Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 22. szám - Ingyenes jogvédő intézményekről

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 22. számához. Kolozsvár, 1908. május 17. jogesetek a kolozsvári kir. Ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, tanácsj yzö. Felülvizsgálati eljárásból. Az elbirtoklás jogvesztő elévülést Kell magában foglaljon, mert az 1179. § szerint csak 30 évi nem használás, vagy ragyanannyi ideig tartott hallgatás által vesznek el a rendkívüli elévülés alá nem cső jogok. E 30 év számítására nézve az 1175. § azt a kedvezményes intézkedést tartalmazza, hogy a tulajdonosnak külföldön való, azaz azon tartományon kívül való tartózkodása, melyben a dolog létezik, a rendes elbirtoklásnak és elévülésnek annyiban áll ellent, hogy az önkénti és vétlen távollét ideje csak felében, következőleg egy év csak 6 hónapban számítandó. E rendelkezés helyes értelme tehát az, hogy az Optkv. 1179. §-ában meghatározott 30 évi birtoklás ideje ki nem terjeszthető ngyan, de az 1175. §-ban megengedett számítás szerint 30 évi távollét 15 évnek veendő s e számítás mellett legalább 15 évi használás szükséges az elbirtokláshoz, eltekintve attól, hogy a jelen alkalommal nem döntő ama számítás is ismeretes, hogy a 30 év esetleg vehető (Hl évi távolléttel egyenlőnek. 1908. G. 62—3. sz. A kolozsvári kir. Ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság A. Miklós, mint az ismeretlen helyen mrtözTcpdó A. Doenia gondnoka kislr.dasi lakós felperesnek A. János és A. Györgyné, sz. Morár Anna gyámsága alatt levő kk. A. Miklós és kk. A. Mária kisludasi lakós alperesek ellen ingatlanok birtokbaadása és jár. iránt a vízaknai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett sommás perében Ítélt. A felperes felülvizsgálati kérelmének helyet ad, a kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja és kimondja, hogy a kereset az elbirtoklásra fektetett alperesi kifogás alapján el nem utasítható. Az eljárt kir. törvényszéket utasítja, hogy a peres feleknek az ügy érdemére vonatkozó egyéb ügydöntő előadásai felett tárgyaljon és a netán szükségesnek mutatkozó bizonyítékokat bevévé, a kifejlendökhöz képest hozzon, a felülvizsgálati eljárás rendén felmerült költségek viselésének kérdésére is kiterjedő ujabb határozatot. Indokok : A kir. ítélőtábla felperesnek az 1893. XVIII. í.-cz. 185. § a) es c) pontjára alapított felülvizsgálati kérelmét az alábbi okokból alaposnak találta. Felperes ugyanis a többek között azt panaszolta, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabálysértést követett el az által, hogv az Optkv. 1475. §-ban foglalt rendelkezése dacára, felperesiek" külföldön való önkéntes és vétlen tartózkodása idejét egyszeresen számitotta, holott elbirtoklásra hivatkozóval szemben a külföldön eltöltött idő csak felében, következőleg egy év csak 6 hónapban számítandó. A kir. ítélőtábla ugy találja, hogy a felebbezési bíróság a felhívott anyagi jogszabályt megsértette, amidőn felperest keresetével azért utasította el, mert a távollevőéi szemben az elbirtoklás! idő kétszeresen számítandó ugyan, de az elbirtoklás 30 évi tartama az Optkv. 