Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 27. szám - Az uj perrendtartás és az ügyvédi kar

106. Jogesetek tett és az 1908. márczius 11-én 1903. V. 35/3. sz. a. hozott végzéssel befejezett folytatólagos kielégítési végrehajtási ügyében végzett. Az elsöbiróság végzésének a folytatólagos kielégítési végrehajtási kérés költségeinek végrehajtást szenvedettel szemben való meg nem állapítását tárgyazó neheztelt része hclybenhagyatik; egyebekben érintetlenül marad. Mert az 1908. február 14-én foganatosított végrehajtás alkalmával végrehajtást szenvedettnek lefoglalható ingóságai nem lévén, evvel a jkvvel szemben legalább valószínűvé tenni tartozott végrehajtató, hogy oly ingóságai vannak végrehajtást szenvedettnek, amelyek a folytatólagos kielégítési végrehajtás rendén lefoglalhatok s az nem járand a február 14-iki foganatosításhoz hasonló credménynyel, mivel pedig ezt nem tette valószínűvé, a kir. Ítélőtábla sem állapította meg a folytatólagos kielégítési végrehajtási kérvénynyel felmerült költségeket. A felfolyamodás sikertelen lévén, annak költségei sem voltak a végrehajtást szenvedővel szemben megállapíthatók. 1908. április 29. Az örökösödési eljárás köréből. A bíróság oly eset bem, mikor az adósnak rosszhiszemű és a hitelező kijátszását célzó magatartása kétségtelennek látszik, a hagyatékot át nem adhatja, a hitelező kijátszásához segítő kezet nem nynjthat: hanem a hitelező emiitett törvényes jogának érvényesítésére a hagyaték átadása előtt módot kell adni az által, hogy a hitelezőt — a hagyaték átadásának függőben tartása mellett — perre utasítja. J\z a felfogás nem áll ellentétben a kir. Curia 3 i. számn döntvényével. 1160—1908. 1. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla Z. Mihály hagyatéka ügyében a kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és az Í907. december hó 31-én 1907. Ö. 642—b. sz. a. hozott végzéssel befejezett hagyatéki ügyében H. Márkusnak az 1908. február 22-én 1907. Ö. 642—5. sz. a. közbetett felfolyamodása folytán végzett: Az elsöbiróságnak 1907. Ö. 642—3. számú végzését megváltoztatja, a hagyaték átadását mellőzi és H. Márkust, mint Z. Juon örökösnek végrehajtási zálogjoggal biró hitelezőjét a Z. Juon örökségi jogának érvényesítése, illetőleg annak birói megállapítása végett, hogy Z. Juont a néhai Z. Mihály hagyatékából illeti-e és minő osztályrész ? özv. Z. Mihályrié szül. Sz. Floricza, Z. János és Z. Fira férj. B. Grigorné örökösökkel szemben az 1894. évi XVI. t. c. 84. §. értelmében perre utasítja. H. Márkusz köteles a jelen végzés vételétől számított 30 nap alatt keresetét az illetékes bírósághoz benyújtani s ennek megtörténtét a kitűzött határidő lejártától számított 8 nap alatt a hagyatéki bíróságnál igazolni, ellenkező esetben a hagyatéki biróság a perreutasitott igényre való tekintet nélkül fogja a hagyaték átadását eszközölni. Indokok. A 796. sz. tkv. kivonat igazolása szerint C. 8 alatt H' Márkus javára a végrehajtási zálogjog 934 K 96 f tőke és jár' erejéig a Z. Juon által Z. Mihály után öröklendő részre a tkv' rts. 74 §-a (1881: 60 t. c. 138. §.) értelmében van bekebelezve Kszerint ő olyan hitelezője Z. Juon örökösnek, aki az 1881. évi 60 t. c. 138 §-a értelmében jogosítva van az örökös helyett mindazokat a lépéseket megtenni, amelyek a végből szükségesek, hogy a végrehajtást szenvedő Z. Juonra öröklés utján szállóit ingatlanra a tulajdonjog Z. Juon javára bekebeleztessék. Kétségtelen, hogy ezen jogával még a végrehajtást szenvedett akarata ellen, sőt vele szemben is és mindazokkal szemben élhet, akiknek igénye a végrehajtató ezen jogának érvényesítését gátolják, mert a 138 §. ezt a jogot feltétlenül adja meg a végrehajtatónak. Az 1894. évi XVI. t. c. 3, 53, 75, 76, 84 és 85. §-ainak egybevetéséből az is kétségtelen, hogy H. Markusz, mint a tkvi i rts. 74. §. értelmében megszerzett végrehajtási zálogjoggal biztosított hitelező a hagyatéki eljárásban olyan érdekeltnek tekintendő, aki az 1881. évi 60. t. c. 138. §-ában biztosított jogát vagyis az adósára tényleg átszállott örökségi jogot a hagyatéki eljárásban is