Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 3. szám - Az egy évi birtok kérdése a rövid útú (sommás) birtokperekben

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 3. számához. Kolozsvár, 1908. január 5. Jogesetek a kolozsvári kir. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, tanácsjegyző. Felülvizsgálati eljárásból. A bérösszeg a jelen perben önálló kereseti követelésként jelentkezik és az adott esetben nem vonható az Optkv. 912. 3-ban meghatározott járulék fosalma alá. A felebbezési biróság'feloldás helyettjjogositva van az ügyet az I. bíróság' által elfoglalt jogi állásponttól eltérő jogi felfogásnak megfelelelő irányban is tárgyalni és annak alapján érdemben határozni. Az itélct rendelkező része s indokolása egymással szervi kapcsolatban álló teljes s egységes egésznek lévén tekintendő, a peres fél nem zárható el attól, hogy egyedül az Ítélet indokolása ellen használhasson jogorvoslatot. 1907. G. 161/3. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla mint polgári felülvizsgálati bíróság ítélt: A kir. Ítélőtábla felperes felülvizsgálati kérelmének nem ad belyet. Indokok. A kir. Ítélőtábla a válaszirati kérelemre tekintettel, a peres felek közötti vitára is figyelemmel első sorban is kimondja, hogy az 1893: XVÍII. t.-cz. 181. §-ban foglalt rendelkezés alapján a jelen sorban felülvizsgálati kérelemnek helye van és az ügyet érdemben felülvizsgálandónak találta, mert felperes keresetét az [ 1892. évi márczius 28-án kelt levelén alapuló bérleti szerződés megszűntnek nyilvánításán kivül 500 K bérösszeg, mint kár megfizetése iránt is indította, ngy, hogy az 500 kor. bérösszeg a jelen perben önálló kereseti követelésként jelentkezik és az adott esetben nem vonható az Optkv. 912. §-ban meghatározott járulék fogalma alá. Eszerint a kereset tárgyának értéke a járulékok nélkül a 400 K értékhatárt meghaladja s igy a felülvizsgálati kérelem vissza nem utasítható. A kir. Ítélőtábla azonban az ügy érdemi elbírálására vonatkozó felperesi felülvizsgálati panaszokat nem találta alaposaknak. Nincs ugyanis megállható jogi alapja annak a panasznak, hogy a felebbezési biróság eljárási jogszabályt sértett volna az által, hogy az I. biróság jogi álláspontjának el nem fogadása következtében az ügyet feloldó végzéssel tárgyalás és ujabb határozathozatal végett az I. bírósághoz nem küldötte vissza daczára annak, hogy az itélt dologi kifogást helyénvalónak nem találta, mert az 1893 : XVIIÍ. t.-cz. 167. §. rendelkezése értelmében a felebbezési bíróság feloldás helyet jogosítva van az ügyet az I. biróság által elfoglalt jogi állásponttól eltérő jogi felfogásnak megfelelő irányban is tárgyalni és annak alapján érdemben határozni. A kir. törvényszék, mint felebbezési biróság tehát törvény biztosította jogával élve járt el a jelen ügyben a panaszolt irányban. Alperesnek a válaszirati csatlakozásban a felebbezési bíróságnak csupán ítéleti indokolása ellen előterjesztett panaszát vizsgálat alá kellett venni, mert az ítélet rendelkező része s indokolása egymással szervi kapcsolatban álló teljes s egységes egésznek lévén tekintendő, a peres fél nem zárható el attól, hogy egyedül az Ítélet indokolása ellen használhasson jogorvoslatot s oly esetben, amidőn az indokolásban a felek jogaira és kötelezettségeire olyan lényeges kijelentés foglaltatik vagy mellőztetik, amely jogerőre emelkedés esetén alkalmas arra, hogy a felek közötti viszonyt az itélt dolog hatályával rendezze; már pedig alperesre az adott esetben nem közömbös az, hogy felperes jogalap hiányából, vagy pedig az itélt dolog okából lett-e kere setével elutasítva. Az ügy eldöntéséhez szükségesnek mutatkozó tényállapitás eljárási jogszabálysértés nélkül eszközöltetvén, az 1893. évi XVIII. t.