Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 25. szám - Az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet - A büntető novella a parlament előtt

98. Jogesetek Tára 25 szám. Ezért felebbezési bíróság Ítéletét ugy ebben, mint a perköltségekről intézkedő részében az 1S93. XVIII. t.-cz. 204. §. alapján fel kellett oldani s a felebbezési bíróságot megfelelő további eljárásra kellett utasítani. Az ügvvédi dijak megállapítására vonatkozó rendelkezés az 1868. évi L1V. t.-cz. 252. §-án alapul. 1908. évi április hó 27. napján. A jelen perben vitatott úthasználat alperesekkel szemben lényegileg nem telki, illetve mezei szolgalom, mivel nem alperesek valamely meghatározott ingatlanának hasznosabb vagy kényelmesebb használatára áll fenn, mint ezt az optk. 473 5*-a szabályozza, hanem az első bíróság ítéletéből kitetszőén Bába községből Kőfrinkfalva és Kishegy Községekbe való átjárást szolgálja. A vitás útszolgalom tehát, habár külsőleg a telki szolgalom jellegét viseli, alperesekre nézve a szolgáló telken átvezető ut használatában nyilvánuló személyes szolgalom, mely az optkv. 479. §-ban u. n. rendetlen szolgalomként van szabályozva. A kérdéses ingatlan megvételekor az útszolgalom elbirtoklás utján megszerezve volt és erről felpereseknek tudomásuk is volt, tehát a tlkjbe vetett bizalommal sem hihették el, hogy a láthatóan és tényleg gyakorolt szolgalom fenn nem áll, annál kevésbbé, mert a periratokból kitetszöen felperesek is használták a vitás utat, mielőtt a szolgáló ingatlant megvásárolták. 1908. G. 68-3. szám. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mirt polgári felülvizsgálati bíróság P. Gávris és neje felpereseknek. D. János és társai kisborszói lakós alperesek ellen tulajdonjog elismerése s jár. iránt indított sommás perében, felpereseknek felülvizsgálati kérelme folytán ' itélt. Felperesek felülvizsgálati kérelmének nem ad helyet és nevezetteket arra kötelezi, hogy alpereseknek 42 K felülvizsgálati eljárási költséget 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett megfizessenek. Indokok : Felperesek keresetüket arra alapították, hogy a kisborszói 70. sz. tjkvben A. I. 7 rsz. 63S hrsz. alatt foglalt ingatlant 1900. évi augusztus 27-én a tjkvböl kitetszöen szolgalommentesen megvásárolták s így, mint annak kizárólagos tulajdonosai, jogosítva vannak alperesekkel szemben korlátlan tulajdonjogukat érvényesíteni és kérni, hogy alperesek az ő korlátlan tulajdonjogukat legyenek kötelesek elismerni, a jelzett ingatlanon való úthasználat gyakorlatával felhagyni s az okozott költségeket megtéríteni. A felebbezési bíróság felpereseket keresetükkel elutasítván, a kir. törvényszék Ítéletét nevezettek a S. E. 185. § a) és c) pontja alapján támadták meg felülvizsgálati kérelemmel. A felülvizsgálati kérelemben foglalt panaszpontok egyenkénti méltatása előtt a kir. ítélőtábla kiemelendönek találta, hogy a jelen perben vitatott úthasználat alperesekkel szemben lényegileg nem talki, illetve mezei szolgalom, mivel nem alperesek valamely meghatározott ingatlanának hasznosabb, vagy kényelmesebb használatára áll fenn, amint ezt az optk. 473.. §-a szabályozza, hanem az első bíróság ítéletéből kitetszöen, Bába községből Kőfrinkfalva és Kishegy községekbe való átjárást szolgálja. A vitás útszolgalom tehát, habár külsőleg a telki szolgalom jellegét viseli, alperesekre nézve a szolgáló telken átvezető ut használatában nyilvánuló személyes szolgalom, mely az optkv. 479 §-ban u. n. rendetlen szolgalomként van szabályozva. Emez álláspont alapul vételével a kir. Ítélőtábla a felebbezési bíróság ítélete ellen irányuló felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak, mert a vitás jog eldöntéséhez megkívántató tényállást a kir. törvényszék eljárási jogszabálysértés nélkül állapította meg. Az első birói ítéletben foglalt ténymegállapítás elfogadásával ugyanis a felebbezési bíróság ítéletében az nyert megállapítást, hogy a felperes által megjelölt vitás ut széles kocsiút és régebbi keletünek látszik. Tényként nyert megállapítást továbbá az is, hogy a pertárgya utat ugy alperesek, mint a szomszédos község lakói, ember emlékezet óta állandóan használják. E ténymegállapítás körül a felebbezési bíróság a S. E. 64. §-ban meghatározott indokolási kötelességének megfelelt, tehát a felülvizsgálati kérelem vonatkozó része nem alapos. A kir. törvényszék által megállapított, fenntebb jelzett tényekben nyilvánuló jog természetét és tartalmát egyáltalán nem érinti, hogy a használt ut — amint ezt a S. E. 204. §-a alapján figyelembe vett 1981—1905. számú véghatározat alapján a kir. ítélőtábla tényként megállapítja, — nem lett az 1890. L t.