érvényesítheti, ebből a célból a hagyatéki tárgyaláson nyilatkozatot tehet, igényt támaszthat. Tára Ebből ol-szerűen következik, hogy a hagyatéki biróság ezen nyilatkozatot és a támasztott igényt teljesen figyelmen kivül nem hagyhatja s hogy a hitelező beleegyezése nélkül és határozott tiltakozása ellenére, különösen oly esetben, mikor az adósnak rosszhiszemű és a hitelező kijátszását célzó magatartása kétségtelennek látszik, a hagyatékot át nem adhatja, a hitelező emiitett törvényes jogának érvényesítésére a hagyaték átadása előtt módot kell adnia az által, hogy a hitelezőt — a hagyaték átadásának függőben tartása mellett — perre utasítja. Ez a felfogás nem áll ellentétben a kir. Curia 34. számú döntvényével, mert ez arra az esetre vonatkozik, ha a hagyaték átadása "megtörtént. És annyival is inkább indokolt, mert a kir. Curiának 34. sz. döntvénye szerint, ha a hagyaték átadása már megtörtént, a hitelező zálogjogának törlését tűrni volna kénytelen és csupán rosszhiszemű károsító ellen léphetne fel kártérítési keresettel s igy hibáján kívül helyre nem hozható jogsérelmet szenvedne. Minthogy a jelen esetben Z. Juon a néhai Z. Mihály örökhagyónak 1066 K 66 f-re becsült hagyatéka l/2-ed részéhez örökösnek nyilatkozott, s igy a hagyaték Vs-ed részére az öröklési jog tényleg megilleti s a hagyaték 72-ed része tényleg reá át is szállt; minthogy Z. Juon csak ez után és azon a cimen mondott le örökrészéről Z. Fira örököstárs javára, hogy ezen 533 K 66 f-re becsült örökrészére özv. Z. Mihályné által 2Ö0 koronával kielégíttetett; minthogy Z. Juon ezen állítására semmi támogató adat nincs: Kétségtelennek látszik, hogy Z. Juon adósnak ez az eljárása rosszhiszemű és a H. Márkusz hitelező kijátszására irányul s igy utóbbinak, miután a hagyatéknak az osztályos egyezség alapján leendő átadása ellen tiltakozott, jogai érvényesítésére a hagyaték átadása előtt alkalmat kellett nyújtani. 1908. április 23. Jogesetek marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Kusztrich János, táblai tanácsjegyző. Felülvizsgálati eljárásból. Az IS?6. évi XIV. t.-cz. 48. §-a értelmében, az orvost, a beteg: gyógykezeléséért megillető díj összegét, kivéve, ha a lelek ez iránt megállapodtak, a biróság határozza meg. Az, hogy bizonyos dijazandó szolgáltatásnak milyen öszszegü díjazás felel meg, ténykérdés, mely az 1893. évi XYI1I. t.-cz. 197. §-a értelmében csak azon az alapon támadható meg, hogy a ténymegállapítás jogszabály megsértésével történt. 1908. G. 61. szám. A marosvásárhelyi királyi Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság, dr. V. G. felperesnek, özv. E. Tivadarné : B. Klára alperes ellen, 950 korona s járulékai iránt, indított sommás perében, felperesnek felülvizsgálati kérelme folytán itélt. A kir. ítélőtábla, felperes felülvizsgálati kérelmének helyt nem ad s végrehajtás terhével kötelezi felperest; hogy alperesnek 8 nap alatt 12 korona felülvizsgálati költséget fizessen. Indokok : Az 1876. évi XIV. t.-c. 48. §-a értelmében, az orvost, a beteg gyógykezeléséért megillető díj összegét, kivéve, ha a felek ez iránt megállapodtak, a biróság határozza meg. A magánorvosi dijazás legkisebb mértékének megállapítása tárgyában, a m. kir. igazságügyminiszternek 71074—1900 számú rendeletével közölt 135000—1900. számú belügyminiszteri rendeletben megállapított díjszabályzat rendelkezik. A biróság, az eset körülményeihez képest, e rendeletben megállapítottnál magasabb összeget is megállapíthat ugyan, de nincs jogszabály, mely a biróságot az érintett rendeletben megállapítottaknál magasabb díj megállapítására kötelezné. Az, hogy bizonyos dijazandó szolgáltatásnak milyen öszszegü dijazás felel meg, ténykérdés, mely az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében csak azon az alapon támadható meg, hogy a ténymegállapítás jogszabály megsértésével történt. A fentebb előadottak szerint, a felebbezési biróság, felperes diját az emiitett díjszabás szerinti legkisebb összegben is megállapíthatta, a szakértők véleményéhez e részben nem volt kötve, mert a szakértők véleménye a bíróságot az 1808. LIV. t.-cz!