Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 23. szám - Telekkönyvi rendtartás tervezete. 5. [r.]

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 23. számához. Kolozsvár, 1908. május 24. Jogesetek a kolozsvári kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, tanácsjegyző. Házassági jogból. A házasság ezé Íjaival merőben ellenkező és épen azért joghatállyal néni bíró különélés iránti megállapodást bármely házastárs azonnal jogosult az attól való ellátással megszüntetni, házastársát a házassági életközösség vissza­állítására felszólítani és felszólításának sikerre nem veze­tése esetében a 11. T. 77. g-áhan meghatározott eljárás folyamaiba tételét nyomban szorgalmazni. A kolozsvári kir. törvényszék a D. A. felperes és A. M. alperes között Kolozsvárott 1896. év január hó 2-án a kolozs­vári m. kir. állami anyakönyvvezető előtt kötött és az ugyanaz által vezetett állami házassági anyakönyv 1/896. tétele alá be­jegyzett házasságot felperes keresete folytán, alperes hibájából az 1894. évi XXXI. t.-cz. 77. §-ának a) pontja alapján felbontja és a hivatkozott törvény 85* §-a értelmében alperest vétkesnek nyilvánítja. Indokok: Felperes a H. T. 77. §-ának a) pontja alapján kérte a közte és alperes közt létrejött házasság felbontását, inert alperes az életközösséget jogos ok nélkül megszakította és azt birói felhí­vásra nem állította vissza. Alperes nem tagadta ezen kereseti tényállításokat és védelmére csupán azt hozta fel, hogy felpe­resnek az életközösség visszaállítására irányuló szándéka és visszahívása nem volt komoly, mert a 9438/906. számú tárgya­lási jegyzőkönyvhez bemellékelt közjegyzői okiratra foglalt, közte és felperes közt létrejött egyezség tartalma szerint egymás közt előzetesen megállapodtak abban, hogy különválnak és házassá­gukat felbontják, ezek szerint hűtlen elhagyás az ő részéről nem forog fenn és ez okból kérte a kereset elutasítását. A 27. alatt csatolt közjegyzői okirat tartalmáhól kétségkívül megállapítható, hogy peres lelek közt még 1907. évben az alperes részéről a házassági életközösség megszakítása eredetileg a felperes bele­egyezésével történt. Tekintettel azonban arra, hogy az állandó birói gyakorlat szerint abban az esetben is, ha a házassági együttélés a felek hozzájárulásával szakittaíott meg, bármelyik káros fél jogosult utóbb a házassági életközösség visszaállítását követelni; nyilván­való, hogy alperes pusztán azon az alapon, hogy felperes beleegyezésével történt az egy üttélésüks megszakítása, a házas­sági életközösség visszaállítását jogszerűen meg nem tagadhatja. A mi alperesnek azt a további védekezését illeti, hogy felperes a házassági életközösség visszaállítását csak színleg azért kérte, hogy ily módon a H. T. 77. §. a) pontjában megjelölt bontóokot megteremtse: a kir. törvényszék nem találta alapos­nak, mivel felperes a maga részéről az életközösség visszaállí­tására a bíróság által kiszabott határidő sikertelen lejárta után ?. jelen per tárgyalása folyamán késznek nyilatkozott, erre al­perest az 1906. évi július" hó 18-án tartott tárgyaláson fel is hívta, alperes azonban az életközösséget helyre nem állította, sőt a f. évi január hó 23-án megtartott ujabb tárgyaláson ennek teljesítését kifejezetten meg is tagadta s ezt a biróság előtt be is ismerte. Ily körülmények közt a kir. törvényszék alperes­nők azt az állítását, hogy felperes részéről a házassági életkö­zösség visszaállitását czélzó előzetes birói felhívás nem lett volna komoly, igazoltnak nem találta. Minthogy pedig ezek szerint és a becsatolt helyhatósági bizonyítványokkal igazolván, hogy alperes az életközösséget a felperessel 12633—905. sz. birói felhívás kibocsátására irányuló kérelem beadása előtt több mint 6 hónappal megszakította és az életközösséget a 12633—905. sz. végzésben kiszabott 30 napi határidő alatt nem állította helyre, azt pedig nem mutatta ki, hogy felperes elhagyására vagy a házassági együttélés visszaállí­tására irányuló birói meghagyás teljesítésének megtagadására jogos oka lett volna: alperessel szemben az 1894. évi XXXI. t.