1475. §-a szerint soha ki nem terjeszthető s erre való figyelemmel az elbirtoklás fennforgását megállapította. Az idézett törvényhely ugyanis az Optkvnek az elévülésre és elbirtoklásra vonatkozó rendszere szempontjából magyarázható helyesen. Az Optkv. az 1451. §-ban meghatározott jogvesztő elévüléssel szemben az 1452. §-ban az elbirtoklást, mint szerzésmódot szabályozza s a következő szakaszokban részletesen intézkedik a jogszerzésre vezető elbirtoklás különböző idejéről s az idő mikénti számításáról. Az 1478. § szerint nyilvánvaló, hogy az elbirtoklás jogvesztő elévülést kell magában foglaljon, mert az 1479. § szerint csak 3Q évi nem használás, vagy ugjananuyi ideig tartott hallg"áTas áltat- vesznek el a rendkívüli elévülés ála nem* eső jögok. E 30 év számítására nézve azonban az 1475. § azt a kedvezményes intézkedést tartalmazza, hogy a tulajdonosnak külföldön való, azaz azon tartományon kivül való tartózkodása, melyben a dolog létezik, a rendes elbirtoklásnak és elévülésnek annyiban áll ellent, hogy az önkénti és vétlen távollét ideje csak felében, következőleg egy év csak 6 hónapban számítandó. E rendelkezés helyes értelme tehát az, hogy az Optkv. 1470. §-ában meghatározott 30 évi birtoklás ideje ki nem terjeszthető ugyan, de az 1475. §-ban megengedett számítás szerint 30 évi távollet 15 évnek veendő s e számítás mellett legalább 45 évi használás szükséges az elbirtokláshoz, eltekintve attól, hogy a jelen alkalommal nem döntő ama számítás is ismeretes, hogy a 30 év esetleg vehető 60 évi távolléttel egyenlőnek. Nyilvánvaló mindezekből, hogy felperesek oly hosszú időn át kellett volna tulajdonosi jogának gyakorlatától tartózkodjék, hogy a nyilvánvaló távollét idejének fele részben való számításával tulajdonjogát elvesztette legyen, de ez az eset még nem forog fenn, mert a kir. törvényszék Ítéletében foglalt ténymegállapítás szerint alperesek a felperes által keresetbe tett 3/18 rész ingatlanjutalékot jogelődjükkel együtt 32 év óta használják, azaz attól az időtől fogva, amidőn A. György atyjától kiházasitás fejében kapta és nem mutatták ki, hogy a jelenleg is ismeretlen tartózkodási! felperes a kereset beadásáig külföldön oly hosszú időn át lett volna távol és viszont az országban oly hosszú időn át tartózkodott volna, hogy a kedvezményes számítás daczára az elbirtoklás bekövetkezett. Ennélfogva és mert alperesek azt sem bizonyították, hogy felperes nem vétlen, hanem vétkes távollét miatt van távol: a kir. itélő tábla ki kellett mondja, hogy felperes koresete fenn nem forgó elbirtoklásra fektetett alperesi kifogás alapján elutasítható nem volt. Tekintettel azonban arra, hogy alperesek a per során az elbirlokláson felül más irányú védelmet is terjesztettek elő s minthogy ebben az irányban a felebbezési bíróság Ítéletében ténymegállapítás nem foglaltatik ésigy az ügy végeldöntésre nem alkalmas: a kir. törvényszék ujabb tárgyalás és határozathozatalra volt utasítandó. A perintézés szempontjából kiemeli a kir. ítélőtábla, hogy a pertárgya ingatlanok közös tulajdonosai a jelen ügygyei egyidejűleg tárgyalt 1908. G. 63. sz. perben és a jelen perben álló felek együttesen s erre való figyelemmel nincs törvényes akadálya a felperesek által perbe vitt vitás jogigények érdemi elbírálásának. Felperes felülvizsgálati kérelmében panaszolt további alaki és anyagi jogszabálysértések az előrebocsátottak után ezúttal érdemi elbírálást nem igényelnek. A felülvizsgálati eljárás rendén felmerült költségek viselésének kérdésében való intézkedés az 1893. XVIII. t.-cz. 204. §-ban találja indokolását. A képviselők dijai és költségei az 1868. LIV. t.-cz. 252. §-a alapján nyertek megállapitást. 1908. évi április 27. II. Ezzel kapcsolatban: A felebbezési bíróság anyagi jogszabálysértést követett el azáltal, hogy az 1908. G. 63. sz. egyidejűleg felülvizsgált ügyben A. Itochiával szemben a 30 évi időt az elbirtoklásra az Optkv. lfí5. ji-ban meghatározott kedvezményes számítás esetén is elegendőnek és fennforgónak találván, felperessel szemben mellőzte az optkv. 1473. g-ban foglalt