Erdélyrészi jogi közlöny, 1907-1908 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1908 / 21. szám - Perköltségek Angliában

JOGESETEK TÁRA A KOLOZSVÁRI ÉS MAROSVÁSÁRHELYI KIR. ÍTÉLŐTÁBLÁK ELVI JELENTŐSÉGŰ HATÁROZATAI. Melléklet az Erdélyrészi Jogi Közlöny 21. számához. Kolozsvár, 100S. május 10. Jogesetek a kolozsvári kii*. ítélőtábla gyakorlatából. Rovatvezető: Dr. Tóth György, tanácsjegyző. A perjog köréből. A perbeli okirat kiállításának helyén (Egeres) és idején (IK61. év szept. £7.) érvényes erdélyi szokásjog szerint is a jogélet egyik fontos intézménye volt az u. n. „törvényes bizonyság" (testimonium legale), mely alatt az eskiidttársával (falusbiróval) együtt eljáró szolgabíró értetett. A C */• alattinak megfelelő tartalmit tanúsítványok hiteles kiállítása a szolgabíró és esküdttársa (a falnsbiró) közhatósági hatáskörébe tartozott. Ennélfogva a € •/• alatti, az 196W. évi L.E1. t.-ez. Ki5. §. szerint teljes bizonyítékot képezvén, tartalmából igazolva van, hogy a néhai özv. K. János (Kálmán) 1861. év szeptember hó 'Z7-én összes fekvő és felkelhető vagyonát teljes tulajdonjoggal felperesre ruházta. Polg. szám 704/908. A kolozsvári kir. Ítélőtábla K. Kálmán János felperesnek -G. Istvánné szül. K. Erzsébet és t. alperesek ellen okirat érvényesítése és jár. iránti perében ítéletet hozott: Az első bíróságnak 107311907. p. számú ítélete helybenhagyatik. Indokok: Felperes, kereseti kérelme lényegében annak bírói megállapítását célozza, hogy az 1873. év március hó 27-én elhalt özv. K. János (Kálmán) hagyatékaként felvett vagyon a felperes tulajdonát képezi és az tulajdonjog címén egyedül és kizárólag öt illeti. Tulajdonjogát kettős jogcímre alapítja, u. m.: 1) a közte és a néhai özv. K. János (Kálmán) között 1861. év szeptember hó 27-én létrejött és a C '|. alatti okiratba foglalt jogügyletre; 2) elbirtoklásra. Első ügydöntő kérdés tehát annak a megállapítása, hogy a G. "I. alatti okiratba foglalt jogügylet a nevezettek között tényleg létrejött-e és annak alapján felperes még a néhai özv. K. János (Kálmán) életében megszerezte-e tulajdonjoggal azon vagyont, mely az 1904. Ö. 49315. számú hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyv szerint a néhai özv. K. János (Kálmán) hagyatékául vétetett fel? Mellékes kérdés annak a megállapítása, hogy a G. "|. alatti, mint okirat, érvényes-e, mert a C. % alatti az állított ügylet létrejöttének és feltételeinek csak bizonyítékául szolgál és ha annak érvényessége megállapítható nem is volna, felperesnek szabadságában áll a vitatott jogügylet létrejöttét és feltételeit egyéb módon bizonyítani. A C. '\. alatti érvényességének és különösen annak a kérdésnek, hogy a C. "I. alatti közokiratot vagy magánokiratot képez-e, csak a bizonyítás és a bizonyítási teher szempontjából van jelentősége, mert ha közokirat, felperes a jogügylet létrejöttét és feltételeit egyéb módon is bizonyjXani nem köteles és a C. -|. alatti alaki és tartalmi valótlanságát alperesek tartoznak kimutatni. A kir. ítélőtábla a C. "I. alattit érvényes közokiratnak tekinti. A C. % alatti — tartalma szerint — a szolgabíró által a falusbiró jelenlétében felvett „hiteles tanúsítvány"-t képez arról, hogy a szolgabíró hivatalában megjelent felek az okiratba foglalt nyilatkozatot tették. Minthogy a C. V. alatti kiállításának helyén (Egeres) és idején (1861. év szept. 