban nem állott jogában olyként, hogy az ezzel járó költségeket alperesek terhére rójja. A felebbezési költségek mennyisége miatt felperes részéről emelt panasz, mint ténykérdés körébe eső, felülvizsgálat tárgyává tehető nem volt. Az ügyvédi dijakra tett intézkedés a prts 252. §-án alapszik. L908. évi május hó 30. napján. A polgári tvkezési eljárástól A felebbezési biróság azzal az eljárásával, hogy az alperes terhére ugyanazt az összeget állapitotta meg, mint amenynyit a felperesi ügyvéd javára megállapított, nyilván abból a felfogásból indult ki, hogy a költségtöbblet megállapításának is helye van. 1908. G. 92/3. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt. A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelemnek nem ad helyet. Indokok. A felebbezési biróság ítéletét a 475 K tőkét és kamatait meghaladó, valamint a perköltségekre vonatkozó részeiben alperes támadta meg a 8. T. 185 $ a) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati kérelemmel. A kir. törvényszék megállapítása szerint alperes felperest szándékosan olykép bántalmazta, hogy ennek folytán felperes egyik szeme látóképességét teljesen elveszítette, továbbá felperes ezen bántalmazás folytán beállott teljes munkaképtelensége 4 hétig tartott és hogy felperesnek keresetképessége egyik szemevilágának végleges elvesztése folytán felére csökkent. Megállapította továbbá a felebbezési biróság, hogy felperesnek gyógykezeltetési költség cimén 14 K, a 4 heti teljes munkaképtelenség folytán 28 K kára merült fel és hogy keresetképességének csökkenése folytán jövőben bekövetkezendő kára legkevesebb 866 koronát tesz ki. A felebbezési biróság eme ténymegállapításával szemben alperes szerint eljárási jogszabálysértést követett el a kir. törvényszék akkor, amidőn nem vette figyelembe és nem állapított meg tényeket az első biróság előtt meghallgatott orvosszakértö azon véleménye alapján, hogy a sértett felperes a helyéből kimozdult szem lencséjét — mielőit az a szivárványhártyával öszszenőtt volna — orvosi műtéttel eltávolította volna, ezen szemének a fény iránt való érzése megmaradt volna s alkalmas szemüveg használata mellett ezen szemmel való látása, bár csökkent mértékben, de egy ideig még megmaradt volna. Ezzel összefüggően megtámadta az alperes a felebbezési bíróságnak azt a jogi következtetését, hogy az okozott károkért