Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 22. szám - Ingyenes jogvédő intézményekről

22. szám. .Jogeseteit Tára 87. gctlenül jártak el s a büntető bíróság megállapításaitól e kérdés eldöntése nem függ. Ebben az esetben tehát a polgári peres eljárás felfüggesztése nem volna indokolt; mert teljesen küzünbös az, hogy a pénzes zacskó elvételének e perben is megállapított •és meg nem támadott ténye egyszersmind büntető cselekményt is képez-e vagy sem ? Az ügy érdemében a felebbezési bíróság Ítéletében meg•állapitott tényállás az: hogy az aiperes által B. Borbálától elvett zacskóban csak 40 korona volt; ezt az összeget alperes magának B. Borbálának háztartási költségeire fordította, nagyobb összeg elvételét felpereseknek bizonyitaniok nem sikerült. Azon a sikertelen panaszon kívül, hogy e pert a felebbezési bíróság fel nem függesztette, nincs panasz e tekintetben, hogy a jelzett tényállás valamely jogszabály megsértésével nyert volna megállapítást. tgy pedig, az lggfc XV1H. t.-cz 04. és 197. §-ok szerint irányadó említeTTTéiiyállásra tekintettc).~~fcjpL,uisek a kercuctük kel helyesen lettek elutasítva. Mert a 40 korona maának a pénz tulajdonosának háztartási szükleleirc levén fordítva, ezzel az javára megtérültnek — tek'ntcndö, annál inkább, mert felperesek' nem is kérték annak megállapítását, hogy ezt az összeget a háztartásra alperes szük# ségtelenül és feleslegesen fordította : mert továbbá a még köve„ v telésbe vett 760 korona megtérítésére támasztott kereseti igénynek az irányadó tényállásban jogszerű alapja nincs. J , Ami végül a perköltség viselése tekintetében emelt azt a • felülvizsgálati panaszt illeti, hogy a per és felebbezési költség is y egyedül a pert folyamatba tevő B. Borbála ellenében, nem pedig a perbe belépő többi felperesek terhére lelt volna megállapítandó, -ez a panasz is alaptalan. Mert a fentebb már kifejtettek szerint a megnevezett örökösök perbe lépésén a per sem az örökhagyó s/emélyében; sem annak hagyatéka nevében folytatható nem volt; ellenben a peribe lépett örökösök a pervitel jogát az Optkv. 547. §. értelmében saját jogaként gyakorolták: e joguk gyakorlásából kifolyólag tehát a pervilel eredményééit mint saját tényük következményéért a saját személyükben felelősek. Ilykép történt elmarasztalásuk tehát nyilvánvalóan jogszabálysértés nélkül történt. Ezek szerint felperesek felülvizsgálati kérelme minden ponton alaptalan. A felülvizsgálati költség viselése s a képviseleti költség megállapítása tárgyáhan tett rendelkezés alapját, az 1803. XV1J1. t.-ez. 204, 1GS. és 108. §-aiban találja. 1908. évi április hó 22-ik napján. A per tárgyának értékét az esetben, ha a lefoglalt ingók értéke a végrehajtó követelésénél kisebb az igényelt ingók értéke, ha pedig a lefoglalt ingók értékénél a végrehajtató követelése kisebb, ezen utóbbi határozza meg, mert a foglalás alóli felmentés kérdéséhez fűződő vagyoni érdeket csak ezen kisebb érték szabja meg. 1908. C. 82/2. szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla I Antal felperesnek M, Mór alperes ellen ingók végrehajtás alóli feloldása iránt a puji kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott 19JY. Sp. 1030/8. számú Ítélettel befejezett, alperesnek felebbezése folytán pedig a dévai kir. törvényszék által az 1008. évi márczius 10-én 190?. D. 597/4. szám alatt hozott Ítélettel elbírált sommás perében felperesnek az 1008. április 3. napján 1907. D. 597/5. szám alatt beadott felülvizsgálati kérelme folytán véfjzctt: A kir. ítélőtábla a felülvizsgálati kérelmet hivatalból visszautasítja s azért költséget az ellenjegyző ügyvéd részére saját felével szemben sem állapit meg. Egyszersmind felperest a kir. kincstár részére fizetendő 10 K birsággal bünteti, mely összegért a felelősség első sorban a felülvizsgálati kérelmet ellenjegyző <Jr. Sch. Zsigmond dévai ügyvédet terheli, ki ennélfogva köteleztetik, hogy a kiszabott bírságösszeget a dévai m. kir. adóhivatalhoz 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizesse be és ennek - megtörténtét az eljáró elsőfokú bíróság előtt igazolja. Az első biróság pedig a bíróságra nézve a megfelelő szabályok betartására felhivatik. Nevezett ügyvéd saját fele ellen visszkereseti joga csak azon esetben van, ha felének külön írásbeli felhatalmazása folytán élt a felülvizsgálati kérelemmel. Indulok: A végrehajtás folyamán indított igénypernek czélját egyedül az igényelt vagyonnak a perbevont foglaltató hitelezővel szemben °a foglalás alóli felmentése képezvén, a pertárgya értékének meghatározásánál is csak az a vagyoni érdek lehet irányadó, amely az alperesként perben álló hitelezőt az igényelt