-cz 197. §. rendelkezése értelmében azt a felülvizsgálati eljárásban irányadóul el kellett fogadni. A felebbezési biróság ítéletéből kitetszöen pedig tény. hogy felperes a jelen perrel is ugyanazt a jogkérdést hozta eldöntés végett biróság elé, amelyet az 1904. Sp. I. 408. számú perrel megelőzőleg biróság elé vitt volt. t. i. hogy az 1892. márcz. 28-án kelt levél alapján felperes és alperes között létrejött bérleti szerződés megszűntnek nyilvánittassék. A jelen per tehát csupán más időre vonatkozik, ellenből az elbírálandó jogviszony és jogi tények ugyanazok. Minthogy pedig az 1904. Sp. I. 408. sz. megelőző perben a kolozsvári kir. törvényszék az 1904. D. 197/2. sz. Ítéletben felperes keresetének elutasítása mellett jogérvényesen kimondotta, hogy a bérleti szerződés 3 évi időtartamot állapit meg, de az alperes bérbevevő tetszésétől függöleg a részére biztosított jognál fogva a szerződés 3 évről 3 évre mindaddig megújul, inig alperes a bérlemények felmondására előszabott időben a bérlelet fel nem mondja : a kir. ítélőtábla ugy találja, hogy emez ítéleti kijelentés következtében a peresfelek közötti bérleti viszony megszűnésére vonatkozó vitás Kérdés itélt dolgot (res judicata) képez. Erre való tekintettel a felebbezési biróság Ítélete elleni felülvizsgálati kérelemnek nem volt hely adandó, jóllehet a felebbezési biróság anyagi jogszabálysértést követett el, amidőn felperes keresetét nem a res jndicata fennforgása okából, hanem jogalap hiányából utasította el; ellenben a válaszirati, csatlakozási kérelem alaposnak találtatott. Ezek után a felperes felülvizsgálati kérelmében foglalt panaszok további taglalása tárgytalanná válván, a kir. Ítélőtábla azt mellőzi. 1907. november 27. Zsellér perbeli eljárásból. az 1896. XXV. t.-c. 19. §-a szerint, az előkészítő eljárás vezetésével megbízott bírónak az ügy eldöntéséhez szükséges adatoknak kinyomozása és egybegyűjtéséből álló felad a la a kereset szabályszerű kézbesítésének megtörténte ntán kezdődik. 1907. Dzs. 1. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla B. Tamás, mint kk. B. László gyámja felperesnek B. Tamás és társai alperesek ellen zsellérszolgálmányok megváltása iránt a dési kir. törvényszék eKtt 907. szám alatt folyamatba tett perében végzett: Az elsöbiróság végzését feloldja s a kir. törvényszéket utasítja, hogy miután a kereset alpereseknek a kézbesítési vevény tanúsítása szerint azon ok miatt nem volt kézbesíthető, mivel azok nem élnek, felperest hivja fel a nevezett alperesek elhalálozása idejének kitűzendő záros határidő alatt halotti anyakönyvi kivonattal, vagy helyhatósági bizonyitványnyal való igazolására s egyidejülag azok örökösei nevének és lakhelyeinek bejelentésére és pedig ama joghátrány terhével, hogy ezeknek elmulasztása a keresettőli elállásnak fog tekintetni és ha felperes a felhívásnak eleget nem teszen, annak figyelembe vételével keresse meg a kir. törvényszék az illetékes hagyatéki bíróságot arról szóló értesítés küldése végett: hogy a nevezett felperesek hagyatékaira vonatkozó eljárás folyamatba tétetett-e és ha igen, az minő eredménynyel végződött, vagy ha még függőben van, tétetett-e örökösi nyilatkozat és ki, vagy kik által. És ha ily módon meg lesz állapítva, hogy az elhalt alpereseknek kik az örökösei: kézbesittesse a szükség esetében felperestől még bekivánandó kereseti példányokat azoknak, vagy ha az elhalt alpereseknek igazolt örökösei nem volnának, a visszaterjesztett kereseti példányt az alperesek hagyatékai részére kinevezendő ügygondnoknak és egyidejűleg a kereset tárgyalására tűzzön ki új határidőt, i