27.) érvényes erdélyi szokásjog szerint * a jogélet egyik fontos intézménye volt az u. n. „törvényes bizonyság" (testimonium legale), mely alatt az esküdttársával (falusbiróval) együtt eljáró szolgabíró értetett; minthogy ebből folyóan a C 7. alattinak megfelelő tartalmú tanúsítványok hiteles kiállítása a szolgabíró és esküdttársa (a falusbiró) közhatósági hatáskörébe tartozott; minthogy a közhatóságok által törvényes illetőségük körébe tartozó tényekről szabályszerű alakban kiállított okirat közokiratot képez; minthogy aC '/.alatti a kiállítás idejében érvényes jognak külső alak tekintetében is megfelel, mert ugy az ügyleti felek, mint a szolgabíró és falusbiró aláírásával, illetve kézjegyével és a szolgabíró hivatalos pecsétjével el van látva: a C V. alatti közokirati minőségét meg kellett állapítani. Ennélfogva a C V. alatti, az ÍSG^. évi LIV. t.-cz. 165. §. szerint teljes bizonyítékot képezvén, tartalmából igazolva van. hogy a néhai özv. K. János (Kálmán) 1861. év szeptember hó 27-én összes fekvő és felkelhető vagyonát teljes tulajdonjoggal felperesre ruházta és azokat már előzőleg felperes tényleges birtokába át is adta, amivel szemben lel peres arra kötelezte magát, hogy a néhait életfogytig élelemmel és ruházattal ellátja, Ilonát férjhezmenetelekor kiházasitja. De a C 7. alattitól eltekintve is, felperesnek az az állítása, hogy a néhai özv. K. János (Kálmán) összes vagyonát a G V. alatti tartalmával mindenekben megegyező jogügylet alapján tulajdonjoggal tényleg megszerezte és hogy elvállalt kötelezettségeit is teljesítette, a kihallgatott és az elsöbirói Ítéletben megnevezett tanuk által igazolt azon tényekből, hogy özv. K. János (Kálmán) előttük kijelentette, miszerint összes vagyonát életjáradéki szerződéssel felperesre ruházta, hogy a néhai egészen haláláig felperesnél lakott s öt felperes tartotta és temettette el, hogy Ilonát felperes házasította ki, hogy a néhainak összes vagyonát több mint 30 év óta kizárólag és háborítatlanul felpere* bírja ; okszerű következtetés utján is megállapítható. Ezenfelül az elbirtoklás jogcíme is megvan, mert a kihallgatott tanuk felperesnek 80 évet meghaladó s az összes vagyonra kiterjedő kizárólagos, folytonos, békés, tényleges birtoklását bebizonyították, amivel szemben alperesek azt, hogy 2 drb. ingatlant ők bírnának és azt, hogy felperes birtoklása 18S2. év február 26-tól kezdődőleg a II. ' . alatti egyezségen és a korábbi birtoklás címétől eltérő, a felperes által is elismert uj cimen alapulna, egyáltalán nem bizonyították, mert a Ií. 7. alatti tartalmából mindezek meg nem állapithatók. Az elsöbiróság ítéletének a viszonkeresetre vonatkozó részét azért kellett helybenhagyni, mert még akkor is, ha a II. 7. alatti alakilag és tartalmilag való volna és a benne foglalt ügylet jogérvényes ügyletet képezne, az alperesek által abból származtatott igény érvényesítésének föltétele és ideje még nem következett be. Az alperesi ügyvéd felebbezési munkadija az 1868. LIV. t. cz. 252. értelmében állapíttatott meg. 1908. április hó 7-én. Az a körülmény, hogy a számadástétel alól fölmentett gyám a gyámi tiszt alól az árvaszék által nem lett fölmentve — nem menti föl a gyámot az alól, hogy a kkorunak általa kezelt vagyonáról az örökösöknek el ne számoljon, de a nagykorú örökösök ninesenek arra kötelezve, hogy előbb a gyámügyi törvény 13£. S-okban foglalt eljárást tegyék folyamatba, hanem joguk van alperest sommás per utón bíróság előtt a számadás előterjesztése .innak igazolására az eredményhez képest fizetésre köteleztetni. 1908. H. 7/2 szám. A kolozsvári kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság, M. Irina és t. felpereseknek Maxim Jakab alperes ellen számadási kötelezettség megállapítása iránt folyamatba tett ügyében végzett. A felebbezési bíróság végzése megváltoztattatik: a pergátló kifogásnak hely nem adatik s a felebbezési bíróság az ügy érdeme feletti tárgyalásra s megfelelő további szabályszerű eljárásra utasittatik.