tárgyakra vonatkozó végrehajtási zálogjogának fennállásához köti. Következőleg a per tárgyának értékét az esetben, ha a lefoglalt ingók értéke a végrehajtató követelésénél kisebb az igényelt ingók értéke, ha pedig a lefoglalt ingók értékénél a végrehajtató követelése kisebb, ezen utóbbi határozza meg. mert a foglalás alóli felmentés kérdéséhez fűződő vagyoni érdeket csak ezen kisebb érték szabja meg. Ha tehát akár az igényelt ingók értéke, akár végrehajtatónak a végrehajtást szenvedő ellen fennálló tökekamat, per és végrehajtási költség követelése összesen a 400 koronát meg nem haladja, a felebbezési biróság megváltoztató ítélete ellen a S. E. T, 181. §. értelmében felülvizsgálatnak helye nincs. Jelen esetben az igényelt 1070 K értékű ingóságok bsei 28) K költség erejéig, tehát 400 koronát meg nem haladó Összeg erejéig vannak zálogjoggal terhelve. Az igényper tárgyát tehát eme^.283 koronát tevő követelés összege képezi, mert a felmentéshez fűződő vagyoni érdek csak ezen összegből áil. a per tárgyának az értéke tehát nem haladja meg a 400 K értéKet. E szerint a 8. E. T. 181. §. értelmében felülvizsgálatnak nincsen helye. Ez alapon a felülvizsgálati kérelmet a S. E. T. 193. értelmében hivatalból visszautasítani, felperest a S. E. T. 205. §. értelmében birsággal büntetni kellett s a törvény által kizárt jogorvolati beadványért az ellenjegyző ügyvéd részére munkadíjat és költséget saját felével szemben sem lehetett megállapítani. 1908. évi április hó 27. napján. NB. E határozatot annak az igazolására közöljük, hogy egy nyilván eldöntött kérdéssel szemben mily gyakoriak a kizárt jogorvoslatok ! A perbeli képviselők íigyelme kívánni valót hagy maga után. Kereskedelmi jogból. A kercsk. törvény 317, 351 s 353 8§-ai alapján a kártérítés megállapittatott, habár vevő eladót a kényszereladásról nem értesítette s az eladást nem hiteles személy közbenjöttével s nem nyilvános árverésen, hanem szabad kézből eszközölte. A megállapítás már az alapon történt, hogy az eladásra az eladó adott utasítást, a nélkül, hogy az eladás módjára nyilatkozott volna: miután pedig feltehető, hogy ha eladó hiteles személy közbenjárásával a nyilvános árverést kívánta volna, ennek határozott kifejezést adott volna: a mi nem történvén s peres felek egyike sem levén kereskedő, az eladás alatt mindkét fél esak a szabad kézbőli eladást érthette. í§08. G. 34—2. szám. A marosvásárhelyi királyi ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati biróság itélt. A kir. ítélőtábla, alperes felülvizsgálati kérelmének helyt nern ad. kimondja, hogy felülvizsgálati költségét alperes maga viseli. Indokok: A felebbezési biróság, abban a kérdésben, vájjon a felek a közlük 1906 évi szeptember hó 9-én létesült adás-vételi szerződéstől kölcsönösen elállottak-e ? A felek részéről a felhozott bizonyítékokat, úgymint a tanúvallomásokat, az 190G. évi október hó 9-én kelt alperesi levél valódiságára nézve adott szakértői véleményt és alperes eskü alatti vallomását, az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. §-a értelmében szabadon mérlegelhette, ha .ugy. ialálUu hogy ez meggyőződésének megingatására nem lesz alkalma.-, az alperes által ajánlott bizonyítást, K. Istvánnak tanuként kihallgatását, ugy alperesnek eskü alatt újból való kihallgatását, jogosan is mellőzhette; csupán az okokat tartozott Ítéletének ú:d,o-.. kolásában előadni, melyek a tényállásban kifejezést nyert meggyőződését előidézték s melycknélfogva az ajánlott bi;^ nyitást" elmellőzendőnek találta. - ** E kötelezettségének a felebbezési biróság. az 1893. évi XVIII. t.-cz. 64. §-ának megfelelő, a per összes körülményeire kiterjedő indokolással eleget tett. Azzal tehát, hogy a bizonyítékok kellőkép történt mérlegelésének eredményekép nem fogadta el bizonyítottnak alperes azt az állítását, miszerint a felek az adásvételi szerződéstől kölcsönösen elállottak s nem rendelte el az alperes által ajánlott bizonyítást, jogszabályt nem sértett, hanem ellenkezőleg a fentebb felhívott jogszabályokat alkalmazta és pedig olyan téren, a melyen azt belátása szerint szabadon alkalmazhatta. így a bizonyítékok szabad mérlegelésének eredménye, t. i. az a kérdés, hogy a felebbezési biróság mit, vagy mit nem fogadott el bizonyítottnak, az 1S93 évi XVIII. t.-cz! J85. és 197. §§-ai értelmében felülvizsgálat alá nem vonható. Alaptalanul panaszol tehát alperes a miatt, hogy a felebbezési biróság a bizonyítékok helytelen mérlegelésével, fentebb jelzett kifogásának tényalapját képező állítását bizonyítottnak el nem fogadta; s kellő alap nélkül vitatja azt, hogy az általi ajánlott bizonyítást, jogszabály megsértésével mellőzték volna.