-c. illetve az 1894. XII. t.-cikkben meghatározott utak közé sorozva, sőt e körülmény épen azt igazolja, hogy a magánjog szabályai szerint megbírálandó, szolgalom természetével bíró útról van szó. Figyelemmel tehát arra, hogy az eljárási jogszabálysértés nélkül eszközölt s igy a S. E. 197. § rendelkezése értelmében a felülvizsgáiati eljárásban irányadó ténymegállapítás szerint a vitás utat ugy alperesek, mint a szomszédos községek lakói ember emlékezet óta és pedig harminc évet jóval meghaladó időn át állandóan használják, tehát alperesek a szolgáló telek tulajdonossával szemben az útszolgalmi jogot a saját és jogelődeiknek javukra is eső folytonos használat által elbirtokolták: a kir. törvényszék nem sértett anyagi jogszabályt az által, hogy felpereseket keresetükkel elutasította. Arra sem hivatkozhatna!': sikerrel felperesek, hogy a szolgáló telek tulajdonának megszerzésekor nem volt és most sincs a kérdéses ingatlanra a vitás útszolgalom bekebelezve, mivel a kérdéses ingatlan megvételekor az útszolgalom elbirtoklás utján megszerezve volt és erről felpereseknek tudomásuk is volt, tehát a tlkjbe vetett bizalommal sem hihették el, hogy a láthatóan és tényleg gyakorolt szolgalom fenn nem áll, annál kevésbbé, mert a periratokból kitetszöen felperesek is használták a vitás utat, mielőtt a szolgáló ingatlant megvásárolták s igy az ingatlant csak annak tudata mellett szerezhették, hogy azt bár tkvileg ki nem tüntetett, de állandóan fennállott és gyakorolt útszolgalom terheli. A felperesek által létrejöttnek állított szerződésre alapított panasz sem bír megállható alappal, mert az ut méreteire nézve, amint ezt felperesek is állítják, alperesekkel megállapodni nem tudtak, tehát a szerződés főtárgyára peresfelek között megegyezés létre nem jővén, a jelzett szerződés nem is létesülhetett s igy az elbirtokolt útszolgalomról való lemondást, illetve felperesek korlátlan tulajdonjogának a feltétlen elismerését nem is tartalmazhatta. Ezek után az Optkv. 1497. §-ban foglalt jogszabály megsértésére alapított panasz alaptalansága is nyilvánvaló, mert elévülés, illetve elbirtoklás félbeszakasztásáról a már előadottak szerint nem lehet szó. 1908. május 2-án. Jogesetek marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető; Kasztrich János, táblai tanácsjegyző. Kötelmi jogból. A birói letét elfogadásával a letétpénztárt föntartó kir. kincstár és a letét fölvételére jogosított között lényegében a ptkv. 957. §. lényeges ismérvcinek megfelelő letéti szerződés jött létre. A kir. kincstár, mint letéteményes a ptkv. 964. §. értelmében felelős azért, hogy a letét az arra jogosítottnak szolgáltassék ki, s ez okból föltétlenül felelős a kötelességszerű gondviselés elmulasztásával okozott kárért. Az államhatalom állítja be az ő hivatalos közegeit: ezeknek hivatali megbízásuk körében elkövetett károsító ténykedéseért és mulasztásáért tehát ő felelős. 1988. G. 55/3. szám. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla itélt : A felülvizsgálati kérelemnek helyet nem ad. Kötelezi alperest végrehajtás terhével, hogy felperesnek 15 nap alatt 45 K 80 fillér felülvizsgálati költságet megfizessen. Indokok : Alperes felülvizsgálati kérelmében anyagi jogszabálysértést (1893. XVIII. t.-cz. 185. §. a) pont) panaszol. Megtámadja a felebbezési bíróság ítéletét azon az alapon, hogy a kir. adóhivatal által kezelt birói letétre az általános magánjogi szabályokat, jelesen a ptkv. 964. §-t alkalmazandónak találta és ezen helytelenül alkalmazott anyagi jogszabály értelmében alperes kincstárt felelőssé tette akkor, a midőn az adóhivatali közeg egy bár hamis, de alakilag szabályszerű kir. járásbirósági utalványozó végzés alapján, a birói letét tárgyát képező 732 korona 11 fillér kereseti összeget a különben nem jogosított félnek adta ki. Megtámadja a felebbezési bíróság Ítéletét azért is, mert a kincstár még közegeinek szabálytalan eljárása esetén isr közvetlenül csak a birói felelősségről szóló törvény értelmében von-