-cz. 77. §-ának a) pontjában meghatározott bontóokot meg kel­lett állapítani és alperest a fentidézett törvény 85. §-a értelmé­ben vétkesnek nyilvánítani stb. A kolozsvári kir. ítélőtábla: Az elsőbíróság ítélete megvál­toztatik és felperes A. M.-né keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes a közte és alperes között kötött házasság fel­bontását az 1894. XXXI. t.-cz. 77. §-a alapján kérte az okból, hogy alperes 1Ü02. évben hűtlenül elhagyta, daczára annak, hogy a házasság visszaállítására többször felszólította, sem azon felszólításnak, sem a biróság által a házassági életközösség visszaállítását czélzó 12633—905. polg. sz. felhívásnak eleget nem tett. Alperes tagadta, hogy felperest hűtlenül elhagyta, fel­hozta, hogy közös megegyezéssel szakitotiák meg a házassági életközösséget, miért is kérte felperest keresetével elutasítani és költségei megfizetésére kötelezni. Miután felek elismerik azt, hogy a házassági életközösséget közös megegyezéssel szakították meg: miután közös megegyezésen alapuló különélés esetén a házasság felbontását kérni nem lehet, azonban ily esetben bár­jmely házasfélnek joga van ezen jogellenes állapotnak véget ivetni azáltal, hogy magánúton felhívja házastársát az életközösség \ folytatására és ha felhívott ezen felhívásnak eleget nem tesz, a i felhívás napjától kezdődőleg a házassági életközösséget meg­| bontó házasfélnek tekintendő s miután felperes mivel sem bizo­nyította azt, hogy közös egyetértéssel történt különválásuk után alperest a házasság visszaállitását czélzó 12633—905. polg. sz. kérés beadása előtt 6 hóval, a házassági életközösség vissza­állítására felhívta volna és ennélfogva az 189Í. XXXIV. t.-cz. 77. §. a) pontjában irt azon kötelező jogszabálynak, hogy a házassági életközösség a házasság visszaállitását czélzó kérés beadását megelőzőleg 6 hó óta egyoldalulag megszakítva lett volna, bizonyítva nem lévén, felperest keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia: Annak megjegyzésével, hogy felperes neve a házassági anyakönyvben „Özv. H. M.-né, sz. D. A."-nak van bejegyezve, a kir. Curia a másodbiróság Ítéletét megváltoz­tatja és az elsöbiróság ítéletét hagyja helyben, mindazáltal abból a jogerős ítéleteknek az állami anyakönyvvezetővel való közlése iránti rendelkezést mellőzi. Indokok : A házastársak kölcsönös megegyezésen alapuló különélést bármely házastárs jogosítva van megszüntetni és a házassági életközösség folytatását szorgalmazni és ebből a czélból a házas­társat a H. T. 77. §. a) pontjában meghatározott eljárás utján felhivatni és ennek a jogosultságnak igénybevétele csakis ahhoz az előfeltételhez van kötve, hogy a különélés hat hónapig tartson és ennek elteltével házastársát előzően a különélés megszünte­tésére s a házassági életközösség visszaállítására magánúton felhívja. Felperes ennek az előfeltételnek eleget is tett, amennyi­ben az alperes által kétségbe nem vont állítása szerint, mielőtt a H. T. 77. §. a) pontjára alapított kérelmével a bírósághoz fordult, alperest több ízben eredménytelenül felszólította a házas­élet folytatására. A másodbiróságnak az a jogi álláspontja, mely szerint az alperest a házassági életközösség visszaállítására kötelező birói határozat kibocsátása ahhoz a további előfaltételhez is van kötve, hogy a magánúton történt felszólalástól számítandó hat hónapnak kell eltelnie az emiitett határozat kieszközlésére irányuló kérvény beadásáig — téves, mert a házasság czéljaival merőben ellen­kező és épen azért joghatálylyal nem bíró különélés iránti meg­állapodást bármely házastárs azonnal jogosult az attól való elállással megszüntetni, házastársát a házassági életközösség visszaállítására felszólítani és felszólításának sikerre nem veze­tése esetében a H. T. 77. §-ában meghatározott eljárás folyamatba tételét nyomban szorgalmazni. Ezért és az elsöbiróság ítéletében felhozott s a jelen indokokkal ellentétben nem álló indokoknál fogva a másod-

Next

/
Oldalképek
Tartalom